Goldziher Ignác

Goldziher Ignác
Goldziher Ignác (1892)
Életrajzi adatok
Született	1850. június 22. Székesfehérvár
Elhunyt	1921. november 13. (71 évesen) Budapest
Ismeretes mint	orientalista, egyetemi tanár, filológus
Nemzetiség	magyar
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem Humboldt Egyetem Leideni Egyetem Lipcsei Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Pesti Egyetem, a későbbi ELTE
A Wikimédia Commons tartalmaz Goldziher Ignác témájú médiaállományokat.

Goldziher Ignác

Emléktábla a szülőházán Székesfehérvárott

Goldziher Ignác és Goldziher Károly sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető: 2-1-8.

Goldziher Ignác (Székesfehérvár, 1850. június 22. – Budapest, 1921. november 13.) orientalista, egyetemi tanár, a budapesti izraelita hitközség titkára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája

Apja Goldziher Adolf kereskedő volt. Gimnáziumi tanulmányait a székesfehérvári cisztereknél végezte, de 16 éves korától a Pesti Egyetemen (ELTE) Vámbéry Ármin tanítványa volt. Egyetemi tanulmányait Berlinben és Lipcsében folytatta; itt szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1872-73-ban állami ösztöndíjjal Leidenben és Bécsben az ottani könyvtárak keleti kéziratai alapján gyűjtött anyagot későbbi dolgozatai számára. Oxfordban és Cambridge-ben végzett kutatásokat, majd 1872-ben hazatért. 22 évesen egyetemi magántanárnak habilitálták. 1873–74-ben báró Eötvös József kultuszminiszter jóvoltából állami ösztöndíjjal Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban járt tanulmányúton. 1894-től a Budapesti Egyetem bölcsészettudományi karának sémi filológiai tanszékén volt egyetemi tanár. 1874-től a Pesti Izraelita Hitközség titkára, 1900-tól az Országos Rabbiképző Intézet óraadó tanára.

Az orientalisták 1889. évi stockholmi nemzetközi kongresszusán II. Oszkár svéd király személyesen nyújtotta át neki a nagy aranyérmet, azonkívül a Wasa rend jelvényeiben részesítette. Ezenkívül a Medsidje rendet is megkapta. 1904-ben az amerikai Saint Louis-i, 1913-ban az Uppsalai Egyetem meghívására tartott előadás-sorozatokat. A Magyar Tudományos Akadémia 1876. június 8-án levelező, 1892. május 5-én rendes tagjává fogadta. Tagja volt a holland keleti társulatnak és több tudományos intézetnek, 1893-tól tiszteleti tagja az angol Royal Asiatic Society-nak. Összesen nyolc külföldi akadémia választotta tagjául, két egyetem díszdoktorául. Számos nemzetközi szakmai folyóirat munkájában vett részt.

Kutatási területe

Kora egyik legnagyobb sémi filológusa volt. Megalapította a modern, kritikai módszerekkel dolgozó iszlámtörténetet, a muszlim vallási eszmék fejlődését vizsgálta. Vizsgálati módszerének egyik jellemzője az iszlám előzményeiről, kialakulásáról és továbbfejlődéséről szóló források és vélemények együttes ismertetése volt.

Az általános vallástörténet szempontjából legjelentősebb, a régi héber társadalom és mitológiai hagyomány kapcsolatáról írt korai munkájában Goldziher az evolucionista és a szimbolikus- mitológiai irányzat egyeztetésére tett kísérletet és lényegében a szigorú történeti kritika eszközeit alkalmazta a biblikus vallási hagyomány vizsgálatában, egyben pedig vitába szállt Ernst Renan a sémi népek igazi mitológiai-vallási kreativitását kétségbe vonó nézeteivel.

Későbbi, javarészt német nyelvű és elsőként Németországban megjelenő munkái zömében az európai iszlámtudomány megteremtésén fáradozva Goldziher alapvető megállapításokra jutott a Korán belső fejlődése, az iszlám és a zsidó-keresztény hagyomány viszonya, a muszlim hagyomány és írásmagyarázat fejlődése tárgyában. Beható tanulmányokat szentelt ezen túl olyan témáknak, mint a muszlim hittudomány fejlődése, az iszlám szektáinak és irányzatainak históriája, az arab költészet értékeinek feltárása. Mint a zsidó tudományoknak is jelentős művelője, Goldziher számos munkát szentelt a zsidóság önértelmezésével összefüggő vallástörténeti kérdések feltárásának, elméleti írásaiban pedig az összehasonlító vallástudomány evolúciós irányzatának filológiailag megalapozott kritikai szemlélete mellett foglalt állást és sokat tett a modern vallástudományi szemlélet magyarországi megismertetéséért is.

