Szent Gellért

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szent Gellért
Szent Gellért tanítja Imre herceget. A székesfehérvári Püspökkút egyik kompozíciója
Szent Gellért tanítja Imre herceget. A székesfehérvári Püspökkút egyik kompozíciója
püspök
Születése
980. április 23. (977 után)
Velence
Halála
1046. augusztus 29.
Kelen-hegy
Tisztelete
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Szentté avatása1083
Szentté avatta: VII. Gergely pápa
Ünnepnapja 1091 óta szeptember 24.
Római katolikus egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Gellért témájú médiaállományokat.
Szent Gellért legendájának[2][3] részletei a Magyar Anjou-legendárium lapján. Szent Gellért Szent István király előtt. A remeteségben. Püspökké választása. Prédikál a népnek
Szent Gellért legendájának részletei a Magyar Anjou-legendárium lapján. A lázadó pogányok megölik a papokat. Szent Gellértet letaszítják a pesti hegyről. A kocsi magától Csanádra indul a Szent testével. A Szent temetése
Az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban lévő ereklye, amely Gellért combcsontját őrzi egy Bécsben készült üveghengeres ereklyetartóban, amelyet a bazilika felszentelésére 1856-ban Scitovszky János hercegprímás esztergomi érsek csináltatott[4]

Szent Gellért püspök (olaszul: Gerardo di Sagredo; latinul: Gerardus; Velence, 977. április 23.Buda, Kelen-hegy, 1046. augusztus 29.[5]) bencés szerzetes, a velencei Morosini (egyes, elterjedtebb történészi nézetek szerint a Sagredo)[6][7] család sarja, 1030-tól egészen haláláig az első csanádi püspök a Magyar Királyságban. Életéről a legtöbb információt legendái őrizték meg, amelyek a szentek középkori életrajzának legtöbb hagyományos elemét tartalmazzák, így bizonytalanság övezi származását. Évszázadokkal később keletkezett egyéb források és a kor viszonyainak elemzése szerint feltételezhetően a velencei Palazzo Sagredo—Morosinit birtokló család valamelyikéből származik. Súlyos betegsége után ötéves korában a bencés San Giorgio kolostorba küldték. Kiváló szerzetesi oktatásban részesült, valamint nyelvtant, zenét, filozófiát és jogot is tanult.

Velencéből 1020 körül zarándokútra indult a Szentföldre, de a vihar arra kényszerítette, hogy szakítsa meg útját Isztria közelében. Úgy döntött, hogy felkeresi a Magyar Királyságot. Mór, pécsi püspök és I. István magyar király meggyőzték – hangsúlyozva, hogy Gellért prédikációi felgyorsíthatják a magyarok megtérését – hogy ne folytassa zarándokútját. Gellértet István király fia és örököse, Imre herceg nevelőjévé tette. Nem sokkal később (1023 körül) Gellért a Bakonyi-hegységben lévő bakonybéli monostor (remeteség) egyik kunyhójába húzódott és itt hét évet élt.[8] I. István 1030 körül az újonnan létrehozott Csanádi Egyházmegye püspökévé tette. Magyarul tudó bencés szerzetesek segítettek neki prédikálni a helyi lakosok között.

Vértanúsága liturgikus ünnepnapját szeptember 24-én tartják. 1083-ban szentelte fel VII. Gergely pápa, I. László magyar király kérésére I. István és Imre herceg mellett. A velenceiek és a magyarok között vita tört ki Szent Gellért ereklyéinek hovatartozásáról. Ma ereklyéit magyar, olasz és cseh földön több helyen őrzik.

Élete[szerkesztés]

Atyja, Gerardo (Gellért) velencei patrícius volt és rokonságban állt a Centranigo családdal, amelyből Pietro Barbolano (1026–31) dózse született.

Öt évig tanult az Isola di San Giorgio Maggiore Benedek-rendi kolostorában, majd a szent könyvek tanulmányozásához fogott, s már korán felébredt benne a vágy, hogy Szent Jeromos iratait magában a betlehemi monostorban olvashassa. Atyja, Gellért, valamikor 990995 közt részt is vett abban a népes zarándoklatban, amelyet a velenceiek Jeruzsálembe indítottak; az arabok azonban megölték, mire fia, György, az ő nevét vette föl. 1005 táján szerzetestársai már valami kisebb tisztségre (valószínűleg perjelségre) választották meg a mintegy 25 éves ifjút, akit ekkortájban szenteltek pappá; apátja, Vilmos, a monostor iskolájának tanítójává szemelvén ki őt, a quadrivium elvégzésére, Bolognába küldte. Onnan 5 év múlva hazatérvén, Vilmos halála után rendtársai apáttá választották. Csak vonakodva fogadta el a kitüntetést, s nemsokára le is mondott róla, hogy régi vágya szerint, a Szentföldön telepedjék le.

