Pesti Hírlap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Pesti Hírlap több, egymástól független, magyarországi politikai hírlap címe volt.

Az első[szerkesztés]

A második és harmadik[szerkesztés]

A negyedik[szerkesztés]

A negyedik Pesti Hírlap 1878-tól jelent meg 1944-ig. Tulajdonosa a Légrády Testvérek cég, főszerkesztője 1896-ig Légrády Károly volt. A mérsékelten konzervatív lap az első világháború idején közel félmilliós példányszámot ért el.

Indulása[szerkesztés]

1878. december 25-én Légrády Károly elindította az első egyértelműen üzleti alapon álló újságot. Az első héten még ingyen mutatványszámokat adtak ki (ezekben még nem szerepeltek apróhirdetések), az első tényleges száma 1879. január 1-jén jelent meg. A pártpolitikától távol tartotta magát, hogy minél nagyobb olvasóközönséget szólíthasson meg. A lapalapításhoz a kaució egy részét Tisza Kálmán tette le. Ekkoriban lett a lap a liberális polgárság kedvelt és színvonalas napilapja. Indulásától a századfordulóig megbízhatóan kormánypárti volt, Széll Kálmán miniszterelnökségétől kezdve viszont ellenzéki vizekre evezett.

Újításai[szerkesztés]

A Pesti Hírlap legfőbb újdonsága az volt, hogy – szakítva a hagyománnyal – nem a szerkesztőség, hanem a kiadó laptulajdonos szabta meg a lap szellemét. Ez 1881-ben vált világossá, mikor Légrády Károly felszólalt a fővárosi törvényhatósági ülésen, s a másnapi lapszámban nem engedett egy, az előző napi beszédével ellentétes szellemű cikket közölni. Erre válaszul a teljes szerkesztőség kilépett, s később ők alapították meg a Budapesti Hírlapot, mely elődjével rivalizált. Légrádyék pedig másik szerkesztőséget toboroztak. Az új főszerkesztő Borostyáni Nándor lett. Erről a változásról a hírlap soha nem írt érdemben semmit. A többi laphoz képest újdonság volt állandó rovatbeosztása, a kisebb, berlini formátum (47×32 cm) használata is. (A korabeli újságokhoz képest fele méretben és kétszeres terjedelemben – 8 helyett 16 oldal - és felvágva került az olvasókhoz). Az apróhirdetés is itt jelent meg először, ez valószínűleg ifjabb Légrády Károly nevéhez kapcsolódik. A Pesti Hírlap a jelentős európai fővárosokban szerződtetett tudósítókat működtetett (Horn GusztávLondon, Perlaky ElekBerlin, Lafond úr – Párizs).

Szerkesztői[szerkesztés]

A lap első szerkesztője. Magyar publicista, hírlapszerkesztő, műfordító. Számos lapot szerkesztett, a Budapesti Hirlap című politikai napilapnak egyik alapítója, tulajdonos kiadója és szerkesztője volt 1881. június 6-tól haláláig. Győrött és Sopronban tanult, majd Bécsben és Pesten jogot hallgatott. 1866 tavaszán nőül vette Zmeskál Arankát, Győr volt polgármesterének leányát és vele Pestre költözött. 1889 telén orvosai gyógyíthatatlan szívbajt állapítottak meg nála. Utolsó két telet Meránban töltötte, majd 1891-ben ismét hazajött.
Újságíró, író, a lap következő főszerkesztője. Tanulmányait a szegedi gimnáziumban és a budapesti egyetem jogi és bölcsészeti karán végezte. Hírlapírói pályáján mindig ellenzéki álláspontot foglalt el. A fúzió után a nagy lapoktól megvált és ellenzéki, demokratikus szellemben több lapnak is a szerkesztője volt. Szerkesztői tevékenységén kívül számos politikai, társadalmi, szépirodalmi cikkeket és tárcákat irt; dolgozott németül is.
  • Kenedy Géza a kormány felé hajlott inkább, ezért 1902-ben megvált a laptól.
  • Légrády Imre, Légrády Károly fia lett a következő főszerkesztő. Az ő idejében vált a szélső nacionalizmus és irredentizmus lapjává a Pesti Hírlap. 1910-ben megvakult, ekkor le akart mondani posztjáról, ám lebeszélték róla, így előbb
  • Schmittely József segédszerkesztővel, majd
  • Lenkey Gusztávval dolgoztak együtt a hírlapon.
  • Légrády Ottó 1919-ben, testvére visszavonulásakor vette át a lap vezetését, mellette Lenkey maradt a felelős szerkesztő.
  • Benda Jenő 1936-ban Lenkey utódaként került az újsághoz, de a zsidótörvények miatt hamar el kell hagynia a szerkesztőséget.
  • Berecz Lajos (Szentes 1899. - Budapest, 1984)
Három gyermekes polgári család legifjabb gyermekeként Szentesen majd Budapesten tanult. Fivérei Sándor és László. A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett. 1925-ben házasodott meg, felesége Izsó Ilona. 1926-ban gyermekük született (ifj. Berecz Lajos). Újságíróként, tudósítóként dolgozott. A Pesti Hírlap szerkesztője, majd 1944 tavaszától főszerkesztője volt. A második világháborút követően nyugdíjazták, ezután felhagyott az újságírással. 1957-től magántanárként angol, német, francia és orosz nyelvet oktatott. Emlékiratait örököse az Országos Levéltárnak adományozta.

