Simon Jolán (színművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Simon Jolán
Jolán Simon.jpg
Született 1885. május 31.
Budapest
Elhunyt 1938. szeptember 24. (53 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Kassák Lajos
Foglalkozása színésznő
Halál okaöngyilkosság
A Wikimédia Commons tartalmaz Simon Jolán témájú médiaállományokat.
A bécsi Ma munkatársai

Simon Margit Jolán (Újpest, 1885. május 31. – Budapest, 1938. szeptember 24.) színésznő, előadóművész; tragikus haláláig Kassák Lajos felesége.

Élete[szerkesztés]

Simon András és Hazafi Margit leányaként született. Korán elveszítette apját, özvegyen maradt varrónő édesanyjának segédkezett, majd cseléd volt egy grófnál. 17 évesen, 1902. november 23-án Újpesten feleségül ment a nála kilenc évvel idősebb Nagy János Pál bútorasztalos-segédhez,[1] és három gyermeket szült neki. Családjától hamarosan különköltözött.

Az Egyesült Izzóban munkásnőként dolgozott. Az Újpesti Munkásotthon egyik rendezvényén megismerkedett Kassák Lajossal. Szavalókórusokat vezetett. Elvégezte Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját. Pályafutását a Budai Színkörben kezdte, Feld Irén társulatánál. 1918-ban Bárdos Artúr meghívására a Belvárosi Színházhoz került.

1920-ban követte Kassákot a bécsi emigrációba. A Tett, majd a Ma c. lapoknál csoportosuló Kassák-kör előadásain – Budapesten, Bécsben, Prágában, Kassán, Érsekújvárott, Ungváron és Berlinben – az avantgárd mestereinek alkotásait szólaltatta meg: Kassák, Barta Sándor, Hans Arp, Kurt Schwitters, Richard Huelsenbeck, Ivan Goll, Hugo Ball, Apollinaire, Blaise Cendrars, Marcel Lecomte műveit.

Kassákkal 1926-ban tértek haza. A Munka Körben szavalókórusokat szerveztek, ezeken lépett fel. 1928. május 4-én kötöttek házasságot Budapesten.[2] 1936-tól kezdődően „népjóléti megbízottként” a segélyre jogosultak életkörülményeit vizsgálta. A tapasztaltaktól kétségbeesett, és öngyilkos lett. Ebben állítólag Kassák nőügyei is ludasak voltak.

Temetésén Kéthly Anna mondott gyászbeszédet.

Kassák csak 25 év múlva tudott megemlékezni róla egy versben: Rekviem egy asszonyért.

Fontosabb színházi szerepei[szerkesztés]

  • Henschelné (Hauptmann: Henschel fuvaros)
  • Az anya (Strindberg: Hattyúvér)
  • Erzsi (Földes I.: Terike)

József Attila: Simon Jolán

Egyszer, ha nem veszi észre,
nézzetek arcába hosszan,
magános férfiak gondolták ki,
amikor én még futballoztam.

Élete: peng a levegőben,
borítsátok be nagykabáttal,
sosem szavalt még verset tőlem,
súrol, szalad egy könyvállvánnyal.

Ha volna kollektív iparosfa,
téli cipőjét megteremné,
ha volna igazszívű kecske,
az ő dicséretét mekegné.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]