Kisfaludy Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisfaludy Sándor
Morelli Gusztáv metszete
Morelli Gusztáv metszete
Élete
Született 1772. szeptember 27.
Sümeg
Elhunyt 1844. október 28. (72 évesen)
Sümeg
Nemzetiség magyar magyar
Házastársa mezőszegedi Szegedy Róza (1800–1832)
rábabogyoszlói Vajda Amália (1834–1841)
Pályafutása
Írói álneve Himfy
Fontosabb művei Himfy szerelmei
Francia fogságom
Regék a magyar előidőből
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisfaludy Sándor témájú médiaállományokat.

Kisfaludi Kisfaludy Sándor (Sümeg, 1772. szeptember 27. – Sümeg, 1844. október 28.) költő, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, Kisfaludy Károly bátyja. 32-35 éves korában az ország ünnepelt költője álnéven írt Himfy szerelmei költeményeivel, múzsája, majd felesége Szegedy Róza.

Családja, származása[szerkesztés]

Középkorban nagybirtokos, több várat birtokló nemesi családja a történelem fordulatai során nagy uradalmait fokozatosan elvesztette. Családi feljegyzéseik a Kisfaludyakat Árpád Szabolcs vezérének Csák nevű fiáig vezették vissza. Édesapja Kisfaludy Mihály (1743-1825) győri szolgabíró,[1] édesanyja Sándorffy Anna (1755-1788) volt.[2] Apai nagyszülei Kisfaludy László és nicki Niczky Klára, anyai nagyszülei Sándorffy Sándor és Tarányi Teréz voltak. Kisfaludy Mihály 1771. július 27-én vette feleségül Sándorffy Annát, Sümegen, fiatal házas éveiket a lány családi hozományként kapott sümegi házában kezdték. A család római katolikus vallású volt.

Élete[szerkesztés]

Gyermekkor, tanulmányok[szerkesztés]

Szülei Sümegről Győr megyébe, a család a téti kúriájába költöztek, Sándor gyermekkora java részét itt töltötte. Középiskoláit Győrben végezte, kitűnő eredménnyel. Bölcsészetet és jogot hallgatott Pozsonyban, ahol az 1790–1791. évi országgyűlés tárgyalásai rendkívüli mértékben felébresztették hazafias érzelmeit. Szorgalmasan látogatta a pozsonyi német színházat, Schiller volt a kedvenc költője, s kiváló hegedűssé is képezte magát. A jeles pozsonyi növendék a barátaival, Fejér Györggyel, Horváth Jánossal, Döme Károllyal együtt lelkesedett a magyar irodalom ébredésén. A törvénytanuláshoz azonban nem nagy kedve volt; apja 1792-ben hazavitte maga mellé, törvénygyakorlatra.

Katonai pályája indulása - 1792[szerkesztés]

1792-ben, mivel Kisfaludy semmi kedvet nem érzett a jogászkodásra, az év tavaszán katonának állt az Erdélyben állomásozó Lipót-huszárezredbe. Nagy álma lett bekerülni a bécsi magyar királyi testőrgárdába.

Életének meghatározó hármas kísérői: a férfivirtus, a nők és a kultúrszomj. Kisfaludy a nők kedvence, hódításai, szerelmi ügyei végigkísérték katonatiszti pályáját, szerelmei pedig nagy befolyással voltak szellemi fejlődésére és költészetére is. A középiskola után pozsonyi katonai akadémia hallgatójaként már megfordulnak utána a korzón az ifjú hölgyek. Első szerelmével, Wenstein Mihály, pozsonyi sütők céhmesterének fiatal, szőke, kékszemű lányával, Terikével sétákig, udvarlásig jutottak, majd távozása után leveztek. Erdélybe helyeztetvén egy gyönyörű, kívánatos, elárvult szépséggel, Gyopáry Anikóval lépett beteljesedő szerelmi kapcsolatba. A lány teherbe esett, közben Kisfaludynak elintéződik felvétele a bécsi testőrségbe, a gyámszülők a megesett lányt pedig hamarjában férjhez adták egy helyi legényhez.[3]

Bécs, a magyar királyi testőrgárda tisztje - 1793[szerkesztés]

1793. január 5-én ki is nevezték testőrtisztnek Zala vármegye részéről. Bécsben katonai tanulmányai mellett bekapcsolódott a szellemi életbe, egyúttal a szórakozásból és a víg életből is kivette részét, nem mellékesen komoly sikereket aratott a hölgyek körében. Vonzotta minden művészeti ág, franciául és olaszul tanult. Nagy szenvedéllyel olvasgatta a világirodalom remekeit; figyelte a európai modern irodalmi irányzatokat. Rajzolt, zenélt, képtárakat, színházakat látogatott és ismeretséget kötött Bécs íróival és művészi nevezetességeivel (ismerte pl. Salierit és Beethovent),[4] valamint az ott lakó magyar írókkal: Görög Demeterrel, Kerekessel, Sándor Istvánnal, péteri Takáts Józseffel és Batsányi Jánossal. Martinovics Ignác apát mindent elkövetett, hogy őt társaságába csábítsa, de Kisfaludy idegenkedett tőle, míg végre engedve sokszori kérésének, zenés estélyei egyikére csakugyan elígérkezett, de Martinovicsot ugyanaznap elfogták.

Művelt bécsi szívtipró 1793-94[szerkesztés]
Maria Vigano 1794-ben.

Bécsi testőrsége idején a fess Kisfaludy bálról-bálra jár, nagy szoknyabolond, s hamar az udvari dámák kedvence lett. Legismertebb szerelmi kalandjának a híres olasz Salvatore Vigano-Maria Medina táncospár világszép női tagjának meghódítása számított. Eötvös Károly szerint „Medinát a legényszerelem egész pokoltüzével szerette több mint egy éven át Kisfaludy. S Medina, bár rajongott érte Bécs egész férfiközönsége, a magyar testőrt tüntette ki, pedig ennek semmi kincse nem volt, csak deli szép alakja volt.”[5] Medina nagy hatással volt ízlésének fejlődésére, hatására operákra, hangversenyekre járt, elmélyedt a táncművészetben, olaszul tanult tőle. "Soha, sohase felejtem el ezt a szeretett asszonyt, akinek karjai között a legbujább, de leggyönyörűbb szerelemnek ölében egy ideig boldognak vélém magamat." aki „annyi boldog órát szerzett, olly isteni gyönyörűséget varázsolt", és „egy korig a Földön idvezített" - emlékezett naplójában.[4]

Udvarlás Szegedy Rózának 1792-94[szerkesztés]
A tizenéves Szegedy Róza, a megismerkedésük előtti években.

1794 őszén, Medina Máriával való szakítását követően, szabadságát otthon töltötte, és a badacsonyi szüreten megismerkedett Szegedy Ignác királyi tanácsos, zalai alispán leányával, Szegedy Rozáliával, és szerelemre lobbant iránta. Eötvös Károly könyve[6] szerint Kisfaludy figyelmét még 1792-ben egy sümegi barátja hívta fel a feltűnő környékbeli szépségre, Szegedy Rozáliára: „...igen szép és igen okos lány, de igen nagy úrnő. Szegény legény ne forgolódjék körülötte, mert nagyra van nevelve.”[5] Kisfaludy „szeme közé akart nézni Szegedy Rózának”, tudatosan próbált „összefutni” vele, de többször is épp lemaradt a találkozásról. A 20 év körüli ifjú tiszt Sümegen látta először az akkor 16-17 éves Rózát, 1792 tavaszán.[5] Eötvös szerint egy rokona, Forintosné gyónáskor észrevette a lányt, riasztotta az öreganyjánál Sümegen időző Kisfaludyt, aki egy átmulatott éjszaka után rohant a templomhoz, de csak a hintójában látta az arcát egy pillanatra. Elunva az utánafutkosást, verset írt hozzá, melyet barátja, bessenyői és velikei Skublics Imre (1771-1830) Róza kezébe juttatott. „Nagyon rossz vers lehetett, nincs is meg a versek gyűjteményében. Tartalma az volt, hogy Jupiter, Apolló, Merkur s valamennyi olimpusi isten otthagyta az eget, s elment ki erre, ki amarra; az ördög maradjon az égben, ha Szegedy Róza onnan a földre szállott, s itt akar mulatni.”[5] Végül 1794 őszén, otthon töltött szabadsága idején, a Vashosszúfaluban Rosty Antaléknál[7] tartott 7 napos badacsonyi szüreten ismerkedett meg Rózával.[6] Szerelemre lobbant és a leányban is vonzalomra talált. A fiatal lány mindamellett óvatosan fogadta a női hódításairól híres Kisfaludyt, kinek bécsi szerelmi kalandjainak híre szájról-szájra járt.[6] Romantikus levelezés indul közöttük.

Kizárás a testőrségtől, leánykérési kísérlet - 1794[szerkesztés]

1794 elején kinevezett új testőrkapitányukkal, Splényi Mihály báróval Kisfaludyék nehezen jöttek ki. Egy ügyben panaszt tettek ellene, de őket büntették meg. A Martinovics-féle szervezkedés miatt is bizalmatlan légkörben (Martinovics Kisfaludyt is megpróbálta beszervezni) 1795 decemberében a testőrök zendülés szerveztek, felgyújtották tantermüket. Kisfaludyt 8 társával együtt kizárták a testőri gárdából, és tábori szolgálatra vezényelték Milánóba.

Olaszországba indulása előtt, szabadságán hazalátogatott. Lelkében a megtörni látszó tiszti karrierje fölötti kétségbeeséssel, s talán a katonai pálya polgári életre cserélésének gondolatával is, a költő gógánfai találkozójukon hirtelenül és előkészítetlenül[4] feleségül kérte Szegedy Rózát. A lány a túl heves rohamra[6] nemet mondott, türelemre intette, és távozott. A visszautasításhoz nem szokott Kisfaludy este dacos mulatással próbált felejteni: egy 15 éves fruskát, Horváth Rozit szédítve, táncolás közben „megkérte a kezét”, a társaság megrőkönyödésétől kísérve.[5] Bécsbe visszatérve még egy nagy istenhozzád erejéig megkeresi Medina Máriát, majd a bajtársaktól egy duhaj éjszakával búcsúzva márciusban csapatával Milánóba indul új állomáshelyére.[4] Szegedy Róza iránti viszonzatlannak hitt szereleme és kikosarazása fel-feltörve benne, dacos eltökéltséggel indult „véres harcokban a halált keresni.” E kedélyállapot tette őt költővé: ebből fakadtak olasz tartózkodása alatt írt első Himfy-dalai.

Milánói várőrtisztként - 1796[szerkesztés]
Mantova, teátrum
Mantova, teátrum. „Rendre látogatánk itt elébb valamennyi Dámákat a' magok Logéjokban, azután én Coloredónál, Balogh a' Strózzinál és Vizkelety Taxisnál maradánk.”

Odaútjukon jó sora és nagy híre volt a tiszti gárdának, volt, hogy püspöki lakosztályban laktak, majd néhány napos megállójuk során Mantuában a helyi elit társasági életét és szépasszonyait is megismerhették. „A Dámák közül, a' kiknek itt fel vezetteténk, különös emlitést érdemel a' Hertzegné Gonzága, egy fiatal, szép, tsendes, epedő kék szemű, szőke Dáma [...], és Grófné Colloredo egy fekete hajú, tüzes szemű, vidám, még virágzó Aszszony, a' ki az idevalóknak közönséges itéletek szerént lelkére nézve, Mantuának Aspásiája, - egy Tündér, egy holló hajú Armida a' többiek között; és az, a' ki mellett meg állapodtam, a' kinek tüzes szemei gyakran reám villámlának, és a' ki szemünkbe a' Magyar Nemzetet leg inkább magasztalta...”[8], majd, mint naplójában sejteti, több is történt közöttük: „Ma reggel ismét meg látogatám a' Grófnét; még pongyolán találám Őtet. Jól mulatám magamat véle ...”[8]. Elfoglalva milánói (ahogy ő írja: „maylandi”) posztjukat, nem sok ideje maradt. A közeledő Napóleon több vereséget mért az ausztriai hadra, majd a franciák bekerítették és ostromolni kezdték a Kisfaludyt védői közt tudó milánói várat. 3 hét várakozással, kisebb lövöldözésekkel és tűzszünetekkel vegyes időszak után Kisfaludy rá jellemzően fakadt ki naplójában: „Se asszony - se könyv!” A franciák addigra kiépítve tüzérségi állásaikat, intenzív ágyúzásba fogtak. Kisfaludy naplójába feljegyzi, „sokszor itt állottam, alig mentem el innen, és nézd, egy bomba esett helyemre”, „az első nap megvallom sokszor szorulni érzém szívemet, ráztam fejemet, és bosszonkodva feszegetém ittlétemnek okát, [...] hogy 24 forintért eladtam szegény fejemet, [...] de második nap fel se vettem a dolgot, tapasztalván, hogy nem minden golyóbis talál.” 3 nap után, 1796. június 29-én végül a várőrség megadta magát. Kisfaludyt hadifogolyként Franciaországba vitték.

„Hadifogság” Franciaországban - 1797[szerkesztés]

Draguignan városába szállították, ahol másfél hónapig szívesen látott vendégként lakott a rue de l'Observance 46. alatti vendéglátóinál (a ház falán emléktábla őrzi a magyar költő emlékét). Pénze szűkösen volt, naplójában honvággyal gondolt Skublics Imre barátjára és Rozira. Szolidan teltek a napok, elmélkedéssel, hegedüléssel, néha helyi fiatalokkal kvartettezve, vagy, mint naplójában írja „a francia nyelv gyakorlásának kedvéért valamely ismeretes házba megyek fecsegni”. A könnyűvérű leányokat itt is megtalálta Vízkelety bajtársával, akivel mediterrán szieszták után, alkonyodáskor kisétáltak a környező szőlőskertekhez, „ahol azután néha szép nimfákra is akadunk, akik általában véve nem ellenségeik a két magyar legénynek”. A romantikus érzelem sem kerülte el. Sokat időzött a szemközti házban lakó művelt, érzékeny ifjú polgárleánnyal. Caroline d'Esclapon megismertette Kisfaludyt a korabeli francia lírával, aki ennek hatására kezdett el verseket írni.[4][8] közben kölcsönös vonzalom alakult ki közöttük. A lány mindvégig megőrizte kapcsolatuk tisztaságát,[4] és Kisfaludy sem mert „továbblépni a barátságnak határain”. Másfél hónap után, némely forrás szerint egy Caroline által korábban kikosarazott, Kisfaludyra féltékeny városi tisztviselő ténykedésére csoportjukat továbbküldenék Franciaország belsejébe. Végül, miután írásban és becsületszavukra megfogadták, nem állnak harcba, míg fogolycseréjük is haza nem érkezik, kiváltásuk előtt hazaengedték őket. Caroline búcsúzásukkor „sűrű könnyzápor közt megvallá, hogy belém szerelmes, - hogy szívének ezen vallástételét az utolsó szempillantatig csak azért halasztá, nehogy tüzes temperamentomom által megtántorodjék.”[9] Másnap csapatával öszvérháton elhagyták Draguignant.

A katonai pálya folytatódik - 1797[szerkesztés]

St. Raffeaunál, Frejus mellett tengerre szálltak, Genova felé vitorláztak, ahová, egy hajótöréssel fenyegető veszélyes vihar után, szerencsésen meg is érkeztek. Mint ki nem váltott hadifoglyot Klagenfurtban megállították. Itt elengedte magát, falta a nőket, éjjeli találkák, erkélyablakokon bemászás, barátjával közös széptevésük a Theis nővéreknek már városi pletyka - sikeréről egy levelében említett nemi baja tanúskodik - majd bizonyos Pepi grófnéval került szenvedélyes viszonyba.[10] Katonai feladatként a hadikórház felügyeletét, majd 1797 márciusában a franciák előnyomulásakor több száz, katonaöltözettel töltött hordó megmentését bízták rá. A küldetés sikerére tekintettel a fő haditanács dicsérő parancs mellett Wallis Olivér gyalogezredéhez helyezte át, így Württembergbe indult. Édes volt az utazás: Sopronig együtt utazott férje nélküli Pepijével, s az utazókocsik, vendégfogadók, kettesben meglátogatott várromok édes emlékezetének, „az itt töltött édes óráknak egy erősen érzéki, de őszinte és szubjektív versben állított emléket (Lement a nap).”[11] Sopronban elváltak, egy ideig még levelezett a grófnéval, „s barátaival váltott leveleiben is megcsendül a régi hang, a féktelen érzéki szerelem, a kínos vágyódás az itteni asszony után, a kit meg kell látnia, 'ha négy kézláb czepeli magát is hozzája'.”[11] A 25 éves fiatalember, bár katonai kötelességeit becsületből teljesítette, pályáját s abban magát megvetette, a jövővel nem törődött, egyetlen terve a költői ambízió. A pillanatnak élt, „lelke a múlton mereng, Medinán, Colloredo grófnén, Terézen, de leginkább Pepi grófnén”, írásaiban az érzéki szerelem állandó kultusza mutatkozott meg.[11]

Időközben megkötötték a Campo Formió-i békét; ettől fogva Kisfaludy egészen a költészetnek élhetett.

Wüttenberg, kaszárnyaélet - 1798[szerkesztés]

1798-ban, a Wüttembergben megkezdett rendes katonai szolgálat jó hatással volt rá. Társaival jóban volt, de sok mindennel elégedetlen: gyalogolnia kell, fiatalokat tettek elébe, míg az ő főhadnagyi kinevezése régi, bécsi rosszakarója, Splényi áskálódása miatt másfél évet késett. Rokonlelket nem talált, magába fordult, komoly német írókat vett kezébe, honvágya támadt, felmerült képzeletében egy szorgalmas, polgári élet képe. „Újra kezébe kerülnek papirosai, melyekre poetikusabb időkben a Himfy-dalokat írta, s [...] a mint szürkül az idő ködében a grófné csábító alakja, akként élesednek szeme előtt” a régi szerelme, Róza körvonalai.[11] „Maga előtt látja a kecses, szellemi kincsekkel és anyagi javakkal gazdagon megáldott leányt, az ideális hitvest.”[11] Érzelmei arra vinnék, hogy a 60 dalra szaporodott Himfy-ciklust ezentúl határozottan Rózsára vonatkoztassa. Takáts Józsefen keresztül puhatolózott nála, „mitévő lenne, ha egy valaki úgy epedne érette, mint Himfy az ő kedvéért? Ha tetszeni fog a felelete, hát a Himfy kedvesének rajzolásában egészen őt veszem tárgyamnak.”[11]

Róza a badacsonyi szüret óta elvesztette apját is, a rokonok előbb Bécsbe, utóbb vidéki rokonokhoz küldték, de mind a nagyvilági életben, mind a csöndes falusi életben zárkózott maradt,[11] s 22 évesen kezdett kicsúszni a házasuló korból. Róza válasza kedvező volt, Kisfaludy ettől fogva egyre jobban beleélte magát szerelmébe, s a még a francia Caroline mellett megkezdett, majd ezidőtájt folytatott Kesergő szerelem (később „Himfy szerelmei” néven kiadott) versfolyama múzsájaként egyértelműen Rózát tette meg.[11] Ezalatt közvetlen levélváltás kezdődött, a levelek mind melegebbek lettek, „tavaszra kimondta a rég várt igét: szereti, mindég szerette Kisfaludyt.”[12]

A háború azonban kiújult, Kisfaludynak a rajnai hadtest tagjaként meg kellett ütköznie a franciákkal. 1799. március 20-án osterachi, 25–26-án a stockachi, május 27-én a winterthuri és június 4-én a zürichi nagy, de szerencsés ütközetekben vett részt. Osterach előtt „Kisfaludy már volt puskatűzben Milanóban, de nyílt mezőn vívott igazi ütközetet még nem élt meg. Balsejtelmek gyötörték, a közeli elmúlás gondolata kísértett agyában.”[12] A zürichi ütközetet követően Kisfaludyt Ausztriába helyezték a hadsereg ruhatárához. Az alkalmat felhasználva benyújtja lemondását a katonai szolgálatról.

Hazatérés, házasság, Sümeg - 1799[szerkesztés]

1799 júniusában, miután katonai rangáról való lemondását elfogadták, októberben hazatért. Szegedy Rózával tervezett házasságuknak mindkét család részéről akadtak komoly ellenzői. Rózsa bátyja és fiatalabb barátnők, barátok támogatták, az öregebb rokonok viszont nem látták a tiszti rangjáról lemondott, vagyontalan poétát Rózájukhoz méltó férjnek. Kisfaludy részről pedig apja - a nagy hozomány ellenére - neheztelt a távoli rokonnak számító Szegedy családra, kikkel több kisebb zálogperük volt. Végre hosszas diplomáciai fáradozások után Kisfaludy és Róza is elnyerte családja áldását a frigyre. 1800. május 17-én az év elején Kisfaludy oltárhoz vezette Rózát. A boldog szerelmesek házasságuk első öt évét Kámban töltötték, onnan pedig 1805-ben Sümegre telepedtek át, Kisfaludy szülőházába. Házasságában Kisfaludy megváltozott: szinte minden idejét felesége mellett töltötte, boldog, kiegyensúlyozott életet éltek. Róza ügyes kézzel vezette a sok cselédből álló háztartás dolgait,[3] Kisfaludy pedig birtokán a mezőgazdaságnak és az irodalomnak élt. Házasságukban Császár szerint „Kisfaludy mindvégig híven szerette hitestársát, tisztelte, becsülte benne házának gondos asszonyát. Lassanként annyira megszokta a felesége nyújtotta kényelmet, rendet és gondtalanságot, hogy nem is tudta nélküle elképzelni az életet.” Házasságuk azért nem volt felhőtlenül boldog: Róza már lánykorában beteges volt, asszonyként mind gyakoribb szenvedése és izgatott kedélyállapota Kisfaludyt is próbára tette, de szeretettel ápolta. Kisfaludy közben rettenetesen vágyott utódra, fiúutódra. „Napokat töltött orvosi könyvek tanulmányozásával, egy koponyán [...] iparkodott megkeresni a termékenyítés centrumát és megállapítani, ő benne van-e a hiba.”[13]

