Szabolcsi Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabolcsi Miklós
Született 1921. március 3.
Budapest
Elhunyt 2000. szeptember 2. (79 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész,
kritikus,
egyetemi tanár
Díjak Állami Díj

Szabolcsi Miklós (Budapest, 1921. március 3.Budapest, 2000. szeptember 2.) állami díjas magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe József Attila életműve, a magyar és az európai avantgárd. 1981 és 1988 között az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatója volt.

Életpályája[szerkesztés]

1939-ben érettségizett, majd felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-francia szakára, ahol 1943-ban szerzett diplomát. 1945-től középiskolai tanárként dolgozott 1953-ig. Közben két évig (1948–50) a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa volt. Ezt követően 1953 és 1956 között a Csillag című folyóirat főszerkesztő-helyettese volt. 1956-ban az MTA Irodalomtörténeti Intézetébe került tudományos főmunkatársi, később osztályvezetői beosztásban. Közben 1959 és 1961 között az Élet és Irodalom felelős szerkesztőjeként is dolgozott. 1967-ben az intézet ügyvezető igazgatójává nevezték ki (az intézetet 1968-tól Irodalomtudományi Intézetnek hívják). Tisztét 1980-ig töltötte be. 1981-ben átvette az Országos Pedagógiai Intézet vezetését, amelyet 1988-ig irányított. Kutatóintézeti munkáin kívül 1962 és 1965 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem egyetemi tanára, majd 1966-ig a párizsi Sorbonne vendégtanáraként működött. 1980-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen oktatott, ahol 1988 és 1994 között a 20. századi magyar irodalom tanszék egyetemi tanára, majd 1995-ig tudományos tanácsadó. 1998-ban professor emeritusszá avatták.

1960-ban védte meg az irodalomtudomány kandidátusi, 1963-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Irodalomtudományi Bizottságának lett tagja. 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban pedig rendes tagjává választották. 1970 és 1973 között az akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának elnökhelyettese, majd 1985-ig elnöke volt. Ezt követően 1995-ig a Tudományos Minősítő Bizottság, annak megszűnése után 1998-ig pedig a Doktori Tanács tagja volt. Akadémiai tisztségein túl 1981 és 1984 között a Modern Nyelvek és Irodalmak Nemzetközi Szövetségének elnöki tisztét töltötte be, ezt követően tiszteletbeli elnökké választották.

Családja[szerkesztés]

Édesapja Szabolcsi Lajos író, költő, újságíró; nagybátyja Szabolcsi Bence zenetudós volt. 1948-ban vette el Margules Hedvig művészettörténészt, aki 1969-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Fia Szabolcsi János tanár, sakknagymester, szakíró.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1949)
  • Akadémiai Jutalom (1958)
  • József Attila-díj (1959, 1964)
  • Állami Díj (1980) – A József Attila-életmű kutatásában elért eredményeiért, a huszadik századi magyar irodalommal foglalkozó tanulmányaiért.
  • Akadémiai Pálmák tiszti fokozata (Franciaország, 1987)

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • József Attila (1952)
  • Költészet és korszerűség (1959)
  • Kis magyar irodalomtörténet (Klaniczay Tiborral és Szauder Józseffel, 1961)
  • Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése (1963)
  • Elődök és kortársak (1964)
  • Jel és kiáltás. Az avantgárd és a neoavantgárd kérdéseihez (1971)
  • A clown mint a művész önarcképe (1974)
  • Érik a fény. József Attila élete és pályája (1923–1927) (1977)
  • A neoavantgárd (1983)
  • Világirodalom a 20. században. Főbb áramlatok (1987)
  • Kemény a menny. József Attila élete és pályája 1927–1930 (1992)
  • Kész a leltár. József Attila élete és pályája 1930–1937 (1998)
  • József Attila élete és pályája I.–II. (együttes kiadás, 2005)

MTMT publikációs lista[szerkesztés]

Publikációs listája az MTMT-ben

Források[szerkesztés]