Indiai tánc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Táncoló Siva


Az indiai tánc az indiai kultúra szerves része. Indiai táncokat táncesteken, fellépőhelyeken, templomokban láthatunk. A hinduizmusban Siva a tánc istene, natarádzsa, aki táncával biztosítja a folyamatos mozgást a világmindenségben, majd azzal is pusztítja el Brahma életének végén átmenetileg, hogy Brahma újjászületésével lehetőség nyíljon egy új, megtisztult univerzum megteremtésére.

Tánchagyományokról az indiai irodalomban már a Védákban is olvashatunk. A mítoszok szerint a táncot maga Brahma, a teremtő találta fel, mivel az istenek szerettek volna olyan művészeti formát adni az embereknek, amely szemet gyönyörködtet, hangzásával csodálatot kelt, és bárki gyakorolhatja. Brahma a Rigvédából vette a beszédet, a Számavédából a zenét, a Jadzsurvédától az utánzást, az Atharvavédától az érzéseket. Ezekből született az ötödik Véda, a Nátjavéda, a színművészet.

A régészeti leletek alapján feltételezhetjük, hogy a tánc a korabeli szertartások szerves részét képezte. Az ismert eposzok sokszor utalnak a táncos rítusokra, így a Mahábháratában és a Rámájanában is többször szerepel. A Mahábháratában például Viráta királynak voltak táncos hercegnői. Kálidásza ismert művében a "Málaviká-Agnimitrá"-ban a színpadi tánc kap kiemelt szerepet.

Egy másik, tánccal foglalkozó mű a "Nátja Sászta", mely az indiai zene és dráma kézikönyve. Az indiai népi motívumokban a külső világ egyre jobban befolyásolta.

Műfajilag 3 kategóriába csoportosíthatók az indiai táncok:

  • Néptáncok
  • Klasszikus táncok
  • Modern táncok

Néptáncok[szerkesztés]

A bhangra menetre emlékeztető táncát csak a férfiak táncolják. Jellemzője, hogy a férfiakkal együtt megy a "dholak" nevű dobot cipelő dobos is. Ez a Baisakhi fesztivál tánca.

  • Csau (ÉK-India)

A csau (csó) néptáncot, illetve mára már fél-klasszikusnak tekintett műfajt Orisza, Bihar és Nyugat-Bengál államokban láthatjuk. A darabok témája lehet mitológiai vagy természeti, de szólhatnak a mindennapokról vagy érzésekről is.

A kala Krisna születésnapján kerül előadásra. A dindi nevű táncot októberben vagy novemberben láthatjuk, az Ekadashi nap keretében.

Az állam közismert halotti rituálé tánca a dhurang. Célja a gonosz lelkek távol tartása a halottól. A táncosok fehér ruhában, kört alkotva, karddal táncolnak. Mozdulataik harci táncra emlékeztetnek.

A kunbi a legismertebb goai törzsi néptánc. Még a portugálok érkezése előtti időkből ered. Gyakran egyszerű piros ruhában járják ezt a komoly lábmunkát igénylő rituális népi táncot. A mando egy szerelmes dalra épülő csoporttánc. Általában lassú tempóval indul, majd fokozatosan felgyorsul és a végén vidám pörgésben ér véget.

A lahoort tavasszal, a betakarítások után nők táncolják. Jellemzője a kérdés-feleletként énekelt szellemes dal.

Rádzsasztán állam kultúráját ezernyi helyi tánc képviseli. Egyik legérdekesebb a Tera Tali, ami egy bonyolult rituálé és amit a Kamar törzs nőtagjai táncolnak. A táncosnők különböző testrészeire kis cintányérokat erősítenek, amlyeket a kezükben levő cintányérokkal szólaltatnak meg. A hölgyek fején kendő van és a tánc egy meghatározott pillanatában az ajkaik közé egy kis tőrt szorítanak, a fejükön pedig díszes edényt egyensúlyoznak.

Klasszikus táncok[szerkesztés]

  • Bhárata nátjam (Dél-India tamil népességű területei)

Ez a dél-indiai több ezer éves szakrális tánc képviseli a legrégibb töretlen hagyományt a klasszikus indiai táncstílusok közül. Szakrális szerepe miatt korán lejegyezték, így ezek az iratok is hozzájárultak fennmaradásához. A templomokból a színpadokra csak a 20. században került. A tánc műfajának központja Csennai.

Ez az eredetileg klasszikus orisszai templomi tánc egy szertartásos felajánlás. A láb, a test és a kezek helyzetére szigorú szabályok, előírások vonatkoznak. E tánc egyik kedvelt témája Dzsajadéva Gíta Govinda című műve.

E táncot eredetileg csak brahminok, azaz papok táncolhatták. Minden darab Visnu isten inkarnációiról szól. A táncelőadás legérdekesebb része, amikor az előadó egy vízzel teli edényt egyensúlyoz a feje tetején, miközben egy réz tál peremén táncol.

India ÉK-i részéről származik ez a tánc, amelyet vallásos szertartásnak tekintenek. A Lai Haroba nevű, teremtést ábrázoló rituális táncból fejlődött ki. A táncosokat énekesekből álló kórus kíséri. A többi klasszikus indiai tánctól eltérően a táncosnők koreográfiája sok lassú, andalító elemet tartalmaz. A férfi táncosok saját dobjuk ütemére forgószélként táncolnak. A legtöbb előadás témája Krisna vagy kedvtelése.

Kerala államból származik ez a fél-klasszikus tánc, amelyet még a kathákalinál is régebbinek tartanak. Eredetét tekintve ez is templomi tánc volt. A Mohini szűz lányt, hajadont jelent. A táncosnő öltözéke arannyal díszített fehér szári. A történetek Visnu és Krisna istenről, a hozzájuk való hűségről és szeretetről szólnak.

Egyike a nyolc fő klasszikus indiai táncnak

  • Kathak (Észak-India)

Egyike a nyolc fő klasszikus indiai táncnak. Mai formája a templomi és rituális táncok elemeit tartalmazza és a bhakti mozgalom befolyását.

Klasszikus táncdráma, amely elsősorban Kerala államban elterjedt.

Modern[szerkesztés]

(népi, klasszikus és nyugati táncok ötvözete)

bollywoodi tánc, melyek a bollywood filmbetétektől függetlenül önállóan is bemutatásra kerülnek.

Galéria[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]