Pesti Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pesti Gábor
Született Pest
Foglalkozása
  • bibliafordító
  • lexikográfus

Pesti (Mizsér) Gábor (Pest, ? – ? , 1542 és 1550 között) magyar meseíró, szótárszerző és bibliafordító. A magyar nyelvű irodalom művelésének első, Erasmus programjából merítő öntudatos hirdetője.

Életpályája[forrásszöveg szerkesztése]

Patrícius családból született. A humanizmussal Budán ismerkedett meg; lemásolta Janus Pannonius verseit. Papnak készült. Bécsben Singreniusnál adta ki 1536-ban a négy evangélium fordítását, valamint Aesopus meséit; ugyanitt jelent meg 1538-ban hatnyelvű szótára (Nomenclatura sex linguarum, Latinae, Italicae, Gallicae, Bohemicae, Hungaricae et Germanicae).

Mint maga említi a «Mysser nemzetből való» volt, mely név a csallóközi Misér községet juttatja eszünkbe s talán egynek vehető a Mysel nemzetség nevével, melynek több tagja egy 1408-ban íródott oklevélben a somogyvármegyei vasadi nemesek között szerepel. Mikor költözött a család Pestre, nem tudjuk, de már 1503-ban a pesti esküdt polgárok között előfordul Miztér Mihály neve; itt született Pesti Gábor is, itt élt anyja és Margit nevű testvére, a ki Tornai Jánoshoz ment férjhez. Születési évét adatok hiányában nem lehet meghatározni, de 1510-nél előbbi időre már a miatt sem lehet tenni, mivel 1538-ban megjelent Nomenclaturáját ifjúkori művének mondja.

1536-ban még a theológiai tanfolyamot hallgathatta és pedig valószínűleg a bécsi egyetemen; nevét ugyan az egyetemi hallgatók közt nem találjuk, de Brassicanusnak az 1. számú mű előtt álló üdvözlő verseiből, melynek feliratában tanítványának nevezi, következtethetjük ezt. Irodalmi munkássága alatt folyvást Bécsben tartózkodott, legalább fennmaradt három művének ajánlását ott írta. Egy levele szerint 1538-ban már megérlelődött benne az elhatározás, hogy nem lép a papi pályára, melyre készült és a melyre anyja is szánta; egy másik, ugyancsak 1538. évben kelt levelében Ujlaki Ferencz győri püspök pártfogását sürgeti, hihetőleg valami állás elnyerése végett, még mielőtt Bécset elhagyná, de ennek, úgy látszik, nem volt meg a kívánt sikere. Ez adatok világosan mutatják, hogy Pesti nem egy személy azzal a hasonló nevű kortársával, a ki gyulafejérvári kanonok és ugocsai főesperes volt, és a kivel Bod Péter és utána számos irodalomtörténetírónk összetévesztette.

A későbbi évekből még csak egy reá vonatkozó adat ismeretes: 1542-ben Izabella királyné megbízásából Czéczey Lénárt kassai kapitánytól három ládát vett át elszállítás végett, a melynek átvételéről adott elismervényén aulae reginalis maiestatis femiliaris-nak írta alá magát. Felekezeti álláspontjára vonatkozólag, őt is csak úgy, mint Komjáti Benedeket hol egyik, hol másik felekezet vallotta magáénak; egyszer a katholikus, másszor a protestáns bibliafordítók közé sorolták; ezután erasmistáknak kell őket tekinteni. Mindkettő Rotterdami Erasmusnak volt lelkes követője, az ő bibliafordítását követik, nem csatlakoznak a reformatióhoz, mert jobban megfelel gondolkozásmódjuknak az Erasmus mérsékelt álláspontja. Pestinél ezt bizonyítja az is, hogy a három tudós (Brassicanus, Fábri Ulrich és Lazius Farkas), kik Újtestamentoma elé üdvözlőverset írtak, szintén Erasmus irányát követte s a papi pályától való idegenkedése is ebből fejthető meg.

Munkássága[forrásszöveg szerkesztése]

Az Újtestamentum-fordítása[forrásszöveg szerkesztése]

Első kiadott munkája, az Uj Testamentum (Bécs 1538), valójában csak a négy evangéliumot tartalmazta. Fordításához Erasmus kiadását használta, de a korábbi magyar szentírás-fordításokból (Müncheni-, Jordánszky-kódex.) is merített. Szövege az erazmusi értelmezést sugározza, erazmista voltát nyíltan hangoztatta, s idézte azt az óhaját, hogy a szentírás "bárcsak minden nyelvre le lenne fordítva, hogy necsak a skótok és írek, hanem a törökök és szaracénok is olvashassák és megismerhessék".

