Ugrás a tartalomhoz

Szent Gellért

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Gellért
Szent Gellért tanítja Imre herceget. A székesfehérvári Püspökkút egyik kompozíciója
Szent Gellért tanítja Imre herceget. A székesfehérvári Püspökkút egyik kompozíciója
püspök
Születése
980. április 23. (977 után)
Velence
Halála
1046. augusztus 29.
Kelen-hegy
Tisztelete
EgyházaRómai katolikus egyház
TisztelikRómai katolikus egyház
Szentté avatása1083
Szentté avatta: VII. Gergely pápa
Ünnepnapja1091 óta szeptember 24.
Római katolikus egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Gellért témájú médiaállományokat.
Szent Gellért szobra a Gellért-hegy oldalában
Szent Gellért életének jelenetei a Magyar Anjou-legendáriumban (Gellért és István, remetesége, püspökké választása, prédikációja)[1][2]
Szent Gellért halála és temetése a Magyar Anjou-legendáriumban (a papok megölése, Gellért letaszítása, a kocsi magától Csanádra indul a testével, temetése)
Szent Gellért combcsontját őrző, 1856-ban Scitovszky János prímás által készíttetett ereklyetartó az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban[3]

Szent Gellért püspök (olaszul: Gerardo di Sagredo; latinul: Gerardus; Velence, 977. április 23. – Buda, Kelen-hegy, 1046. augusztus 29.) bencés szerzetes, 1030-tól haláláig a csanádi egyházmegye első püspöke volt.

Pontos származását és ifjúkorát bizonytalanság övezi, de a modern kutatások szerint egy velencei patríciuscsalád (feltehetően a Morosini vagy a Sagredo) sarja volt. Kiváló bencés neveltetésben részesült Velencében és Bolognában. Később kolostora apátjává választották, ám tisztségéről hamarosan lemondott, hogy régi vágyát beteljesítve a Szentföldre zarándokoljon. 1015-ben indult el a zarándokútra, ám egy tengeri vihar miatt kénytelen volt megszakítani útját. Magyarországra érkezve a hazai egyházi vezetők maradásra bírták, I. István király pedig őt bízta meg trónörökös fia, Szent Imre herceg nevelésével. Udvari feladatainak befejezése után, 1023-ban a bakonybéli remeteségbe vonult, ahol a következő éveket elmélyült imádsággal és teológiai elmélkedéssel töltötte. I. István király 1030-ban az újonnan alapított csanádi egyházmegye püspökévé nevezte ki, ahol kiemelkedő egyházszervező és térítő munkát végzett, megindította a helyi papképzést, és a hagyomány szerint megvetette a hazai Mária-tisztelet alapjait. István király halálát (1038) követően, a trónharcok idején aktív politikai szerepvállalásra kényszerült, majd 1046-ban a pogány Vata-lázadás résztvevői a pesti révnél elfogták, és a mai Gellért-hegyről letaszítva vértanúhalált halt.

Vértanúhalálának időpontját a modern kutatások augusztus 29-ére teszik, liturgikus emléknapját azonban hagyományosan szeptember 24-én tartják. 1083-ban avatták szentté, ereklyéit – a hovatartozásuk körüli évszázados viták következtében – napjainkban több olaszországi, magyarországi és csehországi templom őrzi.

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása és itáliai évei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gellért származását és életének korai szakaszát bizonytalanság övezi, mivel az életéről szóló, halála után íródott legendák sok hagyományos szentéletrajzi elemet (toposzt) tartalmaznak.[4] A modern történeti kutatások és a kor viszonyainak elemzése szerint a velencei Morosini (egy későbbi, vitatott hagyomány szerint a Sagredo) patríciuscsalád sarja volt, és feltételezhetően a Palazzo Sagredo–Morosinit birtokló ágból származott.[5][6] Atyja, Gerardo (Gellért) velencei patrícius volt, rokonságban állt a Centranigo családdal is, amelyből Pietro Barbolano (1026–1031) dózse kikerült.

