Ernst Mach

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ernst Mach (1900)

Ernst Waldfried Josef Wenzel Mach (Chirlitz-Turas [cseh: Chrlice], császári Osztrák Birodalom [ma Brno városrésze, Csehország], 1838. február 18.Vaterstetten [München mellett], 1916. február 19.) morvaországi osztrák fizikus, filozófus, akinek felfogása volt, hogy minden tudás a tapasztalatból származik. Nagy hatással volt a logikai pozitivizmusra és Isaac Newton kritikáján keresztül előfutára volt Einstein relativitáselméletének.

Tanítványa volt Albert Einstein, akire nagy hatással volt Mach, és aki Mach tudományos szemléletét felhasználva alkotta meg a relativitáselméletet.

A Mach-elv szerint egy testre az univerzumban található összes többi test hatással van. Az elv befolyásolta Einsteint a téridő fogalmának meghatározásában.

Bár Einstein abban a hiszemben volt, hogy általános relativitáselmélete teljes összhangban van a Mach-elvvel, Willem de Sitter olyan megoldásokat talált Einstein téregyenleteire, amikben nem volt anyag a próbatesten kívül, de inercia (=tehetetlenség) igen.

Mach akusztikával is foglalkozott, róla nevezték el a hangsebességhez viszonyított sebességet (lásd: Mach-szám).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ernst Macht 14 éves koráig szülei tanították. Azután beiratkozott a Kremsier-i gimnáziumba (ma Kroměříž), ahol három évig tanult. 1855-ben a Bécsi egyetem hallgatója lett. Ott fizikát tanult és egy félévig orvosi fiziológiát is. Doktori diplomáját 1860-ban kapta meg fizikából.

Korai munkájában a Doppler-hatást tanulmányozta az optikában és az akusztikában. 1864-ben Grazba ment, ahol a matematika professzora lett, egyúttal lemondott a Salzburgi egyetem sebészi tanszékének vezetéséről. 1866-ban fizikaprofesszor lett. Mach a fizikai érzőszerveket is tanulmányozta. 1867-ben elfogadta a Prágai Károly-Ferdinánd egyetem kísérleti fizika professzori kinevezését, ahol 28 évig maradt. A következő három évben a Bécsi egyetemen tanított.

1898-ban szívmegállást szenvedett, 1901-ben visszavonult a Bécsi egyetemen elfoglalt pozíciójából és az osztrák parlament felsőházának tagja lett. Bécset 1913-ban hagyta el, amikor fiához Vaterstettenbe költözött (München mellett). Itt tudományos írásaival és levelezéssel foglalkozott 1916-ban bekövetkezett haláláig.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mach fő hozzájárulása a fizikához a lökéshullámok leírása és lefényképezése volt. Először logikailag kikövetkeztette, majd kísérletei alapján pontosan leírta, hogy a hangsebességnél gyorsabban haladó (=szuperszonikus) lövedék hogyan nyomja össze maga előtt a levegőt, ezzel lökéshullámot hozva létre. A lökéshullám kúp alakú, melynek csúcsában a lövedék van. Mach erről szóló tanulmánya 1877-ben jelent meg. A hangsebességnél gyorsabban haladás fontos gyakorlati szerepet játszik az aerodinamikában és a hidrodinamikában.

A sliren-fotográfia (angolul: schlieren photography) módszerét felhasználva ő és fia, Ludwig le tudták fényképezni a láthatatlan lökéshullámok árnyékát. Az 1890-es évek elején Ludwig Mach feltalált egy olyan interferométert, amivel élesebb fényképet lehetett készíteni.

Foglalkozott a fényinterferenciával, a fényelhajlással, a polarizációval és a fénytöréssel.

Mach pszichológiai és fiziológiai kutatásokat is végzett, hozzájárult a „gestalt-jelenség” tanulmányozásához, felfedezte a róla elnevezett Mach-sávokat (ez egy optikai illúzió).

