Ugrás a tartalomhoz

Dzsajadéva

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dzsajadéva
Dzsajadéva imádkozik Visnuhoz
Dzsajadéva imádkozik Visnuhoz
Született1170 körül
India, Orisza
Elhunyt1245 (74-75 évesen)
India, Orisza
Nemzetiségebengáli
HázastársaPadmavati
Foglalkozásaköltő
IskoláiKurmapataka
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Dzsajadéva témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Dzsajadéva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Dzsajadéva (Jayadeva), szanszkrit nyelven alkotó költő i. sz. 1200 körül élt, hindu brahmin családból származott. Legismertebb műve a Gíta Govinda eposz, amely a Visnu-avatár Krisna isteni szerelmét meséli el hitvese, Rádha iránt. A mű nagy jelentőségű a hinduizmus bhakti[1][2] tradíciójának fejlődése szempontjából is.

Életrajz

[szerkesztés]

Dzsajadéva Kenduliszaszanban (akkoriban Kenduvilva) született, 1170 környékén, a Pracsi völgyben, az Oriszai templomváros, Puri közelében. Dzsajadéva születésének idején Oriszában a keleti Ganga-dinasztiából származó király Csodaganga Déva uralkodott. Ő és fia, Rághava uralkodása alatt komponálta a költő a Gíta Govinda szanszkrit nyelven írt eposzt. Csodaganga Déva eredetileg a hinduizmus saiva[3] ágának pártfogója volt, de Puri környékének odaadása Krisna iránt erősen befolyásolta, ezért Krisna hívő vaisnavává[3] vált.

A költő szülei Bodzsadéva és Rámadévi. Templomi feliratokról ma már ismert, hogy Dzsajadéva Kurmapataka nevű helységben tanult szanszkrit költészetet. Később feleségül vette Padmavatit, aki a templomi feliratok szerint templomi táncos, dévadászi[4] volt.

Pracsi völgy régóta hódolt Mádhavának,[5] más néven Krisnának.[6] Dzsajadéva idejében a helyet a vaisnava brahminok által uralt vallásos kegyhelyként ismerték. Kenduliszaszan még ma is tele van Mádhava képekkel. Kétségtelen, hogy a nagy költőt befolyásolta a környezet szellemisége, amikor megírta nagy eposzát, a Gíta Govindát.

Történelmi feljegyzések Dzsajadéva életéből

[szerkesztés]
A Dzsagannáth templom ma

A Lingarádzsa-templomban, az újabban felfedezett Mádhukésvar-templomban és a Szimhacsal-templomban felfedezett feliratok alapján, amelyeket Dr. Szatjanarajan Rádzsaguru olvasott és értelmezett, rápillanthatunk Dzsajadéva korai életére. Ezek a feliratok leírják, hogy Dzsajadéva tagja volt a kurmapatakai iskola tanári karának. A kendulszaszani gyermekkori oktatás után Kurmapatakában tanult, tapasztalatokat szerzett a versek írásában, a zenében és táncban.

A legkorábbi említés Dzsajadéváról, Oriszán kívüli területről, Csand Baradái-től a Prithviradzs tartománybeli csauhani udvari költőtől származik. A következő, legkorábbi Oriszán kívüli utalás Rádzsa Szarangadév i. sz. 1201-ből származó felirata. Ezekből a nyilvántartásokból megállapítható, hogy a Gíta Govinda akkoriban már egész Indiában népszerű lett, talán azért, mert rendszeresen szerepelt a Puri beli Dzsagannáth templomban.

Néhány további részlet Dzsajadéváról megtalálható egy oriszai vaisnava költő, Madhava Patnaik egy könyvében, aki egyidőben élt Csaitanjával a tizenötödik században. Madhava Patnaik könyve tiszta képet ad Csaitanja látogatásáról Puriban. Megemlíti, hogy Csaitanja látogatást tett Kenduliszaszanban, közel Purihoz, hogy kifejezze hódolatát Dzsajadéva előtt, és felolvasott részleteket a Gíta Govindából. A könyv megemlíti, hogy valóban Kenduliszaszanban született a költő. Madhava Patnaik könyve beszámol Dzsajadéva korai életéről, ahogy a Puri környéki legendákban hallotta. Ezek szerint Dzsajadéva már kora gyermekkorában kiválóan ismerte a hinduizmus szent könyveit, a sásztrákat és a Puránákat.

Vallásos művei

[szerkesztés]
Krisna és Rádha

Dasavatára

Dzsajadéva munkáiban népszererűsítette a dasavatára tanát (Visnu tíz avatárája), Dasakritikrite című munkájában ezt dolgozza fel. A Gíta Govinda is a dasavatára történettel kezdődik. A költő dasavatára változatában Buddha, mint Visnu egy megtestesülése szerepel, míg Krisna nem, mert Krisna a forrása minden avatárjának. A szöveg így mondja: "Krisna, aki formájában jelenik meg az Úr Buddha", azaz Krisna a forrása vagy megtestesülése Buddhának.[7]

Himnuszok a szikh vallás szent könyvébe

Két himnuszt komponált Dzsajadéva, amelyek bekerültek a szikh vallás szent könyvébe, az Ádi Granthba. Bár nem világos, hogy ezek a középkori énekek hogyan találtak utat a szikh valláshoz, de vannak feljegyzések, mely szerint Dzsajadéva munkája mély hatással volt Nának gurura Puriban tett látogatása során.[8]

Gíta Govinda

A mű Krisna és Rádha szerelméről szól. Nagy jelentőségű a hinduizmus bhakti tradíciójának fejlődése szempontjából is. A Gíta Govindát több nyelvre is lefordították világszerte, és úgy vélik, hogy az egyik legjobb példa a szanszkrit nyelvű tradicionális költészetre. A mű magyar fordítása Weöres Sándor munkája.[9]

Magyarul

[szerkesztés]
  • Dzsajadéva: Gíta Govinda. Pásztorének; nyersford. Vekerdi József, ford. Weöres Sándor; Magvető, Bp., 1982

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Helmut von Glasenapp Az öt világvallás, i. m. 47-48. o.
  2. Tenigl-Takács László Az öt világvallás, i. m. 145. o.
  3. a b Tenigl-Takács László Az öt világvallás, i. m. 102-103. o.
  4. Somi Anna India táncai, i. m. 
  5. Slóka málá névmagyarázatok - Mádhava, i. m. 
  6. Slóka málá Az isteni pár Rádhá és Mádhava nyolc neve, i. m. 
  7. Danka Krisztina Isteni színjáték, i. m. 
  8. Terebess Ázsia Lexikon szikhizmus, i. m. 
  9. Terebess Ázsia E-Tár. (Hozzáférés: 2012. szeptember 25.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jayadeva című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Bráhmanizmus. In Helmut von Glasenapp: Az öt világvallás. 6. Budapest: Gondolat-Talentum. 1993. 47–48. o. ISBN 963-282-517-9  
  • Tenigl-Takács László: India története. Budapest: Medicina–A tan kapuja buddhista főiskola. 1977. ISBN 9632438248  
  • Vanamali Gunturu: Hinduizmus. Budapest: Bioenergetic Kft.  
  • Gíta Govinda - Pásztorének. Szerk. Dzsajadéva–Weöres Sándor. Budapest: Magvető Könyvkiadó. 1982. ISBN 9632715802  
  • Gíta Govinda Weöres Sándor fordításában. (Hozzáférés: 2012. szeptember 25.)
  • Danka Krisztina (2004). „Isteni színjáték” (magyar nyelven). Világosság 1. (Hozzáférés: 2012. szeptember 29.) 

További Információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]