Stabat Mater

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Albrecht Altdorfer: Jézus a keresztfán, anyja Mária és tanítványa János között

A Stabat Mater himnusz, amely Szűz Máriának a keresztfa mellett átélt fájdalmáról szól, egyike a legismertebb középkori énekeknek. A szerzősége vitatott, leginkább Jacopone da Todit tartják költőjének, de kötik Szent Bonaventura illetve III. Ince pápa nevéhez is. A himnusz címe az első sorából adódik: Stabat mater dolorosa (szó szerinti fordításban: „Állt a fájdalommal terhes anya”).

A himnusz első többszólamú megzenésítője Josquin des Prez, utána több neves zeneszerző is megzenésítette: Giovanni Pierluigi da Palestrina, Alessandro Scarlatti, Giovanni Battista Pergolesi, Antonio Vivaldi, Joseph Haydn, Franz Schubert, Gioacchino Rossini, Liszt Ferenc, Antonín Dvořák, Karol Szymanowski, Francis Poulenc, Dohnányi Ernő.

Magyar átköltése szerepel a Kisdi Benedek egri püspök nevéhez fűződő Cantus catholici, régi és új, deák és magyar ájítatos énekek és litániák című katolikus énekeskönyvben (1651). Magyar fordítói Imets Fülöp Jákó (1860), Sántha Mihály (1880), Babits Mihály.

Szövege[szerkesztés]

A latin szöveg[szerkesztés]

Bár már korábban is használták, csak 1908 óta ez a hivatalos, vatikáni változat. Feltételezhető azonban, hogy nem pontosan ez az eredeti latin szöveg. Középkori kódexekben és más régi forrásokban az alábbitól kis mértékben eltérő szöveg olvasható [1].[1]

Stabat Mater dolorósa
Iuxta crucem lacrimósa
Dum pendébat Fílius

Cuius ánimam geméntem
Contristátam et doléntem
Pertransívit gládius

o quam tristis et afflícta
Fuit illa benedícta
Mater unigéniti!

Quæ moerébat et dolébat,
Pia Mater, dum vidébat
Nati pœnas íncliti

Quis est homo qui non fleret,
Matrem Christi si vidéret
In tanto supplício?

Quis non posset contristári,
Christi Matrem contemplári
Doléntem cum Fílio?

Pro peccátis suæ géntis
Vidit Iesum in torméntis,
Et flagéllis súbditum.

Vidit suum dulcem natum
Moriéndo desolátum
Dum emísit spíritum

Eia Mater, fons amóris
Me sentíre vim dolóris
Fac, ut tecum lúgeam

Fac, ut árdeat cor méum
In amándo Christum Deum
Ut sibi compláceam

Sancta Mater, istud agas,
Crúcifixi fige plagas
Cordi meo válide.

Tui nati vulneráti,
Tam dignáti pro me pati,
Pœnas mecum dívide.

Fac me tecum, pie, flere,
Crucifíxo condolére,
Donec ego víxero.

Iuxta crucem tecum stare,
Et me tibi sociáre
In planctu desídero

Virgo vírginum præclára,
Mihi iam non sis amára
Fac me tecum plángere

Fac, ut portem Christi mortem
Passiónis fac consórtem,
Et plagas recólere.

Fac me plagis vulnerári,
Fac me cruce inebriári,
Et cruóre Fílii

Flammis ne urar succénsus
Per Te, Virgo, sím defénsus
In dee iudícii

Christe, cum sit hinc exíre,
Dá per Matrem me veníre
Ad palmam victóriæ

Quando corpus moriétur,
Fac, ut ánimæ donétur
Paradísi glória. Amen.

A szöveg magyarul[szerkesztés]

Sík Sándor fordítása[szerkesztés]

Kis átalakítással ma ezt használják a magyar keresztény egyházakban.

Áll a fájdalomnak anyja,
Kín az arcát könnybe vonja.
Úgy siratja szent Fiát.

Gyász a lelkét meggyötörte,
Kín és bánat összetörte,
Tőrnek éle járta át.

Ó mi nagy volt ama drága
Szűzanya szomorúsága,
Egyszülött szent magzatán!

Mennyit sírt és hogy kesergett,
Látván azt a nagy keservet,
Azt a nagy kínt szent Fián.

Ki ne sírna, melyik ember,
Hogyha ennyi gyötrelemben
Látja lankadozni őt?

Ki ne sírna Máriával,
Hogyha látja szent Fiával
Szenvedni a szent Szülőt!

Népét hogy megmossa szennytől,
Látta tenger gyötrelemtől
Roskadozni Jézusát.

Látta édes egy szülöttét,
Halálos nagy elepedtét,
Látta, hogy halálra vált.

Szeretetnek szent kútfője,
Add, a fájdalomnak tőre
Járjon át a lelkemen.

Hogy szívemben lángra kelne
Krisztusomnak szent szerelme.
Segíts neki tetszenem.

Esdek, hogy szívembe véssed,
Szűzanyám, nagy szenvedésed
S az Átvertnek sebeit.

Gyermekednek, a sebzettnek,
Ki miattam szenvedett meg,
Osszam meg gyötrelmeit.

Add meg, kérlek, hogy mig élek,
Együtt sirjak mindig véled
S azzal, ki a fán eped.

A keresztnél veled állni,
Gyászban veled eggyé válni:
Erre űz a szeretet.

Dicső szűze szent szűzeknek,
Hadd ízleljem kelyhedet meg:
Add nekem fájdalmaid:

Add tisztelnem, add viselnem,
S nem felednem:
holt Szerelmem Krisztusomnak kínjait.