A hagyomány szerint súlyos gyerekkori betegsége után öt évig tanult a San Giorgio Maggiore-szigeten lévő bencés kolostorban. Kiváló szerzetesi oktatásban részesült, amelynek során nyelvtant, zenét, filozófiát és jogot is tanult. Ezt követően a szent iratok tanulmányozásába kezdett, és korán felébredt benne a vágy, hogy Szent Jeromos műveit magában a betlehemi monostorban olvashassa. Atyja 990 és 995 között részt vett egy népes velencei zarándoklaton Jeruzsálembe, de az út során az arabok megölték. Fia, aki eredetileg a György (Giorgio) nevet viselte, atyja emlékére ekkor vette fel a Gellért (Gerardo) nevet. 1005 táján szerzetestársai kisebb tisztségre (valószínűleg perjellé) választották az ekkoriban pappá szentelt, 25 év körüli ifjút. Vilmos apát a monostori iskola tanítójának szánta, ezért a hét szabad művészet (septem artes liberales) tanulmányozására Bolognába küldte. Gellért öt év múlva hazatért, majd Vilmos halála után rendtársai apáttá választották. Csak vonakodva fogadta el a tisztséget, amelyről hamarosan le is mondott, hogy régi vágyát beteljesítve a Szentföldön telepedjen le.

Magyarországi udvari szolgálata

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gellért 1015 február közepén zárai kereskedők hajóján indult zarándokútra a Szentföldre. A dalmát partoknál (Poreč közelében) egy tengeri vihar miatt kénytelen volt megszakítani útját, és a Póla melletti Szent András-szigeten keresett menedéket. Itt találkozott Razina pannonhalmi apáttal, aki meggyőzte, hogy a biztonságosabb dunai útvonalon, a Magyar Királyságon és Konstantinápolyon keresztül folytassa zarándoklatát.

Magyarországon Szent Asztrik pécsváradi apát vendége volt, aki – felismerve műveltségét és szónoki képességeit – igyekezett őt maradásra bírni, hogy prédikációival segítse a magyarok megtérését. 1015. augusztus 15-én Székesfehérváron bemutatták I. István királynak, aki rábízta trónörökös fia, Imre herceg nevelését. Gellért az udvari szolgálata során diplomáciai feladatokat is ellátott, a király követeként járt többek között a Francia Királyságban.

Miután Imre herceg nevelése befejeződött, Gellért – barátja, Szent Günter példáját követve – 1023-ban visszavonult a bakonybéli remeteségbe, ahol mintegy hét évet töltött imádságban és elmélyült tudományos munkában.[7]ú

A csanádi egyházmegye élén

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. István 1030-ban a marosvári (későbbi nevén csanádi) egyházmegye püspökévé nevezte ki, feladatául szabva az Ajtonytól elfoglalt Tisza–Maros–Duna közi terület lakosságának keresztény hitre térítését. Székhelyére, Csanádra a tartomány ispánja tíz – köztük hét magyarul beszélő – szerzetes kíséretében vezette; itt az Oroszlámosra áthelyezett, bizánci rítusú szerzetesek megüresedett monostorában rendezkedtek be.

Gellért az egyházmegyét hét főesperességre osztotta. Személyesen járta be a vidéket, hogy kijelölje az új templomok helyét és irányítsa a térítést. Székesegyházat építtetett, a templomokban pedig meghonosította a menedékjogot. A hazai papképzés megindítása érdekében Csanádon iskolát alapított, amelynek vezetését a magyar főurak kérésére Valter mesterre bízta.

Püspökként szigorú aszkétaéletet élt, ugyanakkor behatóan foglalkozott a tudományokkal, például a csillagászattal is. Mivel magyarul nem tanult meg olyan szinten, hogy önállóan tudjon prédikálni, a néphez intézett beszédei során tolmácsokra (magyarul tudó bencés szerzetestársaira) támaszkodott. A történeti hagyomány neki tulajdonítja Szűz Mária magyarországi tiszteletének megalapozását és széles körű elterjesztését.

Szent István 1038. augusztus 15-én bekövetkezett halálát követően a trónharcok Gellért püspököt is aktív politikai szerepvállalásra kényszerítették. A krónikás hagyomány szerint 1041-ben a székesegyházában előre elkészíttetett sírjánál siratta az ország sorsát. 1044 húsvétján Csanádon megtagadta Aba Sámuel megkoronázását; nyilvánosan szembeszállt az uralkodóval és megjósolta bukását, miután a király a nagyböjt idején kivégeztette az ellene szervezkedő urakat.[8]

Vértanúsága és szentté avatása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orseolo Péter második uralkodása idején Csanádon határozták el a magyar főurak Vazul fiainak visszahívását. 1046-ban Gellért Beszteréd, Bőd és Beneta püspökök társaságában útra kelt Székesfehérvárról a pesti rév felé, hogy fogadja a hazatérő András herceget. A pesti révnél a pogány Vata-lázadás résztvevői elfogták a püspököt, egy talyigán letaszították a Kelen-hegyről (a mai Gellért-hegyről), majd lándzsával átdöfték és megkövezték.

