Barkóczy Borbála

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Idősebb Dorfmeister István: Barkóczy Borbála portréja

Gróf szalai Barkóczy Borbála (Bariska),[1] gróf Cziráky Józsefné (1699.[2]Sopron, 1772. október 14.) magyar költőnő.

Élete[szerkesztés]

Atyja gróf Barkóczy Ferenc, II. Rákóczi Ferenc főtisztje volt, édesanyja: gróf Zichy Júlia (†1746 ), bátyja gróf Barkóczy Ferenc esztergomi érsekprímás. 1720-ban lett Cziráky József (II.) felesége, és 1742-ben megözvegyült.[3]

1772. október 14-én Sopronban halt meg, életének 72. évében.

Ismert műve[szerkesztés]

  • Egy árva gerliczének sóhajtozó zokogási című akrosztichonnal fennmaradt verse 1743-ban jelent meg a szerző és a nyomtatási hely megnevezése nélkül. A költőnő nevét a versfejekből Szinnyei József olvasta ki, és rövid ismertetéssel a Vasárnapi Ujság 1875. évi 4. számában közölte.

Az özvegységet panaszló költeményen a 18. századi népszerű líra hatása érződött.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Völcseji Toth István költő művei
  2. OSZK: Más helyen 1700-ban (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 30.)
  3. Férje részvételéről az örökösödési háborúban és haláláról Völcseji Toth István írt eposzt. Ebben a műben hűen ábrázolta a gyászában jajgató özvegyet, a neve említése nélkül.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Kislexikon: Hollósy Egyed (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 30.)