Sebeivel sebesítsen,
Szent mámorba részegítsen
Buzgó vérével Fiad.

Hogy ne jussak ama tűzbe,
Védj meg engem, drága Szűz te,
Ha az ítélet riad.

Krisztusom, ha jő halálom,
Anyád szeme rám találjon,
És elhívjon engemet.

S hogyha testem porba tér meg,
Lelkem akkor a nagy égnek
Dicsőségét lelje meg.

Babits Mihály fordítása[szerkesztés]

Jacopo da Todi himnusza a fájdalmas anyáról

Állt az anya keservében
sírva a kereszt tövében,
melyen függött szent Fia,
kinek megtört s jajjal-tellett
lelkét kemény kardnak kellett
kínzón általjárnia.

Óh mily búsan, sujtva állt ott
amaz asszonyok-közt-áldott,
ki Téged szűlt, Egyszülött!
Mily nagy gyásza volt sírása
mikor látta szent Fiát a
szívtépő kínok között!

Van-e oly szem, mely nem sírna
Krisztus anyjával s e kínra
hidegen pillantana?
aki könnyek nélkül nézze,
hogy merűl a szenvedésbe
fia mellett az anya?

Látta Jézust, hogy fajtája
vétkéért mit vett magára
és korbáccsal vereték.
S látta édes fiát végül
haldokolni vigasz nélkül,
míg kiadta életét.

Kútja égi szeretetnek,
engedd éreznem sebednek
mérgét: hadd sírjak veled!
Engedd, hogy a szívem égjen
Krisztus isten szerelmében,
s ő szeressen engemet!

Óh szentséges anya, tedd meg,
a Keresztrefeszítettnek
nyomd szívembe sebeit!
Oszd meg, kérem, kínját vélem,
kinek érdem nélkül értem
tetszett annyit tűrni itt!

Jámborul hadd sírjak véled
és szenvedjek mígcsak élek
Avval, ki keresztre szállt!
Álljak a kereszt tövében!
Szívem szíved keservében
társad lenni úgy sovárg!

Szűzek szűze! Légy szívedben
hozzám jó és nem kegyetlen!
Oszd meg vélem könnyedet!
Add hogy sírván Krisztus sírján
sebeit szívembe írnám
s bánatodban részt vegyek!

Fiad sebe sebesítsen!
Szent keresztje részegítsen
és vérének itala.
hogy pokol tüzén ne égjek!
S az ítélet napján, kérlek,
te légy védőm, Szűzanya!

Ha majd el kell mennem innen,
engedj győzelemre mennem
anyád által, Krisztusom!
És ha testem meghal, adjad
hogy lelkem dicsőn fogadja
a pálmás paradicsom!

Fazekas István fordítása[szerkesztés]

Hétfájdalmú Szűzanya

Mária megtörten állt már,
könnyezte a keresztfánál
éppen haldokló fiát.

Sóhajtozta sok-sok terhét,
bánatba fult, beteg lelkét
kardnak éle vágta át.

Jaj, mivé lesz és hogyan sír
áldott anyánk, hogyha a sír
hívogatja gyermekét!

Csak az tudja, hogy mi a gyász,
aki látja, akit igáz,
hogy fiát kéri az ég.

Ki ne szánná Krisztus anyját,
ki ne siratná fájdalmát
ilyen gyötrelmek között?

Ki nem érez vak keservet,
ha az anya fia mellett
örök gyászba öltözött?

Népéért kiömlő vérét,
korbáccsal, hogy húsát tépték,
nézte Jézust, egyfiát.

Látta drágáját az anyja
haldoklásában elhagyva,
s látta lelke páráját.



Forrása a szeretetnek,
Anyánk, hadd legyek könnyednek,
gyászodnak is hű társa!

Add, hogy szívem égve égjen
a Megváltó szerelmében,
s hadd legyek földi mása.

Szűzanyám, hozzád esengek,
rakd a vállamra kereszted,
horzsolja szívem a kín.

Hozzád esdek, hogy megengedd,
a szerelmed, a gyötrelmed
vinni fiad útjain.

Sírok veled: a keresztnek,
viselője a sebeknek,
hadd lehessek mindig én.

A keresztnél veled állni,
fájdalmaddal eggyé válni,'
'
ez a legnagyobb remény.



Szűzek szűze, drága szépség
ne légy nékem keserűség,
engedd hozzám bánatod.

Krisztus által, halálával,
lelke minden fájdalmával,
véled megosztozhatok.

Sebe váljon a sebemmé,
hadd lehessek a kereszté,
vére áldjon engemet.

Poklok tüzén ne hagyj égni,
anyám, ne hagyj elítélni,
te lásd el védelmemet.

A szent kereszt őriz engem,
a megváltás erő bennem,
a kegyelem lángja ég.

Mikor a por újra por lesz,
lelkem újból Istennél lesz,
megkoronáz majd az ég. Ámen.


Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  1. Ékezetes betűk a nyomatéki hangsúlyt jelölik, ezeket a szótagokat kicsit jobban ki kell tartani (például gemeentem, de semmiképp sem é-vel!), így adódik a ritmusa a szövegnek. A hangsúlytalan utolsó szótagok mindig röviden ejtendők. A két magánhangzó közötti 's' 'z'-nek, 'æ' és 'œ' mindenhol egységesen rövid 'e'-nek ejtendő, 'h' mindenhol néma, „succénsus” ejtése: 'szukceenzusz'.