Magyarországra érkezése[szerkesztés]

A zárai kereskedők egyik hajóján, többedmagával 1015. február közepe táján szállt tengerre. Parenzo mellett nagy vihar érte utol, s ekkor Szent András szigetén (Póla mellett) keresett menedéket. Itt találkozott Razina pannonhalmi apáttal, aki rábeszélte, hogy előbb látogassa meg I. István magyar királyt, akinek segítségével a Dunán folytathatja útját Konstantinápolyba, ahonnan könnyebben eljuthat Jeruzsálembe. Több időt töltött Anasztáz pécsváradi apátnál, aki pannonhalmi Szent Mór pécsi püspökkel együtt azon volt, hogy Magyarország számára nyerje meg őt. Augusztus 15-én Székesfehérvárott be is mutatták István királynak, aki Gellért vonakodásának ellenére rábízta fiának, Imre hercegnek a nevelését, s időnként diplomáciai küldetésekkel is megbízta; Franciaországban kétségtelenül az ő követeként járt. Amikor azonban 16 éves lett Imre herceg, barátjának (szent) Günthernek példájára 1023-ban ő is remeteéletre szánta magát, s Bakonybélbe vonult vissza.

Csanádi püspökként[szerkesztés]

1030-ban azonban István király marosvári, csanádi püspökké nevezte ki, s tőle várta az Ajtonytól visszafoglalt Tisza-Maros-Duna-közi terület megtérítését. Csanád ispán tíz (közte 7 magyarul tudó) szerzetessel vitte őt püspöksége székhelyére, Csanádra, ahol az Oroszlámosra áthelyezett ortodox szerzetesek monostorában telepedtek le. A nép ezrével tódult oda, hogy fölvegye a keresztséget, s ajándékaival árasztotta el a püspököt, aki a vidékre is gyakran kirándult, hogy templomok építésére helyet jelöljön ki, s hogy megkeresztelje a népet. Egyházmegyéjét 7 főesperességre osztotta. Valtert tanítóvá tette a magyar urak kérelmére Csanádon állított iskolában, s gondoskodott magyar ifjaknak papokká való neveléséről, székesegyházat épített, templomaiban meghonosította a menedékjogot. Amellett ő maga aszkétaéletet élt, egyúttal azonban a tudományokkal, így csillagászattal is foglalkozott, magyarul azonban sohasem tanult meg annyira, hogy a nép nyelvén szónokolhatott volna. Szűz Mária magyarországi tiszteletének ő volt az első és leghatásosabb terjesztője.

A politikai viszonyok Szent István halála után[szerkesztés]

Szent István 1038. augusztus 15-i halála után a politika zivatarai őt is kizavarták apostoli csöndes munkásságából és aktív politizálásba kezdett. 1041-ben a székesegyházában előre elkészíttetett sírjánál bánatosan siratta a magyar nemzet sorsát, 1043-ban pedig Aba Sámuel királytól megtagadta a húsvéti koronázást, és nyilvánosan megtámadta őt – az általa vélelmezett, és az ő politikai irányvonalával ellentétes – politikai gyilkosságai miatt.[9]

Péter második uralkodása idejében éppen az ő székvárosában határozták el az elégedetlen magyarok Vazul fiainak visszahívatását, és 1046-ban Szent Beszteréd, Bőd és Beneta püspökök társaságában ő is útra kelt Székesfehérvárról, ahol várta a németeket, hogy Endre herceget üdvözölje.

Szegfű László történésznek a korból fennmaradt források elemzése alapján kialakított álláspontja szerint[10] (a korábban elfogadott szeptember 24-i időpont helyett) augusztus 29-én a pesti révnél megtámadták a Vata-féle lázadás résztvevői, majd elfogták, kétkerekű talyigán a Kelen-hegyről a mélységbe lökték, lándzsával átdöfték és megkövezték.[11]

Művei[szerkesztés]

Fennmaradt életművét (Deliberatio Gerardi Morosanae Ecclesiae Episcopi supra hymnum trium puerorum ad Isingrimum liberalem) először 1790-ben gróf Batthyány Ignác erdélyi püspök adta ki; ez a hazai tudományos irodalom legrégibb emléke. Újabb kiadása Deliberatio. Gerardi Moresanae aecclesiae episcopi Svpra Hymnum trium Pverorum – Elmélkedés. Gellért, a marosi egyház püspöke A három fiú himnuszáról címmel (Scriptum Kiadó, Szeged, 1999. 765 oldal ISBN 963-8335-71-8) jelent meg. Ismertetését lásd: Vajda Tamás: Magányos remekmű a XI. századból.

