Fáy Ferenc (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fáy Ferenc
Élete
Született 1921. június 20.
Pécel
Elhunyt 1981. június 10. (59 évesen)
Toronto
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

Fáy Ferenc (Pécel, 1921. június 20.Toronto, 1981. június 10.) költő, az emigráns magyar líra kiemelkedő alakja.

Pályája[szerkesztés]

Édesapja a polgári származású Fáy Ferenc (18911959), tanár, irodalomtörténész, anyja Ivákits Mária (18941951) festőművész. Idősebb Fáy Ferenc eredetileg Stern Ferencként született, majd 1935-ben megváltoztatta gyermekeivel együtt a családnevét. Az új családnév kiválasztása, Fáy Ferenc költő apai nagyanyja után, a nemesi származású, Stern Henrikné fáji Fáy Ilona (18691954) asszony után történt meg.[1]

Fáy Ferenc elemi iskoláit Pécelen végezte. Középiskoláit Budapesten, Aszódon és Bonyhádon fejezte be az Evangélikus Főgimnáziumban, ahol érettségizett. A Ludovika Akadémia elvégzését követően Jutason kiképzőtisztnek nevezték ki. A második világháborúban alakulatával 1944-ben amerikai fogságba esett, ahol egy évet töltött Franciaországban, fogolytáborban. Hazakerülése után Kőbánya elöljáróságán dolgozott mint tisztviselő, rövid első házasságából egy kislány született. 1947-ben fél évre internálták, majd letartóztatták. Az ÁVO-n annyira megverték, hogy rabkórházba került, ahonnan sikerült megszöknie. Jugoszlávia felé szökött, ahol 8 hónapot töltött koncentrációs táborban, közben felesége elvált tőle. Olaszországba került, majd 1951-ben kivándorolt Kanadába, ahová követte második felesége, Mitschke Teréz, és házasságukból két fiuk és három lányuk született. Dolgozott dohánytörőként, később: bányász, majd erdőirtó. Sokáig élt nagy szegénységben mint munkanélküli. Végül Torontóban helyezkedett el az Iskolaszéknél. Torontóban verseskötetei jelentek meg, verseit közli a római Katolikus Szemle, a budapesti Vigilia és az Irodalmi Ujság. Munkásságát többek között Határ Győző és Gyöngyös Imre méltatta, Márai szerint pedig egyenesen a „legnagyobb élő költő - beleértve az otthoniakat is”.[2] 1973-ban Sík Sándor-díjban részesült. Magyarországon 2005-ben a „Hazátlanul” című antológiában jelentek meg válogatott versei, a KRÁTER kiadó (Pomáz) gondozásában. 2006-ban 15 verséhez Dinnyés József daltulajdonos írt dallamot és „Mondjátok el” címmel egy CD-lemezen adta ki azt.

Kötetei[szerkesztés]

  • Jeremiás siralmai (versek, Toronto, 1956)
  • Az írást egyszer megtalálják (versek, Toronto, 1959)
  • Törlesztő ének (versek, Toronto, 1963)
  • Magamsirató (versek, Toronto, 1967)
  • Áradás (versek, Toronto, 1972)
  • Kövületek (versek, Toronto, 1977)
  • Összegyűjtött versei (versek, Toronto, 1981)
  • Fáy Ferenc összegyűjtött versei; szerk., sajtó alá rend., utószó Heltai Miklós; 2. kiad.; Széphalom Könyvműhely, Bp., 2015
  • Évák. Szerelmi dalciklus, 1946-1948; Pro Pannonia, Pécs, 2015 (Pannónia könyvek)

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Fáy Ferenc témában.
  • Fáy Ferenc verseit olvasva[1]
  • Pásztorének[2]
  • Verslemez[3]
  • Fáy Ferenc életrajza[4]
  • Megzenésített versei[5]

Források[szerkesztés]

  • Hazátlanul. Emigráns költők antológiája. Kráter Kiadó. Pomáz, 2005