Megyery Sári

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Megyery Sári
1930 körül
1930 körül
Született Megyery Sarolta Mária Ilona Norbertina
1897. július 28.[1][2][3]
Balassagyarmat
Elhunyt 1983. február 5. (85 évesen)[1][2][3]
Párizs[4]
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
Sírhelye Fiumei Úti Sírkert[5]

A Wikimédia Commons tartalmaz Megyery Sári témájú médiaállományokat.

Megyery Sári (Balassagyarmat, 1897. július 28.Párizs, 1983. február 5.) színésznő, író, költő, újságíró, Sacy von Blondel néven a némafilmkorszak sztárja. Negyvenkilenc magyar és német film női főszerepét játszotta el. Megyery István (1859–1931) jogász lánya és Megyery Ella (1889–1962) író, újságíró húga.

Élete[szerkesztés]

Rózsahegyi Kálmán színészképzőjének tanulója volt, amikor 1916-ban Hevesi Sándor és ifj. Uher Ödön kiválasztották a Mire megvénülünk című Jókai-adaptáció egyik főszerepére Beregi Oszkár, Mátray Erzsi és Hollay Kamilla mellé. A film reklámhadjáratának megkezdése előtt találták ki számára a Sacy von Blondel művésznevet.[6] A forgatás után Berlinbe szerződött, ahol a legnagyobb német filmgyár, az UFA (Universum Film AG) Fantomas-filmjeiben játszott.[7] Igazán nagy nemzetközi sztárrá azonban nem vált, amit ő maga azzal magyarázott, hogy szépsége nem vetekedhetett Greta Garbóéval és Marlene Dietrichével, belső sugárzása, színészi eszköztára pedig Elisabeth Bergnerével.[8] Erre az időszakra esett első, rövid házassága Gerőffy J. Béla (az Én is voltam jávorfácska... című memoárban: Gerey Imre) filmrendezővel, aki nem sokkal válásuk után öngyilkos lett. Megyery Sári 1932-ben vonult vissza a filmezéstől, számításai szerint negyvenkilenc főszerep eljátszása után.[9] Hazatért Budapestre, és minden idejét az írásnak szentelte.

Első verseskötete Csak a fényre vigyázz! címmel, Molnár C. Pál illusztrációival jelent meg 1932-ben, a következő, az Adjátok azoknak című pedig Szőnyi István rajzaival 1935-ben. Ezekben az években Az Újság, a Pesti Napló, a Pester Lloyd és az Ünnep munkatársaként, a Színházi Élet kritikusaként dolgozott, számos próza- és lírakötete látott napvilágot. Művészetét érdeklődéssel figyelte Kosztolányi Dezső[10] és a harmincas évek második felében szinte mesterévé lett Szabó Lőrinc,[11] némi távolságtartással Márai Sándor,[12] míg Török Sophie a verseket „lokálhangulatúnak” és „közhelyesnek”,[13] a népszerű „...és könnyűnek találtatott” című regényt pedig „híg atmoszférájúnak” és „ép és értelmes mondatok nélkül” valónak minősítette a Nyugatban.[14]

1938-ban Párizsban telepedett le, ahol egy évvel később feleségül ment André Lang újságíróhoz és színpadi szerzőhöz. 1955-ben tanári diplomát szerzett Cambridge-ben.

Itthoni újrafelfedezése magyarul 1979-ben és 1984-ben megjelent emlékiratainak köszönhető.

Válogatott filmográfiája[szerkesztés]

Filmjei Magyarországon[szerkesztés]

  • Mire megvénülünk (1916)
  • A rög (1920)
  • A fogadalom (1920)
  • Bilincsbevert folyam (1920)
  • Lady Violetta (1922)
  • A cigány (1925)
  • Elhagyottak (1925)

Filmjei Németországban[szerkesztés]

  • Nirvana (1916)
  • Der Freund des Fürsten (1916)
  • Ramara (1916)
  • Am Hochzeitsabend (1917)
  • Der Erbe von Het-Steen (1917)
  • Verworrene Wege (1918)
  • Das Testament des Ive Sievers (1922)
  • Der böse Geist Lumpacius Vagabundus (1922)
  • Firnenrausch (1922)
  • Die große Unbekannte (1923)

Kötetei[szerkesztés]

Regények[szerkesztés]

  • Gál, a becsüs (Budapest, 1926)
  • Sacy von Blondel: Túl a töltésen / A lovag úr; Színházi Élet, Budapest, 1931
  • Mama karriert csinál (Budapest, 1932)
  • „...és könnyűnek találtatott”; Nova, Budapest, 1934
  • A szerelem a szerelmesé. Regény; Nova, Budapest, 1936
  • Én; Vajna, Budapest, 1938
  • De Uraim...! Könyv a férfiaknak; Vajna-Bokor, Budapest, 1942
  • A vendég (Budapest, 1943)
  • Une fée dans le maison (Párizs, 1958)
  • A szerelem a szerelmesé; Gondolat, Budapest, 1991

Verseskötetek[szerkesztés]

  • Csak a fényre vigyázz! Sacy von Blondel versei; ill. Molnár C. Pál; Dick, Budapest, 1934
  • Adjátok azoknak. Versek; ill. Szőnyi István; Nova, Budapest, 1935
  • Te érted akartam. Versek; Vajna-Bokor, Budapest, 1940

Visszaemlékezések[szerkesztés]

  • Én is voltam jávorfácska... (Magvető, Budapest, 1975)
  • Játékszerelem. Emlékek és portrék (Magvető, Budapest, 1984)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  3. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. január 1.)
  5. http://resolver.pim.hu/auth/PIM64776, Megyery Sári, 2018. szeptember 13.
  6. Én is voltam jávorfácska... Budapest, 1979, Magvető. 217–218. o.
  7. Én is voltam jávorfácska... Budapest, 1979, Magvető. 218–242. o.
  8. Én is voltam jávorfácska... Budapest, 1979, Magvető. 248. o.
  9. Én is voltam jávorfácska... Budapest, 1979, Magvető. 331. o.
  10. Kosztolányi Dezső: Levelek – Naplók. S. a. r.: Réz Pál. Budapest, 1998, Osiris. 684–686. o.
  11. Én is voltam jávorfácska... Budapest, 1979, Magvető. 433–442. o.
  12. Fried István: A levelez(get)ő Márai Sándor. (A Márai–Megyery Sári-levelezés margójára) Irodalomtörténeti Közlemények, 2001. 1–2. sz. 86. o.
  13. Török Sophie: Sacy von Blondel. Megyery Sári versei Nyugat, 1935. 10. sz. 295. o.
  14. Török Sophie: Kisebb bírálatok [Többek között az „...és könnyűnek találtatott” című regényről] Nyugat, 1934. 19. sz. 335. o.

Irodalom[szerkesztés]

Wikisource-logo.svg
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Megyery Sári témában.

Külső hivatkozások[szerkesztés]