Munkatársai[szerkesztés]

Viszonylag kevéssé ismert rovatvezetőket, ám a legnevesebb publicistákat és írókat (Mikszáth Kálmán, Tóth Béla, Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc, Heltai Jenő, stb.) alkalmazta a Pesti Hírlap. Eleinte névtelenül vagy álnéven írták a cikkeket, majd a Budapesti Hírlappal való csatározás során kezdték szignálni írásaikat. Vezércikkírói Eötvös Károly, Hoffmann Pál, Lukács Béla és Pulszky Ferenc voltak. 1902-től Maróczy Géza nemzetközi sakknagymester vezetésével a Pesti Hírlap Sakkrovatában közöltek elsőként sakkhíreket és diagramokat napilapban. Az 1920-as, 1930-as években a Pesti Hírlap jobban fizette újságíróit és szerkesztőit, mint a többi lap. Ha azok felvették az örökös Pesti Hírlap stílust, örökös stallumuk volt. A korszak jeles írói voltak: Harsányi Zsolt, Márai Sándor, Hegedűs Lóránd, Herczeg Ferenc, Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc. Gáspár Margit is írt az újságba Gáspár Miklós álnéven. A Károlyi-kormánytól fogva egyre fontosabb szerepe volt a lapnál Fehérvári Arnold hangoskodónak, aki mindig az aktuális hatalomnak megfelelő meggyőződéssel írt.

Botrányok[szerkesztés]

1902. február 15-én felmondtak Jókainak. Az írót az egész sajtó védelmébe vette. Az ok valószínűleg Jókai második házassága miatt megtépázottnak tűnő népszerűsége lehetett. Az 1905-ös választáson az ellenzék nyert, a hírlap pedig az általános szavazójog, a munkásság és a szociáldemokraták ellen emelte fel szavát. Ennek eredménye volt az a tüntetés és sajtósztrájk, melyet a Pesti Hírlap megtört. Erre tüntetők támadták meg a koalíciós szemléletű Pesti Hírlap épületét és a földszinten nagy pusztítást végeztek.

1906. január 2-án a debreceni főispánt úgy meglincselték, mikor Debrecenbe ért, hogy csoda hogy egyáltalán túlélte. A hírlap örvendezve számolt be másnap az eseményekről, mire nagy felháborodás volt a válasz.

A békét 1906-ban Wekerle Sándor koalíciós kormánya hozta el. Ez a kormány nagy fokú jóindulatot élvezett a laptól addig, amíg az ország meg nem megcsömörlött a koalíciós politikától. Ekkor újra megtalálták ellenzéki hangjukat. Újabb botrányt jelentett, mikor 1919. január 23-án a munkásságról azt írták, nem dolgoznak, mert egyszerűbb segélyből élniük. Másnap tüntetés volt és betörtek a kiadóhivatalba, összetörtek a földszinten mindent. "Adjon kenyeret a Pesti Hírlap!" – kiáltozták.

Háborús évek[szerkesztés]

  • A háború alatt az újság végig hazafias szellemű volt, méltatta a magyar vitézséget és harcikészséget. Ekkoriban népszerűsége nagyon megnőtt, 1910-re elérte a 60 ezres példányszámot, az első világháború alatt pedig egy-egy nap a félmilliós megjelenést. Ezt a sikert csak Az Est szárnyalta túl. Külföldre is küldtek tudósítókat.
  • A Tanácsköztársaság ideje alatt (1919. május 14-től szeptember 28-ig) a hírlap kiadása szünetelt.
  • Kezdettől fogva buzgón támogatta a lap a Horthy-rendszert. „Szatócsok lapja”, mondták róla, mivel még a csekély jelentőségű irredenta mozgalmak is helyet kaptak hasábjain. Légrády Ottó külföldön is propaganda hadjáratot vezetett: angol, francia és olasz nyelvű Pesti Hírlapot is szerkesztett a béketárgyalások alatt, majd különböző, a külföldnek szóló, a trianoni békediktátum ellen tiltakozó vitairatokat és albumokat is készített. A Revíziós Liga, melynek elnöke Herczeg Ferenc lett, megalakulásától kezdve szócsőként használta a Pesti Hírlapot.
  • A második világháború alatt az újság egyre szürkébb lett, de a lap túlélte a nyilas vezetést is, míg végül 1944. december 16-ától már nem jelent meg újabb száma.

