Alexander Bernát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alexander Bernát
Alexander-Bernát-001.jpg
Élete
Született 1850. április 13.
Pest
Elhunyt 1927. október 23. (77 évesen)
Budapest
Pályafutása
Fontosabb művei Az újkori philosophia története I–II.
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander Bernát témájú médiaállományokat.

Alexander Bernát (Pest, 1850. április 13. – Budapest, 1927. október 23.) magyar filozófus, esztéta, színikritikus és szakfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Alexander Márkus gyermeke.[1] Egyetemi tanulmányait Pesten, a bölcsészkaron kezdte, majd ösztöndíjjal külföldre utazott: összesen hat évig Bécs, Berlin, Göttingen, Lipcse, Párizs és London egyetemein tanult, ahol filozófiai és irodalmi tanulmányok mellett természettudományokkal és matematikával is foglalkozott.

1876-tól 1904-ig a Markó utcai főreáliskola tanára,[2] 1878-tól a budapesti tudományegyetemen a filozófia magántanára. 1892-től, a Színiakadémia dramaturgiai tanszékének előadója. A Magyar Tudományos Akadémia levelező (1892), majd rendes tagja (1915). 1904-től 1919-ig a budapesti tudományegyetem első filozófiatörténet professzora volt.1911-től a Nemzeti Színház drámabírálója. Színházi kritikusként a Pester Lloydnál és a Budapesti Hírlapnál is dolgozott. 1881-től Bánóczi Józseffel szerkesztette a Filozófiai Írók Tárát, 1915 és 1919 között az Athenaeum című filozófiai folyóirat szerkesztője volt. 1914–19 között a Magyar Filozófiai Társaságnak előbb alelnöke, majd elnöke lett. 1899-től a Kisfaludy Társaság tagja volt. 1919 őszén azonban politikai okokból mindkét társaság kizárta, december elején pedig akadémiai tagságától is megfosztották, majd 1920-ban egyetemi tanári nyugdíját is megvonták. 1919-től kezdve külföldön – (Svájcban és Németországban) – élt. 1923-ban tért vissza Budapestre, haláláig minden közéleti szereptől visszavonultan a fővárosban élt.

Fia Alexander Ferenc orvos, pszichoanalitikus.

Az általa Bánóczi Józseffel együtt szerkesztett Filozófiai Írók Tárában 1881 és 1919 között az Akadémia támogatásával huszonkilenc kötetben, majd 1925-től 1927-ig immár az Akadémia támogatása nélkül további hat kötetben korabeli filozófiatörténeti munkák mellett a filozófiatörténet klasszi­kusai jelentek a preszókratikusoktól Machig és Bergsonig.[3]

Fontosabb művei[szerkesztés]

Alexander Bernát sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető 5B-11-10
  • Kant's Lehre vom Erkennen. IV. Capitel. Die transcendentale Deduktion der Kategorien. Budapest, 1876. Online
  • A philosophia történetének eszméje, tekintettel a történetre általában, Budapest: Eggenberger, 1877.
  • Kant. Élete, fejlődése és philosophiája, Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1881.
  • A XIX. század pesszimizmusa: Schopenhauer és Hartmann, Budapest: Franklin, 1884. (Filozófiai Írók Tára, 5. kötet)
  • Nemzeti szellem a philosophiában, Budapest: Franklin, 1893.
  • A művészet, Budapest: Singer és Wolfner, 1898.
  • Bevezetés a philosophiába, Budapest: Budapest: Blau, 1900 (2. kiadás: Budapest: Népszerű Főiskolai Tanfolyam, 1909).
  • Az újkori philosophia története I–II., Budapest: Blau, 1900 (2. kiadás: Budapest: Népszerű Főiskolai Tanfolyam, 1902–1903).
  • Diderot-tanulmányok, Budapest: Franklin, 1900. (Filozófiai Írók Tára, 15. kötet)
  • Emlékbeszéd Domanovszky Endre lev. tag fölött, Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1901.
  • A philosophia története. Ókor, Budapest: Kun, 1901–1902.
  • Lélektan, Budapest: Népszerű Főiskolai Tanfolyam, 1902.
  • Shakespeare Hamletje, Budapest: Franklin, 1902.
  • Shakespeare nagy tragédiáinak lélektani elemzése, Budapest, 1902.
  • Shakespeare, Budapest: Lampel, 1904 (2. kiadás: 1907, 3., bővített kiadás: 1920).
  • Az akarat, Budapest: Népszerű Főiskolai Tanfolyam, 1904.
  • Taine Hippolyte emlékezete, Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1904.
  • Az emberiség nagy gondolkodói, Budapest: Népszerű Főiskolai Tanfolyam, 1905–1907.
  • Világirodalom, Budapest: klny. Budapesti Szemle, 1907.
  • Művészet, Budapest, Franklin, 1907.
  • Nagy gondolkodók a XIX. században, Budapest: Népszerű Főiskolai Tanfolyam, 1910
  • A háború filozófiájáról, Budapest: Pallas, 1915.
  • A háború mint nemzetnevelő, Budapest: Pallas, 1915.
  • Shakespeare a világirodalomban, Budapest: klny. Budapesti Szemle, 1916.
  • Az egyéniség a filozófiában, Budapest: klny. Athenaeum, 1917.
  • A háború után, Budapest: Lampel, 1918.
  • Madách Imre, Budapest: Hungária, 1923.
  • Spinoza, München, 1923 (rövidebb magyar változat: Budapest: Globus, 1924).
  • Geschichte der Philosophie, München, 1924.
  • Tanulmányok. Philosophia, Budapest: Pantheon, 1924.
Recenzió: Dénes Lajos: Alexander Bernát: Filozófia Nyugat, 1924. 18. szám
  • Tanulmányok. Művészet, Budapest: Pantheon, 1924.
  • Tanulmányok. Nagy emberek, Budapest: Pantheon, 1938.
  • A művészet. Válogatott tanulmányok, Budapest: Akadémiai, 1969.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kovács I. Gábor, Kiss Zsuzsanna, Takács Árpád: Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848–1944 I. Zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok. Eötvös Loránd Tudományegyetem. ELTE Eötvös Kiadó, 2012. (Hozzáférés: 2015. június 22.)
  2. Fizikai Szemle 1991/10 - Radnai Gyula: AZ EÖTVÖS-KORSZAK
  3. Ld. Markó Béla: „Filozófiai Írók Tára (1881–1991)” in: Arisztotelész: Lélekfilozófiai írások, Akadémiai, Budapest, 2006, VI–XIV. és XXI–XXIII. o. ill. David Hume: Értekezés az emberi természetről, Akadémiai, Budapest, 2006, VI–XIV. és XXI–XXIII. o.

További információk[szerkesztés]

Wikiforrás
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak