Pécsváradi bencés kolostor

Pécsváradi bencés kolostor
Település	Pécsvárad
Ország	Magyarország
Elhelyezkedése
Pécsváradi bencés kolostor Pozíció Baranya vármegye térképén
é. sz. 46° 09′ 34″, k. h. 18° 24′ 45″46.15951111, 18.41243333
A Wikimédia Commons tartalmaz Pécsváradi bencés kolostor témájú médiaállományokat.

Kolostorerőd légi fotón (Pécsvárad)

Kolostorerőd légi felvételen (Pécsvárad)

Kolostorerőd a levegőből (Pécsvárad)

A kolostor elhelyezkedése

A Mecsek keleti lankái közül kimagaslik a középkori okleveleinkben „Mons Ferrus” (Vas-hegy) néven említett magaslat, amelynek kiugró nyúlványán Szent István király alapította meg 998-ban a pécsváradi Szent Benedek-rendi apátságot.

A kolostor rövid története

Az egyházi épülettömbben élte le életét Asztrik apát is, akit még István küldött el Rómába, hogy a pápától koronát kérjen. Árpád-házi II. Géza idejében leégett az épületegyüttes, de a bőséges jövedelemforrásokból rövidesen újjáépítették. Hatalmas pusztítást végeztek viszont a tatárjárás idején az ellenség könnyűlovas csapatai. IV. Béla király parancsára, az országosan alkalmazott gyakorlat szerint már erős kőfalakkal oltalmazták, amelyben egy vaskos öregtorony képezte a végső menedéket. Mint hiteleshely működött a középkor évszázadaiban, vagyis díjazás ellenében a szerzetesek magánokiratokat is készítettek az ide érkező ügyfeleknek. Az Anjou uralkodók alatt egyházfőinek befolyása megnőtt a királyi udvarban, így például 1357-ben Jordán apát már megtehette, hogy fényes pompával kialakított palotát emeltessen magának.

A XV. század elején már fegyveres őrség vigyázott falain, melyeket megerősítettek és barbakános kettős kaputoronnyal láttak el a hatékonyabb védelem érdekében. A következő évszázadban, a mohácsi csatavesztés után az előrenyomuló Oszmán Birodalom hadainak útjába került pécsváradi kolostor épületét a később török vazallussá (hűbéressé) vált Szapolyai János király befolyásos tanácsadója, Martinuzzi György barát védhetetlennek tartotta, ezért parancsot adott várnagyának a védőművek felrobbantására. A felrobbantott várfalakat a megszállók sem állították helyre, mivel a hódoltság néhány esztendő alatt jóval északabbra tolódott ki, és Pécsvárad vidéke viszonylag békésebb hátországba került. A megszállás idején az épségben maradt épületrészekben török bíróság székelt. A török megszállás csak 1686 őszén ért véget a császári hadsereg megérkezésével. Az omladozó apátságot Habsburg Lipót császár és király az udvari bizalmasának számító Zinzendorf Konrád kölni érseknek adományozta.

Az érsek parancsára 1729-ben részben helyreállították épületeit, de a középkori nagy templomot és kolostort nem, sőt annak köveit használták fel a munkálatoknál. Megszüntették a feleslegessé vált külső védőműveit, így a szárazárkot átívelő híd két oldalán posztoló őrtornyokat is, de lebontottak a három ágyútoronyból is kettőt, így ma csak a jelenleg szállodaként működő magas torony látszik, ami szinte ismertetőjegyül szolgál a sok történelmi vihart látott pécsváradi erődített kolostornak.

Képgaléria

• 
  Légifotó
• 
  Légifotó
• 
  Légifotó
• 
  Rigó István: Szent Asztrik érsek szobra (2000.)
• 
  Borsos Miklós: Szent István szobra
• 
  A vár főkapuja
• 
  Az ősi monostor makettje
• 
  XI. századi altemplom
• 
  Freskómaradvány az altemplomban
• 
  Az altemplom
• 
  Helyreállított várfalak
• 
  A vár belső udvara
• 
  A vár belső udvara

Irodalom

• Kiss, Gergely, Sarbak, Gábor.szerk.: Fedeles Tamás, Sarbak Gábor, Sümegi József: Szerzetesi intézmények: Pécsvárad, A pécsi egyházmegye története I.: – A középkor századai (1009–1543). Fény Kft., 346–349. o. (2009). ISBN 978-963-88572-0-0 
• Koszta, László.szerk.: Kristó Gyula, Engel Pál, Makk Ferenc: Pécsvárad, Korai magyar történeti lexikon (9–14. század). Akadémiai Kiadó, 539–540. o. (1994). ISBN 963-05-6722-9