Szegfű László történész forráselemzései alapján Gellért vértanúságára – a hagyományos, 1091-ben kijelölt szeptember 24-i liturgikus ünneppel szemben – valójában augusztus 29-én került sor.[9][10][11][12]

1083-ban, I. László magyar király kezdeményezésére VII. Gergely pápa szentté avatta I. Istvánt, Imre herceget és Gellértet. A Szeged-Csanádi egyházmegye védőszentje halálának megemlékezési ünnepségeit (Szent Gellért Hét) ma is a több évszázados liturgikus ünnepnap, szeptember 24-e környékén tartja.[13] Szent Gellért ereklyéinek hovatartozásáról később vita bontakozott ki a velenceiek és a magyarok között; földi maradványait napjainkban olasz, magyar és cseh földön, több helyszínen őriznek.

Művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Gellért jelentős teológiai irodalmi munkásságot fejtett ki, írásaiból azonban csupán egyetlen értekezés maradt fenn. Ennek kéziratát a 18. században fedezték fel a freisingi káptalan könyvtárában.[14] A mű Deliberatio Gerardi Morosanae Ecclesiae Episcopi supra hymnum trium puerorum ad Isingrimum liberalem (magyarul ’Gellértnek, a marosi egyház püspökének elmélkedése a három fiú himnuszáról a tudós Isingrimushoz’) címen ismert. A szöveget – amelyet a hazai tudományos irodalom legrégibb emlékeként tartanak számon – elsőként gróf Batthyány Ignác erdélyi püspök adta ki nyomtatásban 1790-ben. A mű modern, latin és magyar nyelvű kritikai kiadása 1999-ben jelent meg Szegeden Elmélkedés – Gellért, a marosi egyház püspöke A három fiú himnuszáról címmel.[15]

Szent Gellért más művei az idők során elvesztek. A korabeli források alapján tudható, hogy elveszett írásai a következő témaköröket dolgozták fel:[16]

  • Magyarázatok Szent János apostol első leveléhez;
  • Értelmezések a Zsidókhoz írt levél első fejezetéhez;
  • Értelmezések a Szentháromságról.

Többen neki tulajdonították Szent István király Intelmeinek szerzőségét is, ez a feltételezés azonban tudományosan nem bizonyított.[16]

Emlékezete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • A nép a Csanádon eltemetett püspököt azonnal szentként kezdte tisztelni, 1083-ban pedig István királlyal és Imre herceggel együtt az egyház is a szentjei közé iktatta. Szent Gellért (San Gerardo) megmaradt ereklyéit – bebalzsamozott testét, piros miseruhában és piros infulában – jelenleg a velencei lagúnában fekvő Murano szigetének Santa Maria e Donato-bazilikájában őrzik.[17][18] Ereklyéinek kisebb részei az évszázadok során ajándékozások és cserék révén elkerültek Bolognába és Prágába is. Őriznek belőlük Győrött, 1992 óta Szegeden a Fogadalmi templomban (a szegedi dómban), a budapesti belvárosi plébániatemplomban (2002),[19] valamint a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostorban (2018).[20]
  • Vértanúságának helyét utóbb Szent Gellért hegyének nevezték el (az ezen létrejött budapesti városrész a Gellérthegy nevet viseli).
  • A Szent Gellért-szobor neki állít emléket a Gellért-hegy északkeleti oldalában, hasonlóan a hegy délkeleti tövében fekvő Szent Gellért térhez, valamint az ott álló Gellért gyógyfürdőhöz és Gellért Szállóhoz.
  • Szent Gellért a Szeged-Csanádi egyházmegye védőszentje.
  • A műszaki katonák védőszentje.[21]
  • 1986-ban a Nagybecskereki egyházmegyét első számú védőszentjükként az ő oltalma alá helyezték.
  • 1994-ben Szent Gellért legendája címmel tévéfilm formájában dolgozták fel Gellért püspök történetét. A filmet Rajnai András rendezte, a püspököt Sinkó László alakította.
  • A 2001-ben bemutatott Sacra Corona című filmben Gellért szerepét Franco Nero játszotta.
  • 2002 márciusában helyezték el a budapesti Belvárosi plébániatemplom egyik kegyoltárán Szent Gellért vértanú addig Muranóban őrzött ereklyéjének egy részét.
  • A Szeged-Csanádi egyházmegye 2008-ban hozta létre az évente, a Szent Gellért emléknapja (szeptember 24.) körüli napokban megrendezett Szent Gellért Fesztivált. Ennek keretében komolyzenei hangversenyeket tartanak a szegedi dómban, a Szegedi Nemzeti Színházban, a Zeneakadémia nagytermében és a Pesti Vigadóban neves hazai és külföldi előadók, valamint a Szent Gellért Akadémia Zenekara és a Szegedi Szimfonikus Zenekar közreműködésével. A rendezvénysorozatot tudományos előadások is kísérik. A fesztivál alapítója Robert Christian Bachmann (1944–2019) svájci zeneszerző és karmester volt, művészeti igazgatója pedig Yoon Kuk Lee (1953) koreai zeneszerző és karmester.[22]
  • 2015. szeptember 27-én a Szent Gellért Fesztivál keretében, a szegedi fogadalmi templomban tartották Tóth Péter Szent Gellért-oratóriumának ősbemutatóját Szélpál Szilveszter (bariton), a Vaszy Viktor Kórus és a Szegedi Szimfonikus Zenekar előadásában, Gyüdi Sándor vezényletével.[23] A darab megrendelője a Szeged-Csanádi egyházmegye és Kiss-Rigó László püspök volt. Az ősbemutató előadóival készült hangfelvétel a Gryllus Kiadónál jelent meg 2017-ben (GCD 190).