Pesti tudatában volt annak, hogy munkájával a kereszténység eszméit szolgálja, s ezzel egyúttal a magyar irodalmat is műveli. Felfedezte a magyar nyelv némely egyéni sajátságát, amelyek a mondanivaló fegyelmezett, tömör, de amellett választékos és árnyalt kifejezésére adnak lehetőséget, tehát elvezették őt a tudatos stilizálás bizonyos fokára. Újszövetség-fordításában kevesebb az idegenszerűség, nyelve közelebb áll az élőbeszédhez, magyarosabb, mint későbbi bibliafordításainké általában.

Ezopus-fordítása[forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti irodalmi és nyelvművelő feladatát az ezópusi mesék fordításának latin előszavában fejtette ki.

Amikor azt látom, hogy majd minden ember, a földkerekség majd minden nemzete a fordítások csodálatos sokaságával bővelkedik, s szerte a világon ezen serénykedik, azért, hogy hazája dicsőségét valamicskével mindig öregbítse, és hogy övéinek mind nyelvét, mind szellemét ezzel finomítsa és gazdagítsa; miért ne szabadna akkor nekem is – kérdem én – az enyéimnek a nyelvét és szellemét a régi bölcsek tudományával erőim szerint csinosítanom és a hazáért, amelynek egyszer s mindenkorra adósai vagyunk, fáradoznom.
– Pesti Gábor

A régi nemesi nemzeti jelszóban új elem, hogy a magyar nemesi haza és nemzet irodalmának már a nyelve is öntudatosan magyar, s ennek tudatos fejlesztése nemzeti kötelesség.

A mesék fordítása az első nyomtatott, magyar nyelvű szépirodalmi termék. A művet Pesti egyrészt az olvasók gyönyörködtetésére szánta, de - Erasmus nyomán - az erkölcsi nevelés szempontjából is ajánlotta.

Kötete 185 Aiszoposznak tulajdonított mesét tartalmaz. A rövid lélegzetű meséket híven, takarékos egyszerűséggel, általában szép magyarsággal fordította. A történeteket nem bővítette, színezte, mint később Heltai Gáspár, de stílusával, előadásával határozottan esztétikai hatásra törekedett. E szándéka első "műfordítónkká," a magyar széppróza első tudatos mesterévé avatta.

A fabulák tanulságát többnyire háromsoros versekben foglalta össze. E versek mintha a latin alkalmi költészetben olyannyira divatos epigrammákra emlékeztetnének, olykor a mesétől függetlenül, önállóan is találó kifejezői egy-egy erkölcsi igazságnak, humanista eszmének. Formailag amolyan "magyaros" epigrammák, minthogy nem klasszikus versmértékre készültek, hanem eléggé változatos ütemes sorfajokra szabva.[1]

Bognár Péter szerint "Pesti Gábor az első magyar nyelven alkotó humanista költő, aki az Aesopus-fordítás tanulságaiban a magyar nyelvű epigrammaköltészet formakultúrájának megteremtésére tesz kísérletet. ... Megoldása kettős mintát követ. A sorok rímes-ritmikus hexameterek (ezzel magyarázható a kötetlen szótagszám és az olykor megfigyelhető belső rím), a versegész viszont német mintájú hármas rím."[2]

Szótára[forrásszöveg szerkesztése]

Pesti utolsó munkája hatnyelvű szótára, mely szintén a magyarnyelvűség ápolásának programjához tartozott. Több nyelvű szótár magyar értelmezéssel néhány évvel korábban jelent meg először. Pesti szótára sem önálló munka, ő egy 1531-ben Nürnbergben kiadott latin–olasz–francia–cseh–német szótárt látott el magyar szavakkal. A század folyamán még négy kiadást ért meg. Főként német és cseh iskolákban használták, nálunk kevésbé terjedt el, mert szókincse nem a hazai igényekhez alkalmazkodott.[1]

Munkái[forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[forrásszöveg szerkesztése]

  • Illésy János: Adatok P. G. életéhez (Irod. tört. Közl., 1895)
  • Horváth János: A reformáció jegyében (Bp., 1953)
  • Waldapfel József: Irodalmi tanulmányok (Bp., 1957)
  • Nemeskürty István: A magyar széppróza születése (Bp., 1963)