Mágócsy-Dietz Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mágócsy-Dietz Sándor
Született Dietz Sándor
1855. december 7.
Ungvár
Elhunyt 1945. február 27. (89 évesen)
Budapest
Álneve Alexander
Nemzetisége magyar
Foglalkozása botanikus,
növényfiziológus,
ampelológus,
mikológus

Mágócsy-Dietz Sándor (eredetileg Dietz Sándor, Ungvár, 1855. december 7.Budapest, 1945. február 27.) magyar botanikus. Sokoldalú tudós volt, fő kutatási területe, a növényélettan és a növényszervezettan mellett foglalkozott erdészeti botanikával (dendrológia), növénymorfológiával, növénykórtannal, szőlészeti botanikával (ampelológia) és gombakutatással (mikológia) is. 1897-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.

Élete[szerkesztés]

Eperjesen nevelkedett nagybátyja, a botanikus Hazslinszky Frigyes Ákos házában, ő szerettette meg a növénytant az ifjú Dietzcel. Az eperjesi evangélikus kollégiumot 1866–1874 között végezte el, ezt követően az Ázsia-utazó Andrássy Manó gróf családjában vállalt nevelői állást. 1876–1879 között a Budapesti Tudományegyetem természetrajz–kémia szakát végezte el, tanári oklevelét 1880-ban szerezte meg. Időközben, 1879-ben egy tanévet tanársegédként oktatott a selmecbányai erdészeti akadémián. 1880-tól a Budapesti Tudományegyetem növénytani tanszékén Jurányi Lajos tanársegédje lett. 1883-ban növénytanból megszerezte bölcsészdoktori oklevelét. 1886–1887-ben állami támogatással tanulmányutat tett Svájcban, majd a németországi Tübingenben dolgozhatott az ozmózisjelenségek hírneves kutatója, a növényfiziológus Wilhelm Pfeffer sejtélettani laboratóriumában. 1889-ben a növénytan és a mikológia (gombakutatás) egyetemi magántanára lett. Mindeközben 1888–1897 között a fővárosban középiskolai tanárként is tevékenykedett, 1895-ben pedig újabb botanikai tanulmányutat tett – ezúttal a földművelésügyi minisztérium megbízásából – Dél-Franciaországban és Olaszországban, ahol a szőlő betegségeit tanulmányozta. 1897-ben a növénytan és mikológia nyilvános rendkívüli tanárává nevezték ki, s ugyanettől az évtől a Budai Állami Tanítóképezdében végzett oktatótevékenységet. 1901-ben a növénymorfológia és növényélettan nyilvános rendes egyetemi tanára lett, egyúttal kinevezték a Budapesti Egyetemi Botanikus Kert igazgatójává. A növénytani tanszék szétválasztását követően, 1914-től a fővárosi tudományegyetem általános növénytani tanszéken oktatott. 1928-ban nyugdíjba ment, az egyetemről és a botanikus kert éléről egyaránt visszavonult.

Munkássága[szerkesztés]

Főként növényélettannal és növényszervezettannal foglalkozott, kutatásait elsősorban a fejlődésélettani és teratológiai irányultság határozta meg. Első jelentősebb tudományos munkájával, a békabuzogányfélék és a gyékényfélék virág- és termésfejlődéséről szóló 1888-as dolgozatával elnyerte a Magyar Természettudományi Társulat Bugát-díját. A kender ivari fejlődésének, valamint a szulákfélék levélalak-változásának beható vizsgálatával rávilágított az egyed- és a törzsfejlődés egyes kérdéseire. Többek között igazolta, hogy az egyedfejlődés során megjelenő módosulások a környezeti hatások következtében alakulnak ki. Növényélettani kutatási eredményeit két kötetben tette közzé 1907-ben, illetve 1909-ben.

Mágócsy-DIetz erdészeti növénytannal (dendrológiával) is foglalkozott. A pályadíjat nyert, 1891 és 1896 között megjelent kétkötetes Erdészeti növénytan című munkában a magyarországi erdőalkotó fák sejttani, szövettani, élettani, növényföldrajzi és rendszertani áttekintését adta közre, míg a kötetek társszerzői (Fekete Lajos és Rejtő Adolf) az egyes fafajokat ismertették.

Fáradhatatlan tudományos ismeretterjesztő munkásságát mintegy háromszáz – legfőképp a Természettudományi Közlönyben, az Erdészeti Lapokban, illetve a Kertészeti Lapokban megjelent – folyóiratcikke tanúsítja. Nagy hangsúlyt helyezett a helyes és magyaros természettudományos szaknyelv továbbművelésére.

Tudományos eredményei elismeréseként 1897-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1908-ban rendes, 1937-ben tiszteleti tagjává választotta. Tagja, később alelnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt a Magyar Természettudományi Társaságnak. 1885-ben részt vett az Országos Magyar Kertészeti Egyesület megalapításában.

Művei[szerkesztés]

Felhasznált forrás[szerkesztés]