Kerkapoly István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kerkapoly István
Született 1789. március 26.
Balatonudvari, Zala vármegye
Elhunyt1848. március 10. (58 évesen)
Mihályfa, Zala vármegye
Nemzetisége magyar
Házastársa Kelemen Róza (1796-1847)
Foglalkozása politikus

Kerkapoly István (Balatonudvari, Zala vármegye, 1789. március 26. - Mihályfa, Zala vármegye, 1848. március 10.) Zala vármegye alispánja, országgyűlési követe.

Élete[szerkesztés]

Református kisnemesi család sarja. Apja, Kerkapoly János (1756-1808), anyja, szentkirályszabadjai Cseh Erzsébet volt.[1] Testvérének, Kerkapoly Jánosnak (1794-1828) a fia, Kerkapoly Károly, jogi doktor, pénzügyminiszter, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. A Pápai Református Gimnázium elvégzése után, jogot tanult és ügyvédi oklevelet szerzett. A nagy-vázsonykeői uradalomnak egy jeles emberének, nemes Kelemen Ferencnek és feleségének, Murmon Jozéfának két leánya volt: Róza és Klementina. Kerkapoly István, aki szerényebb hátterű volt, megszerezte Róza kezét. Ezután, csakhamar lett a szigligeti uradalom ügyésze. A vármegye közigazgatásába lépett és 1828. június 8. és 1834. szeptember 22. között a tapolcai járás főszolgabírája volt. Esze, becsülete, az emberekkel való bánásmódja meghódította számára a vármegyét.

Jó barátja lett a keszthelyi gróf tolnai Festetics László is, gróf Festetics Györgynek fia, de jó barátja lett Deák Ferencnek is. Kerkapoly István segített Kisfaludy Sándornak a balatonfüredi színház építésében. A Balatonarácsi Téglaégető létesítése neki köszönhető. 1830. augusztus 9.-étől 1830. december 20.-áig Zala vármegye országgyűlési követe volt. 1834. szeptember 22.-én Zala vármegye másodalispánjává választották, tisztség, amelyet 1837. szeptember 25.-éig töltötte be, amikor Zala első alispánja lett. A vármegye első alispáni tisztséget 1848. március 10.-éig, halála napjáig töltötte be.[2] Alispánsága alatt, 1843. augusztus 31. és 1844. november 13. között volt a vármegye országgyűlési követe is.[3] Ekkor egyedül képviselte Zala megyét. Munkája során Deák Ferenc liberális reformpolitikáját támogatta; Zala liberális eszméi egyik legnagyobb támogatója volt Csúzy Pállal, Csány Lászlóval és Csertán Sándorral együtt.[4] Váratlan halála után jó barátja, nyirlaki Tarányi-Oszterhuber József (1792-1869), táblabíró, néhány hónapig helyettes alispánként tevékenykedett.

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

Felesége, nemes Kelemen Rozália (1796-1847) úrnő, akitől született:

  • Kerkapoly Móric (1821-1888) jogász, 1848-as szabadságharc őrnagya, országgyűlési képviselő.
  • Kerkapoly Jozefa (1823-1875). Férje: nemes Diskay Lajos, ügyvéd.
  • Kerkapoly Todor (1829-1911), 1848-as szabadságharc századosa, postamester. Neje: nemes Mórocza Leopoldina.
  • Kerkapoly Balázs (1832-1877), Zalamegyei árvaszéki ülnök, 1848-as szabadságharc honvéd hadnagya.[5]
  • Kerkapoly István (1838-1891), református lelkész. Neje: Brummer Viktória.
  • Kerkapoly Kálmán (1841-1870). Felesége, nemes Tóth Mária.
  • Kerkapoly Amália. Férje, Kerkapoly Sándor, söjtöri birtokos.

Első felesége halála után, 1848. március 3.-án Mihályfán vette el nemes Szalay Anna (1800-1850) úrnőt, aki forintosházi Forintos József (1791-1839) özvegye volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. familysearch.org Kerkapoli István keresztelőjének az adatlapja
  2. Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000). Zala vármegye tisztikara 1138-1849. 254.o.
  3. Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000). Zala vármegye tisztikara 1138-1849. 243.o.
  4. KERKÁPOLY István - Eötvös Károly Megyei Könyvtár
  5. familysearch.org kerkapoly Balázs gyászjelentése