Bárdos Artúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bárdos Artúr
Bárdos Artúr.
Bárdos Artúr.
Született 1882. április 2.
Budapest
Elhunyt 1974. augusztus 10. (92 évesen)
Buffalo
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, műfordító, rendező, színházigazgató.

Bárdos Artúr az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárdos Artúr témájú médiaállományokat.

Bárdos Artúr (Budapest, 1882. április 2.Buffalo, 1974. augusztus 10.) magyar színházi rendező, rádiós és filmrendező, esztéta, egyetemi magántanár, színházi író, költő, dramaturg, publicista. A Színjáték szakfolyóirat alapítószerkesztője, a 1932-1938 között működő Művész Színház és - 1917-től kisebb-nagyobb megszakításokkal, közel három évtizeden át - a Belvárosi Színház alapítóigazgatója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bárdos Artúr az 1910-es években

A budapesti egyetemen jogot végzett. Pályafutását újságíróként kezdte (Pesti Napló, Egyetértés, Budapesti Hírlap). 1909-ben Max Reinhardt asszisztense volt. Egy évvel később Színjáték[1] című rövid életű színházi és zenei hetilapot alapított, és rendszeresen jelentek meg írásai a Nyugat-ban is. 1911-ben a Feld Irén vezette Kamarajátékok rendezője volt.

Szabadkőművesnek a budapesti Eötvös páholy vette fel 1910-ben, majd a Budapest páholy alapító tagja és szónoka lett 1912-től.

1912-ben Révész Béla íróval megalapította a csupán két hónapot megélt Új Színpadot. 1915-ben megkapja az Andrássy úti Modern Színpad[2] igazgatását, ahol Kabarét vezetett. Egy év alatt felvirágoztatja a színházat, ezért a bérlő-tulajdonos egy újabb színházat nyit, melynek - "jutalomként" - szintén ő lett a vezetője 1916-tól. A helyiség később Belvárosi Színház néven vált ismertté. A háború után az anyagi nehézségek kiküszöbölésére a tulajdonossal és másik két - majd három - igazgatóval kartellt alapítanak, azonban pozícióját lassanként elvesztette. Így - szakítva az eddig vezetett színházakkal - 1921-1926 között egy új, a Renaissance Színház alapítóigazgatója lett. De 1925-ben ismét a Belvárosi Színháznál is dolgozott, ám csak rövid ideig. Leváltják és a Nagymező utcai, saját tőkéjén alapított színház helységét is visszakövetelik mozinak.

1926-1930 között Berlinben élt, ahol megalapította a Theater in Palmenhaus nevű, magas színvonalon működő színházat, mely azonban csődbe ment. Ez után újra Budapestre költözött. 1932-ben ismét elfoglalta a Belvárosi Színház igazgatói székét. 1936-ban kirobbanó színházi sikert aratott George Bernard Shaw Szent Johanna című művének bemutatásával, Bulla Elmával a főszerepben. Még ebben az évben megvásárolja a csődbe ment Fővárosi Operettszínházat, és némi átalakítással, felújítással újra életre kel a Művész Színház és „Világirodalmi ciklusa”, azonban mellette, vele együtt az operett. 1938-tól és a háború alatt származása miatt félreállították. 1942- és 1943-ban így megírja két ezzel kapcsolatos könyvét: "Játék a függöny mögött", és "A színház műhelytitkai" címmel.

1945-ben tagja lett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak. 1945-1948 között újra a Belvárosi Színház első embere lett. A kezdetben magántőkével fenntartott színházát 1946-ban a főváros vette át, s bár eleinte ellenszenvet vátott ki ezzel, döntése mégis a színház megmaradását eredményezte, és műsorpolitikájával is szolgálni tudta az új idők új elvárásait. 1948-ban kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanárává, ahol színháztudományi előadásokat tervezett. Ám még ugyanebben az évben, miután a - színház élére a főváros által - kinevezett bizottság Ilja Ehrenburg Oroszlán a piactéren című művének előadására kötelezte, eladta a színházat, és az USA-ba utazott fiához. Az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió munkatársaként hangjátékokat rendezett, és színházi tárgyú írásokat olvasott fel. 1967–ben Amerikában kiadta utolsó művét: az „Alkonyat” című verseskötetét. 1974. augusztus 10-én, 92 évesen hunyt el Buffalo-ban, USA-ban. Egy évvel később végakaratának megfelelően Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Rendezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Strindberg: Hattyúvér
  • Crommelynck: Csodaszarvas
  • Géraldy: Szeretni
  • Sarment: Árnyhalász
  • Zilahy L.: Tűzmadár
  • Meller R.: Irja hadnagy
  • Arisztophanész: Lüzisztraté
  • Shaw: Szent Johanna
  • William Shakespeare: A velencei kalmár, Rómeó és Júlia
  • Szathmári Jenő: Én voltam

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Két ösvény (versek, 1903)
  • Az új színpad (1912)
  • Károly Kotász (monográfia, G. Bardi, 1931)
  • Uralkodók és komédiások (Nyugat Kiadó és Irodalmi Rt. Bp., 1936)
  • Játék a függöny mögött (1942)
  • A színház műhelytitkai (1943)
  • Alkonyat (versek, Buffalo, 1967)

Műfordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • M. Maeterlinck: Aglavaine és Sélysette (dráma, 1911)
  • J. Sarment: Az árnyhalász (dráma, 1923)
  • Delacroix naplója (1942)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Színjáték (hetilap): lásd: Magyar színházművészeti lexikon; Kosztolányi bibliográfiája (237.o.)
  2. Modern Színpad: (1907–1925) Budapest, Andrássy úton, többször kabaréként működött, később a Nemzeti Színház kamaraszínháza. Ma a Budapest Bábszínház működik a helyén. Színészkönyvtár; Molnár Gál Péter: Modern Színpad Cabaret; MAZSIKE: Modern Színpad Cabaret

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárdos Artúr témájú médiaállományokat.