Melléklete[szerkesztés]

A harmincas évek újítása volt az országos napilapok nagy része által kiadott heti képes melléklet, amelyekhez az előfizetők kiadói kötéstáblákat is kaptak. Ezek a képes mellékletek a fényképezési technika nagyarányú fejlődését követően a fotóriporter-szakma kialakulását is elősegítették. Az ilyen mellékletekben bel- és külföldi képanyag is szerepelt, az újságok színezésükkel különültek el egymástól: a Magyarság melléklete zöld volt, a Pesti Hírlapé kék színű. A Pesti Hírlap Képes Mellékletét, mely 1925-től jelent meg, Ifj. Légrády Károly szerkesztette. Ebben a mellékletben hemzsegtek a nagy nevek: Kosztolányi Dezső, Rákosi Jenő, Herczeg Ferenc, Kosáryné Réz Lola, Hegedűs Lóránd, Nagy Lajos, Zelk Zoltán.

A Hírlap[szerkesztés]

1946. szeptember 1-jén még Hírlap néven rövid időre feltámadt a Légrády Testvérek tulajdonában levő újság. A szerkesztőbizottság elnöke Nagy Ferenc volt, majd Bónyi Adorján lett a felelős szerkesztő. A Hírlap a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja volt, mely szellemében szolid nacionalizmusával a Pesti Hírlaphoz hasonló maradt. Az államosítást még túlélte, de a politikai eseményeket már nem tudta követni – 1949 augusztusában végleg megszűnt.

Az ötödik Pesti Hírlap[szerkesztés]

A rendszerváltás után, 1990 tavaszán indult el a polgári irányvonalú Reggeli Pesti Hírlap.[1] Az újságot a Pesti Hírlap Kft. adta ki, melyet Varga István vállalkozó hozott létre.[1] Az újság nevében kényszerűségből jelent meg a „Reggeli” szó, mert Pesti Hírlap nevet „lefoglalták” előlük. A kiadást övező gazdasági nehézségek ellenére a lap két évig fennmaradt, de 1992-től Varga István a vállalkozásainak pénzügyi gondjai miatt nem finanszírozta tovább.[2] Bencsik András főszerkesztő vezetésével a szerkesztőség 1992. február 6-án létrehozta a 150 ÉV Alapítványt, melynek legnagyobb alapító befizetői a Magyar Villamos Művek és a MOL voltak. A Závodszky Péter egyetemi tanár által vezetett alapítvány[2] a Művelődési Minisztériumtól megkapta a Pesti Hírlap alapító okiratát, és így a lap Pesti Hírlap néven újjászületett.[1]

Az első szám 1992. február 8-án jelent meg, a címlapján a szerkesztőség tagjai és támogatói voltak láthatóak, a Pesti Hírlap „baráti köre”.[1] A fenntartó alapítvány nagyrészt állami vállalatok adományaiból, illetve tartós hirdetési szerződések útján finanszírozta az újságot, ezek segítségével a Pesti Hírlap vidéki mutációi is meg tudtak jelenni Jászkun Krónika és Nógrádi Krónika néven.[2] 1994-ben a példányszám 50 ezerre nőtt,[1] de június 4-én a lap megbukott, ami gazdasági okokkal indokolható, hiszen a parlamenti választáson az MSZP győzött, és a támogatók „igazodtak” az új helyzethez.[2] Az újság megszűnésére valószínűleg hatással volt az Antall-kormány által indított Új Magyarország című lap is, ami erős konkurenciát jelentett.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f Reggeli Pesti Hirlap (1990-1992), Pesti Hirlap (1990-1994), Napi Pesti Hirlap (1992) - WordPress
  2. a b c d Juhász Gábor: Az országos minőségi napilapok piaca, 1990–2002. Médiakutató, 2003. (Hozzáférés: 2016. október 11.)

Források[szerkesztés]

  • Kókay György, Buzinkay Géza, Murányi Gábor: A magyar sajtó története. Budapest. Sajtóház kiadó. 2001.
  • Kútfalvy Oszkár: Újságpaloták. Akadémiai kiadó. Budapest. 1991. 41-75. o.
  • Lengyel Géza: Magyar Újságmágnások. Irodalomtörténeti füzetek. MTA Irodalomtörténeti Intézete. Budapest. 1963. 11-61. o.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]