Szent Asztrik
| Szent Asztrik | |
 | |
| Szent Asztrik szobra Kalocsán. Benedek György alkotása (2000) | |
| Esztergom, majd Kalocsa püspöke | |
| Születése | |
| ismeretlen cseh vagy horvát származású | |
| Halála | |
| 1028-1030 között, november 13. Magyar Királyság, kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyház | |
| Tisztelete | |
| Ünnepnapja | november 13. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Asztrik témájú médiaállományokat. | |
Szent Asztrik (Anasztáz-Asztrik, Szent, Ascherik, Ascerius, Aserik, Asrik; ? – Kalocsa, 1028-1030[1]) esztergomi, majd az első kalocsai érsek, térítő pap. Szent István 1000-ben Szent Asztrikot küldte Rómába II. Szilveszter pápához koronáért és áldásért.
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
Személyét gyakran egynek veszik Radla cseh származású későbbi prágai püspökkel. Radla Prágai Szent Adalbert nevelője és társa volt, 972-ben együtt tanultak Magdeburgban. Az Anasztáz-Asztrik nevet kolostorba lépésekor kapta. 976-ban II. Ottó német-római császár udvarába jutott. Ottó halála után (983) a már prágai érsek Adalberthez költözött. 992-995 között brewnowi apát volt. Magyarországra 996-ban Géza fejedelem kérésére jött, amikor Szent Adalbertnek nem sikerült megerősítenie pozícióját Csehországban és elhagyta Prágát, hogy segítse missziós munkáját a magyarok között. A Szent Márton hegyén (Pannonhalmán) épített első magyar bencés kolostor apátja lett. Géza halála után Szent István tanácsosa lett.
Életéről így ír Hevenesi Gábor a 17. század végén:
„Asztrik pedig szent életének példájával szüntelenül a lelkek üdvösségéért fáradozott. A püspökségből önmagának sem tiszteletet, sem hasznot nem akart szerezni, hanem boldogságát Isten dicsőségében és a bárányok javában kereste. Az ország nagyon súlyos ügyeivel Rómába küldték, és Szilveszter pápánál oly sikerrel végezte küldetését, hogy a pápa angyali intéstől indítva, arany koronát, apostoli királyi címet és apostoli keresztet küldött, miként Szent István kérte tőle. Ettől kezdve a kereszt került az ország címerén a sas helyébe. Amikor Sebestyén, az első esztergomi érsek elvesztette szeme világát, három esztendőre Asztrik lett a helyettese. Az árváknak atyja, a szorongatottaknak menedéke volt, mígnem az Úr 1034. esztendejében, november 12-én, 70 éves korában el nem szólította, hogy megkapja az igben fáradalmai jutalmát. Méltó, hogy halála után tiszteljék azok, akiket az égre érdemes életre tanított a földön. Sok csodája közé tartozik egy halott föltámasztása is.”[2]
999-ben Szent István őt küldte Rómába, hogy II. Szilveszter pápával tárgyaljon. Valószínűleg ekkor kapta meg püspöki kinevezését. A pápától megkapta a kért koronát és a regáliákat. Érdemeiért a pannonhalmi kolostor megkapta ugyanazokat a kiváltságokat, amelyekkel Montecassino rendelkezett. István megbízásából részt vett a II. Henrik által tartott zsinaton is, a majnai Frankfurtban, 1007-ben. Asztrik, Sebestyén érseket helyettesítette (1000–1012) megvakulása után. Bár egy idő után visszaszerezte a látását, és újból az érseki székbe került. Asztrikot, viszont az új kalocsai érsekség élére tette Szent István, hogy megtarthassa a rangját. Így létesült a második magyarországi érsekség.
Halálának ideje 1028 és 1030 között. A bencés martirológiumba november 12-re ezt írták: „Esztergomban, Magyarországon Szent Anasztáz püspök és hitvalló, nagy életszentségű férfi temetése.”
A Nagyboldogasszony-főszékesegyház renoválási munkálatai során 1911-ben megtalált maradványait a 2014 elején elvégzett radiokarbon-vizsgálat kétséget kizáróan azonosította.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 456. o. ISBN 963-05-6800-4 (Aserik címszó)
További információk[szerkesztés]
- Eldőlt a százéves vita - Asztrik maradványait találták meg a kalocsai székesegyházban
- Asztrik-relikviák Kalocsán
- Bábel Balázs: Asztrik érsek maradványait azonosították
- Érseki relikviák vizsgálata
- Megújul Kalocsa érseki központja
- Megtalálták Asztrik kalocsai érsek földi maradványait
- Kalocsán megtalálták Asztrik érsek relikviáit
| Elődje: Sebestyén püspök |
|
Utódja: II. Domonkos |
|