Művei

• Studien über Tanchûm Jerûschalmi. Leipzig, 1870.
• Beiträge zur Geschichte der Sprachgelehrsamkeit bei den Arabern (Bécs, 1871-73) 1871 1872 1873
• A héber nyelv elemi tankönyve. Ballagi Mórtól. Második átdolg. kiadását eszközölte. Pest, 1872.
• Zur Charakteristik Gelùl al-Dùn al-Sujùtis und seiner literarischen Thätigkeit. Wien, 1872.
• A nemzetiségi kérdés az araboknál. Bpest, 1873. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. III. 8.)
• Jelentés a Magyar T. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről, tekintettel a nyomda viszonyokra keleten (Budapest, 1874)
• Beiträge zur Literaturgeschichte der Shia und der sunnitischen Polemik. Wien, 1874.
• Der Mythos bei den Hebräern und seine geschichtliche Entwicklung (Lipcse, 1876)
• A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. Székfoglaló. Értek. a ny. és sz. kör. VI. 4. (Budapest, 1877)
• A nyelvtudomány történetéről az araboknál. Irodalomtörténeti kísérlet. Bpest, 1878. (Különnyomat a Nyelvtud. Közleményekből)
• A magyar nemzeti múzeum arab, persa és török kéziratainak ismertetése. Budapest, 1880. (Különny. a Magyar Könyv-Szemléből).
• Az iszlám. Tanulmányok a muhamedán vallás története köréből. Budapest, 1881)
• A muhammedán jogtudomány eredetéről (Budapest, 1884)
• Die Zâhiriten, ihr Lehrsystem und ihre Geschichte. Beitrag zur Geschichte der muhammedanischen Theologie. Leipzig, 1884. Online
• Le culte des ançêtres et le culte des morts ches les Arabes. Paris, 1885.
• Palaestina ismeretének haladása az utolsó három évtizedben (Budapest, 1886)
• Mohammedanische Studien (I–II. Halle, 1889–90)
• Emlékbeszéd Fleischer Leberecht Henrik felett. Halle. 1889. (Emlékbeszédek V. 4. sz.)
• Der Dîwân des Garwal b. Aus Al-Hutej'a. Leipzig, 1893. (Különny. a Zeitschr. der d. morgenl. Ges. XLVI. és XLVII. k.)
• Sâlih b. Abd al-Kuddûs und das Zindikthum während der Regierung des Chalifen Al-Mahdi. London, 1893. (Különnyomat az orientalisták 9. nemzetközi congressusának aktáiból).
• A pogány arabok költészetének hagyománya (Bp., 1893. Székfoglaló Értekezés a ny. és szépt. kör. XVI. 2. sz.)
• Renan mint orientalista. Bpest, 1894. (Emlékbeszédek VIII. 2.)
• Abhandlungen zur arabischen Philologie (I–II. Leiden, 1897–99)
• A buddhismus hatása az iszlámra (Bp., 1903)
• Uri János (Bp., 1908)
• Vorlesungen über den Islam (Heidelberg, 1910); Előadások az iszlámról (Bp., 1912 és 2008)
• A Koránmagyarázás különféle irányairól (Bp., 1912)
• A zsidóság lényege és fejlődése (I–II. Bp., 1919)
• Az arabok és az iszlám: válogatott tanulmányok | The Arabs and Islam (Bp., 1995)

Emlékezete

• Szülőházán emléktábla őrzi emlékét.
• Sírja Budapesten, a Kozma utcai izraelita temetőben található.

Irodalom

• Keleti Tanulmányok - Goldziher István születésének hatvanadik évfordulójára írták tanítványai Budapest, Hornyánszky Viktor kiadása, 1910
• A teljes magyar nyelvű bibliográfiát - mely mintegy 580 nagyobb művet sorol fel - Heller Bernát adta ki (1927), kiegészítése: Ignace Goldziher Memorial volume (Bp., 1948).
• Simon Róbert: Goldziher Ignác. Vázlatok az emberről és a tudósról. Bp., 2000, Osiris Kiadó. 274 p. Bibl. 261-266. p.
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  

Lásd még

• Magyar akadémikusok listája

Külső hivatkozások

• Goldziher
• Goldziher Intézet
• Terebess Ázsia Lexikon
• Goldziher Ignác - Abu Bakr ibn Tufajl: Arab filozófia (Szöveggyűjtemény 1.)
• Sulinet
• Nyitott egyetem
• Goldziher Ignác levelezése
• http://goldziher-orient.blogspot.hu/2013/12/cfp-making-of-jerusalem.html
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 603–604. o.  
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 319–320. o.  Online elérés
• Gyászjelentése