Bányai János (irodalomtörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bányai János
Születési név Bányai János
Született 1939. november 20.
Szabadka
Elhunyt 2016. február 21. (76 évesen)
Újvidék
Állampolgársága szerb
Nemzetisége magyar
Foglalkozása egyetemi tanár, író, irodalomtörténész, műkritikus, szerkesztő
Díjak Alföld-díj (1993)
József Attila-díj (2001)
Pro Literatura díj (2001)
Déry Tibor-díj (2007)

Bányai János (Szabadka, 1939. november 20.Újvidék, 2016. február 21.[1]) magyar egyetemi tanár, író, irodalomtörténész, műkritikus, szerkesztő.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Bányai János és Szitás Rózsa voltak. Általános iskolai tanulmányait Feketicsen járta ki. Középiskolai tanulmányait 1954–1958 között Szabadkán végezte el. Egyetemi tanulmányait az Újvidéki Egyetem magyar szakán végezte el 1959–1963 között. 1962-től az Indeks című újvidéki diáklap szerkesztője, majd a Képes Ifjúság című hetilap rovatvezetője volt. 1964–1984 között, valamint 1991-től az Újvidéki Egyetemen irodalomelméletet és esztétikát tanított. 1967–1969 között az Új Symposion főszerkesztője volt. 1976–1984 között a Híd folyóirat főszerkesztője volt. 1984–1987 között az újvidéki Forum Könyvkiadó felelős szerkesztője, 1987–1991 között pedig vezérigazgatója volt. 1993–tól az Újvidéki Egyetem hungarológiai szakának vezetőjeként is tevékenykedett. 1996–2000 között a Zombori Tanítóképző Kar, 1998-tól a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 2000-től a Belgrádi Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Tanszékének vendégtanára volt. 1998-tól a Széchenyi Irododalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja volt.

Munkássága[szerkesztés]

Az első Symposion-nemzedék tagja volt. Első tanulmánykötetében (Bonyolult örömök) értelmezte az esszét, meghatározta a kritika szerepét, kijelölte kritériumait, majd elképzeléseit a gyakorlat mérlegére tette: mestereinek, kortárs szerb és horvát szerzők elméleti munkáit méltatta. Elveinek, szemléletének próbáját A szó fegyeleme című tanulmánykötete jelentette: a modern vers művelőinek – Füst Milán, Weöres Sándor, Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes – költészetét elemezve bizonyította a szóközpontú poétikaszemléletének helytállóságát. Prózáját líraiság jellemezte.

Művei[szerkesztés]

  • Álarc felett a nyári nap (elbeszélések, 1961)
  • Bonyolult örömök (tanulmányok, 1964)
  • Súrlódás (regény, 1969)
  • A szó fegyelme (tanulmányok, 1972)
  • Könyv és kritika I–II. (kritikák, 1973-1977)
  • Talán így (kritikatörténet, 1995)
  • Kisebbségi magyaróra (tanulmányok, 1996)
  • Hagyománytörés (tanulmányok, 1998)
  • Mit viszünk magunkkal? (tanulmányok, kritikák, 2000)
  • Egyre kevesebb talán (2003)
  • Zaštićeni gubitnik. Eseji i studije; ford. szerbre a szerző és Vickó Árpád; Adresa, Novi Sad, 2008 (Biblioteka Adresa)

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Grund: Elhunyt Bányai János. mno.hu, 2016. február 21. (Hozzáférés: 2016. február 21.)

Források[szerkesztés]

  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 9638607106
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9638157917
  • Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf kiadó ISBN 9638477644
  • MTI ki Kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 9789631787283  

További információk[szerkesztés]