Coriolanus (színmű)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Coriolanus
Gavin Hamilton - Coriolanus Act V, Scene III edit2.jpg
Szerző William Shakespeare
Műfaj tragédia
Eredeti nyelv angol
A Wikimédia Commons tartalmaz Coriolanus témájú médiaállományokat.

A Coriolanus William Shakespeare feltehetően valamikor 1605 és 1608 között írt kései tragédiája. A dráma a legendás római hadvezér, Caius Marcius Coriolanus (i.e. 5. sz.) életén alapul. Petőfi Sándor fordította magyarra 1848-ban, és Eörsi István tollából létezik egy újabb fordítása is.

Caius Marcius a Coriolanus nevet a volszkok elleni sikeres hadjárata után kapta, amivel megvédte Róma kormányát és városát. Diadala után Coriolanus aktív politikai szerepet vállal, de vérmérséklete miatt alkalmatlan a népvezérségre, ezért félre állítják, mire ő dühében akciót indít Róma ellen hatalma visszaállítására. A szövetségek, amelyeket ennek során köt, végül a vesztét okozzák.

Szereplők[szerkesztés]

Rómaiak[szerkesztés]

  • Caius Marcius Coriolanus - római nemes
  • Menenius Agrippa - római szenátor, Coriolanus barátja
  • Cominius - konzul, a volszkok elleni hadjárat vezére
  • Titus Lartius - római tábornok a volszkok elleni hadjáratban
  • Volumnia - Coriolanus anyja
  • Virgilia - Coriolanus felesége
  • ifjabb Marcius - Coriolnanus fia
  • Valeria - Virgilia barátnője
  • Sicinius Velutus - néptribun, Coriolanus politikai ellenfele
  • Junius Brutus - néptribun, Coriolanus politikai ellenfele
  • római polgárok, katonák, szenátorok, patríciusok, hírnök

Volszkok[szerkesztés]

  • Tullus Aufidius - volszk vezér
  • Aufidius alvezére
  • összeesküdtek Aufidiusszal
  • két volszk őr
  • Adrian - volszk kém
  • Nicanor - római áruló
  • volszk nemesek, polgárok, katonák, szolgák

Mások[szerkesztés]

  • szobalányok
  • követek
  • lictorok
  • aedilek

Cselekmény[szerkesztés]

A történet Rómában kezdődik röviddel az utolsó római király, Lucius Tarquinius Superbus elűzetése után. A köznép fellázadt, mert nem kap gabonát. A tüntetők elsősorban Coriolanust, a briliáns római hadvezért vádolják. A lázadók találkoznak Menenius Agrippával, a patríciussal, és magával Coriolanusszal is. Míg Menenius megkísérli megnyugtatni őket, Coriolanus olajat önt a tűzre, mert elmondja, hogy szerinte a plebejusok nem érdemlik a gabonát, hisz nem vállalnak katonai szolgálatot. Mikor kiderül, hogy a volszkok támadásra készülnek Róma ellen, Coriolanus ellenük indul, ám addig a köznép által megválasztott két néptribun, Brutus és Sicinius, összeesküvést sző ellene.

Tullus Aufidius, a volszk hadvezér, már többször is harcolt Marcius ellen (aki ekkor még nem kapta meg a Coriolanus nevet), ezért az ősellenségének tartja. A Római sereget Cominius vezeti, Coriolanus az alvezér. Marcius, nehézségek árán, de végül sikeresen beveszi Coriolit, a volszkok városát. Marcius fáradtan bár, de személyesen megküzd Aufidiusszal, ami úgy ér véget, hogy Aufidiust kimentik a katonái.

Diadaláért és bátorságáért Marcius megkapja Cominiustól a Coriolanus nevet. Rómában Volumnia, Coriolanus anyja rábeszéli a fiát, hogy vállaljon consuli szerepet. Könnyedén meg is szerzi a szenátus támogatását, és látszólag a plebejusokét is. Ám Brutus és Sicinius valójában meg akarják buktatni egy újabb lázadás szításával. Coriolanus erre az ellenállásra dühösen kikel a demokrácia intézménye ellen, szerinte aki plebejusokat enged patríciusok fölött uralkodni az "varjakat hoz a tanácsba, megtépni a sasokat". A két néptribun hitszegéssel vádolja meg Coriolanust és száműzetésbe kényszeríti.

Coriolanus Antiumban, a volszkok fővárosában, felkeresi régi ellenségét, Aufidiust, és a saját életét kínálja fel neki, hogy a halálával demonstrálja, hogyan bánik Róma a hős fiaival. Aufidiust ez meghatja, ezért felajánlja, hogy támadják meg újra Rómát, ezúttal Coriolanus vezetésével.

Róma ijedtében megpróbálja eltéríteni Coriolanust a szándékától, de Cominius és Menenius, a régi harcostársai ebben nem járnak sikerrel. Végül Volumnia, Virgilia, az ifjabb Marcius és Valeria járul Coriolanushoz, hogy bosszújával ne pusztítsa el Rómát, és sikerül meggyőzniük Coriolanust, aki békemegállapodást köt a rómaiak és a volszkok között. Ám mikor visszatér Antiumba, Aufidius megöleti az árulásáért.

A mű eredete[szerkesztés]

A dráma Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című biográfiai munkájának Coriolanusra vonatkozó részén alapul. Shakespeare-nek lehetősége volt elmélyedni egy 1579-ben elkészült angol fordításban, és témákat keresni a drámáihoz.

Adaptációk[szerkesztés]

    • Jan Cikker, opera, 1974
    • BBC Television Shakespeare keretében, 1983 (a címszerepben Alan Howard)
    • Magyar színházi felvétel, 1991 (Cserhalmi György, Rajhona Ádám, Máthé Erzsi, Eperjes Károly, Dörner György stb.)
    • Coriolanus mozifilm, 2011, (rendező és címszereplő Ralph Fiennes)
    • National Theatre Live, 2014, élő közvetítés (Tom Hiddleston)

 További információk[szerkesztés]