Róla elnevezett intézmények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Szent Gellért püspök Nagy legendája (14. század), sermones.elte.hu
  2. ↑ Szt. Gellért legendája, tudasbazis.sulinet.hu
  3. ↑ Szent Gellért ikonográfiája a barokk kori grafikák tükrében, sulinet.hu
  4. ↑ "Szent Gellért élete". www.inf.u-szeged.hu. 1505.sz. Szent Gellért Cserkészcsapat. Hozzáférés: 2025. március 17.
  5. ↑ Szegfű László: Szent Gellért családjáról. Acta Historica (Szeged) 75. évf. 1983 (január), 11–18.
  6. ↑ Diós István (magyar kiadás szerk.): Szentek élete. Szent Gellért, Budapest, 2001. 5. bővített kiadás elektronikus változata. (A fordítás Joseph Weisbender: „Heilige des Regionalkalenders”, 1978 c. kiadás alapján készült.) Archiválva 2014. július 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
  7. ↑ [(https://www.bakonybel-monostor.hu/tortenet/) A Szent Mauríciusz Monostor története. Bakonybél. A monostor honlapja] Megtekintve 2021-10-5
  8. ↑ Képes krónika. A magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról. Ford. Geréb László. Magyar Hírlap és Maecenas Kiadó, Budapest, 1993. /Heti klasszikusok/ A császár Aba ellen Magyarországba jön fejezet, 27. oldal
  9. ↑ Szegfű László: Gellért püspök halála. Acta Historica, LXVI. évf. (1979. január) 19–28. o.
  10. ↑ Szegfű László: Pannónia első mártírja: Szent Gellért. História, 3. sz. (1980) Archiválva 2021. január 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
  11. ↑ Szegfű László: Még egyszer Szent Gellért prédikációiról. Aetas, 1999. 3. szám
  12. ↑ Gellért, Szt, OSB, lexikon.katolikus.hu (Szegfű László szócikke)
  13. ↑ Karácsonyi János i. m. 161. o.
  14. ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
  15. ↑ Vajda Tamás: Magányos remekmű a XI. századból (ismertető és kritika a kötetről)
  16. 1 2 https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MagyarIrodalom-magyar-irodalomtortenet-1/magyar-irodalomtortenet-pinter-jeno-5116/1-a-magyar-irodalom-a-kozepkorban-2/a-magyar-irodalom-a-xi-szazadban-13B/latin-irodalom-szent-gellert-puspok-ertekezese-1B6/
  17. ↑ Benda Iván fotográfus honlapja. Szent Gellért ereklyéi a muranói Santa Maria e Donato-bazilikában. Megtekintve 2021-10-6
  18. ↑ Az ereklye képe
  19. ↑ Csordás Lajos: Szent Gellért testereklyéinek vándorlása. NOL. Archívum, 2002. január 19.
  20. ↑ Szent Gellért „visszatér” Bakonybélbe. Bakonybél önkormányzat honlapja.
  21. ↑ "Szent Gellért püspök – A műszaki katonák védőszentje – szeptember 24" (magyar nyelven). ktp.hu. 2016. március 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. május 28. {{cite web}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)
  22. ↑ A fesztivál honlapja, szentgellertfesztival.hu
  23. ↑ A 2015-ös fesztivál műsorfüzete, magyarkurir.hu
  24. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 "Intézménykereső". Oktatási Hivatal. 2022. február 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. június 5.

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szent_Gellért&oldid=29376769”