Emlékezete[szerkesztés]

Róla elnevezett intézmények[szerkesztés]

  • Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Óvoda, Kiskunmajsa[19]
  • Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium, Gyomaendrőd[19](Korábbi nevei: Gyomai Állami Általános Gimnázium, Kiss Lajos Gimnázium, Kner Imre Gimnázium. 2014.szeptember elsején a gimnázium csatlakozott a Szent Gellért Katolikus Általános Iskolához, egy intézményt alkotva.)
  • Szent Gellért Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda, Tab[19]
  • Szent Gellért Óvoda, Budapest, XI. kerület[19]
  • Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium, Budapest, I. kerület[19]
  • Szent Gellért Napköziotthonos Óvoda, Bakonybél[19]
  • Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Óvoda, Heves[19]
  • Szent Gellért Általános Iskola, Pázmánd[19]
  • Szent Gellért Szeminárium, Szeged[19]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szent Gellért szobra, kozterkep.hu
  2. Szent Gellért püspök Nagy legendája (14. század), sermones.elte.hu
  3. Szt. Gellért legendája, tudasbazis.sulinet.hu
  4. Szent Gellért ikonográfiája a barokk kori grafikák tükrében, sulinet.hu
  5. Szent Gellért vértanúságának napját Szegfű László történész tette kutatásai alapján augusztus 29-ére. (Szegfű László: Pannónia első mártírja. Szent Gellért. História, 1980. 3. szám és Szegfű László: Még egyszer Szent Gellért prédikációiról. Aetas, 1999. 3. szám). A Katolikus lexikonban az ugyancsak Szegfű László által írt Gellért szócikkben is ez a dátum szerepel. (Gellért, Szt, OSB, lexikon.katolikus.hu). A Szeged-Csanádi Egyházmegye védőszentje halálának megemlékezési ünnepségeit (Szent Gellért Hét) a több évszázados, 1091-ben kijelölt szeptember 24-i liturgikus ünnepnap környékén tartja. Lásd még Karácsonyi János i.m. 161. oldal
  6. Szegfű László: Szent Gellért családjáról. Acta Historica (Szeged) 75. évf. 1983 (január), 11–18.
  7. Diós István (magyar kiadás szerk.): Szentek élete. Szent Gellért, Budapest, 2001. 5. bővített kiadás elektronikus változata. (A fordítás Joseph Weisbender: „Heilige des Regionalkalenders”, 1978 c. kiadás alapján készült.) [1] Archiválva 2014. július 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
  8. A Szent Mauríciusz Monostor története. Bakonybél. A monostor honlapja Megtekintve 2021-10-5
  9. Képes krónika. A magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról. Ford. Geréb László. Magyar Hírlap és Maecenas Kiadó, Budapest, 1993. /Heti klasszikusok/ A császár Aba ellen Magyarországba jön fejezet, 27. oldal
  10. Szegfű, László: „Gellért püspök halála”. Acta Historica (Szeged) 1979. 66- évf. (január), 19-28.
  11. Gellért, Szt, OSB, lexikon.katolikus.hu
  12. Benda Iván fotográfus honlapja. Szent Gellért ereklyéi a muranói Santa Maria e Donato bazilikában. Megtekintve 2021-10-6
  13. Az ereklye képe
  14. Csordás Lajos: Szent Gellért testereklyéinek vándorlása. NOL. Archívum, 2002. január 19.
  15. Szent Gellért „visszatér” Bakonybélbe. Bakonybél önkormányzat honlapja.
  16. Szent Gellért püspök - A műszaki katonák védőszentje - szeptember 24. (magyar nyelven). ktp.hu. (Hozzáférés: 2015. május 28.)
  17. A fesztivál honlapja, szentgellertfesztival.hu
  18. A 2015-ös fesztivál műsorfüzete, magyarkurir.hu
  19. a b c d e f g h i Intézménykereső. Oktatási Hivatal. (Hozzáférés: 2020. június 5.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Előde:
nem volt
Csanádi püspök
1030–1046
Utóda:
Mór