Nagyvásártelep

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagyvásártelep
Budapest Székesfőváros Központi Élelmiszer Nagyvásártelep
A műemléki védelem alatt álló, 1930–1932-ben épült csarnoképület
A műemléki védelem alatt álló, 1930–1932-ben épült csarnoképület
Település Budapest
Cím Budapest IX. kerülete, Hídépítő utca
Építési adatok
Építés éve 19301932
Bezárás 1990-es évek
Lebontás éve 1990-es évek (a nagy csarnok és a nagy irodaház kivételével)
Lebontás okafelszámolták a létesítményt
Építési stílus modernizmus
Hasznosítása
Felhasználási terület nagybani piac
Elhelyezkedése
Nagyvásártelep (Budapest)
Nagyvásártelep
Nagyvásártelep
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 27′ 43″, k. h. 19° 04′ 40″Koordináták: é. sz. 47° 27′ 43″, k. h. 19° 04′ 40″
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyvásártelep témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Nagyvásártelep, pontos alapításkori nevén Budapest Székesfőváros Központi Élelmiszer Nagyvásártelep[1] egy mára már megszűnt, és jelentős részében el is bontott budapesti ipari-kereskedelmi létesítmény.

Története[szerkesztés]

A Nagyvásártelep az 1930-as évek elején létesült a főváros élelmiszer-ellátásának megoldására, mivel a Központi Vásárcsarnok már nem volt képes ezeknek a megnövekedett feladatoknak eleget tenni. Az új létesítmény az Összekötő vasúti híd (népnyelven még: Déli összekötő vasúti híd) pesti végének déli oldalánál, a IX. kerületi Hídépítő utca és Helyi kikötő utca közti telkekre épült. Részei voltak:

  • hatalmas, tízezer négyzetméteres, 234 méter hosszú, 42 méter széles, 17 méter belmagasságú, modern stílusú vásárcsarnok, amelyben körülbelül 400 nagykereskedő dolgozhatott. Épült 1930 és 1932 között Münnich Aladár tervei szerint.
  • irodaház
  • 20 vágányos rakodóhely (egyidőben akár 210 tehervagon rakodására volt alkalmas)
  • vasúti kapcsolat a környező (elsősorban déli) vonalak felé
  • két kikötő a Ráckevei-Duna ágon (1918–1925 között épült és 1927–1984 között üzemelt.[2][3])

A létesítmény a rendszerváltás után elvesztette eredeti funkcióját, és meg is szűnt. Létesítményeit a nagy csarnok és a mellé épült irodaház kivételével elbontották. Ez utóbbiak 2004 óta műemléki védettséget élveznek. A parlagon hagyott területen azóta bozótos erdő nőtt. A terület jelenleg elhanyagoltan áll, a Duna City területfejlesztési tervek foglalkoznak a jövőjével.

A Nagyvásártelep az 1940-es években (a háttérben a nagy csarnoképület)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [1]
  2. Kolundzsija Gábor – A rakodópart kövei (Postcard Bt. 2018) ISBN 978-963-12-8681-6
  3. Szalkai Gábor, Gutpintér Tamás – A Szabadkikötő titkai (Földgömb magazin, 2013.03.01.)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]