1873-ban egymástól függetlenül[1] ő és Josef Breuer orvos és fiziológus felfedezte, hogy a belső fülben a félkör alakú csatornákban mozgó folyadéknak az egyensúly megtartásában van szerepe.

Mach ismertté vált fenomenalista filozófiai elképzelései miatt is, amiben elsődlegesnek tekintette az érzékelést. Ez az elképzelés ellentétben állt az akkoriban elfogadott atomelmélettel, ami az atomokat és molekulákat az elmétől teljesen független dolgoknak tekintették. Mach 1908 ás 1911 között Max Planck erősen kritizálta ezt a felfogást, mivel ellentétben állt a fizika akkori felfogásával.

Mach kritikája Newton tér- és időfelfogásáról befolyásolta Einsteint, aki azonban később arra a megállapításra jutott, hogy itt Mach és Newton filozófiájának szembenállásáról van szó, és hogy Mach fizikára vonatkozó kritikája nem volt elég megalapozott.

Mach legismertebb ötlete az Einstein által Mach-elvnek nevezett kozmológiai elképzelés, ami a tehetetlenség eredetével foglalkozik. Mach ezt soha nem foglalta írásba, csak grafikusan ábrázolta.

Fontosabb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(németül):

  • Einleitung in die Helmholtz′sche Musiktheorie, 1866
  • Optisch-akustische Versuche, 1872
  • Die Mechanik in ihrer Entwicklung, 1883 (németül) 919 kB
  • Die Analyse der Empfindungen und das Verhältnis des Physischen zum Psychischen, 1886
  • Die Principien der Wärmelehre, 1896
  • Populär-wissenschaftliche Vorlesungen, 1896
  • Über Erscheinungen an fliegenden Projektilen, 1898
  • Erkenntnis und Irrtum, 1905
  • Die Prinzipien der physikalischen Optik, 1921

(angolul):

  • The Science of Mechanics (1883)
  • The Analysis of Sensations (1897)
  • Popular Scientific Lectures (1895)
  • The Principles of Physical Optics (1926)
  • Knowledge and Error (1976)
  • Principles of the Theory of Heat (1986)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Encyclopedia of Astronomy and Astrophysics, Nature Publishing, 2001

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hawkins, J.E. and Schacht, J. "The Emergence of Vestibular Science" (Part 8 of "Sketches of Otohistory") in "Audiology and Neurotology," April 2005.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rudolf Haller, Friedrich Stadler (Hrsg.): Ernst Mach – Werk und Wirkung. Hölder-Pichler-Tempsky, Wien 1988.
  • Erik C. Banks: Ernst Mach's World Elements. A Study in Natural Philosophy. Springer Netherland, Berlin 2003, ISBN 1-4020-1662-X.
  • John T. Blackmore: Ernst Mach – His Life, Work, and Influence. University of California Press, Berkeley, Los Angeles 1972.
  • John T. Blackmore, Klaus Hentschel (Hrsg.): Ernst Mach als Aussenseiter. Braumuller, Wien 1985.
  • John T. Blackmore (Hrsg.): Ernst Mach a Deeper Look. Kluwer Academic Publishers, Dordrecht 1992.
  • John T. Blackmore, Ryoichi Itagaki, Setsuko Tanaka (Hrsg.): Ernst Mach's Vienna 1895–1930. Kluwer Academic Publishers, Dordrecht 2001.
  • John T. Blackmore, Ryoichi Itagaki, Setsuko Tanaka (Hrsg.): Ernst Mach's Science. Tokai University Press, Kanagawa 2006.
  • Robert Musil: Beitrag zur Beurteilung der Lehren Machs und Studien zur Technik und Psychotechnik. Rowohlt, 1980, ISBN 3-498-04271-8.
  • Karl von Meÿenn: Die Großen Physiker Von Maxwell bis Gell-Mann. Beck, München 1997, ISBN 3-406-41149-5.
  • Robert S. Cohen (Hrsg.): Ernst Mach. Physicist and Philosopher. Kluwer Academic Publishers, 1975, ISBN 90-277-0016-8

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ernst Mach című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben az Ernst Mach című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.