Indiai tánc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Táncoló Siva


Az indiai tánc az indiai kultúra szerves része. Indiai táncokat táncesteken, fellépőhelyeken, templomokban láthatunk. A hinduizmusban Siva a tánc istene, natarádzsa, aki táncával biztosítja a folyamatos mozgást a világmindenségben, majd azzal is pusztítja el Brahma életének végén átmenetileg, hogy Brahma újjászületésével lehetőség nyíljon egy új, megtisztult univerzum megteremtésére.

Tánchagyományokról az indiai irodalomban már a Védákban is olvashatunk. A mítoszok szerint a táncot maga Brahma, a teremtő találta fel, mivel az istenek szerettek volna olyan művészeti formát adni az embereknek, amely szemet gyönyörködtet, hangzásával csodálatot kelt, és bárki gyakorolhatja. Brahma a Rigvédából vette a beszédet, a Számavédából a zenét, a Jadzsurvédától az utánzást, az Atharvavédától az érzéseket. Ezekből született az ötödik Véda, a Nátjavéda, a színművészet.

A régészeti leletek alapján feltételezhetjük, hogy a tánc a korabeli szertartások szerves részét képezte. Az ismert eposzok sokszor utalnak a táncos rítusokra, így a Mahábháratában és a Rámájanában is többször szerepel. A Mahábháratában például Viráta királynak voltak táncos hercegnői. Kálidásza ismert művében a "Málaviká-Agnimitrá"-ban a színpadi tánc kap kiemelt szerepet.

Egy másik, tánccal foglalkozó mű a "Nátja Sászta", mely az indiai zene és dráma kézikönyve. Az indiai népi motívumokban a külső világ egyre jobban befolyásolta.

Műfajilag 3 kategóriába csoportosíthatók az indiai táncok:

Néptáncok:

Klasszikus táncok:

Modern (népi, klasszikus és nyugati táncok ötvözete)

bollywoodi tánc, melyek a bollywood filmbetétektől függetlenül önállóan is bemutatásra kerülnek.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.geographic.hu/Civilizacio/2008/11/India_tancmuveszete India táncművészete

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Marilia Albanese: Időtlen India. Budapest: Officina 96. 2001. ISBN 9639026778