Irodalmi babérok - 1801[szerkesztés]
Az 1801-es Himfy kötet egy oldala

Házassága első évében, álnéven lépett a nyilvánosság elé a Himfy szerelmeivel. Óriási sikert aratott, az egész ország az ismeretlen költőről beszélt, és a Himfyt bálványozta. A Boldogsága dalai előszavában már megnevezte magát a szerző, s ekkor az iránta való lelkesedés a legnagyobb fokra hágott. 1809-ben a zalai felkelt nemesség őt lovasságához őrnagynak, József nádor pedig maga mellé szárnysegédnek választotta, akinek föltétlen bizalmasa lett. Egy Napóleonnak a magyar nemzethez intézett kiáltványára adandó válaszirat szerkesztésével is őt bízták meg, de az elmaradt. A békekötés után Ferenc magyar király a nemesi felkelésnek okleveles történetét kívánta a nádortól, aki Kisfaludyt bízta meg e munkával, s azt két év alatt (németül) el is készítette, melyet a titkos levéltárban helyeztek el. 1820-ban a Marczibányi-intézet a korábbi években megjelent legjobb magyar könyvek jutalmáról tanácskozott, és 1818-ból az elsőség jutalmát, 400 forintot Kisfaludy Regéinek ítélte; a nádor elnöklete alatt az egyetem nagytermében tartott jutalomosztásra meghívott költő személyesen nem jelent meg, hanem a nádorhoz intézett hálairatában a jutalmát egy magyar zsebkönyv megalapítására ajánlotta fel; és ennek következtében indult meg aztán öccse, Kisfaludy Károly szerkesztésében az Aurora, 1822-ben. Részt vett a nádor meghívására az 1828 telén a Magyar Tudományos Akadémia szabályzatát előkészítő bizottság működésében; 1830. november 17-én pedig az akadémiai igazgatóság által a nyelv- és széptudományok osztályába vidéki első (és így fizetéses) rendes taggá nevezték ki (300 forint évdíjjal), és az 1831. évi első nagygyűlésen meg is jelent. Az 1833. évi nagyjutalmat közte s Vörösmarty Mihály között osztották meg. A jutalom megosztása és barátaival való súrlódások annyira elkedvetlenítették, hogy 1835-ben lemondott a tagságról; szeptember 14-én az Akadémia tiszteleti taggá választotta, s ezt szívesen vette.

Felesége halála - 1832[szerkesztés]
Kisfaludy Sándor 1828-ban

Felesége gyakran betegeskedett, s betegsége évek alatt erősödött, 45 évesen már lefogyott, sápatag volt. Szegedy Róza 1832. május 18-án, életének 57. évében meghalt. Díszes, nagy temetésen, Sümegen búcsúztatta szeretett párját.

E csapás mélyen hatott rá, búskomor lett. Hirtelen egyedül maradt. Mihály öccsétől „már régen elidegenedett kapzsisága és nagyralátó, tékozló felesége miatt”, János testvére Budán élt, sümegi Anna húga pedig megözvegyült, támaszra szorult. „Cselédei lopják, ezüstjét, ruháit elhordják, nem tudnak kedve szerint főzni.”[13] Egyedüli vigasztalása Anna ('Nanicza') húgánál tett látogatásai voltak, ahol annak nevelt leánya, rábabogyoszlói Vajda Amália (1812-1841),[14] Vajda Ignác szeptemvir és Horváth Teréz lánya, előzékenységével halmozta el az öreget. A gyermekre vágyó 62 éves író beleszeretett az alig húszéves leányba, s 1834. február 25-én nőül vette. A hagyomány szerint igen boldog házaséletet éltek.[13] 1841 hideg telén Málika a templomban meghűlt, tüdőgyulladást kapott és január 7-én meghalt, Kisfaludy ismét özvegységre jutott. Darnay László szerint ezután még öccse, Mihály 18 éves Teri lányával került meleg, baráti kapcsolatba, amikor a lány ápolja a válltörésből lábadozó nagybácsit. A gyermek után sóvárgó hetvenéves költő már a házasságon gondolkodott, amikor, a közkeletű anekdota szerint, a vele jó barátságban levő Deák Ferencet megkérdezte, ha feleségül venné a lányt, szerinte remélhet-e utódot? A haza bölcse azt válaszolta: Reményleni nem remélhetsz, de félni félhetsz tőle.[15] Emiatt vagy Terike váratlan, szintén meghűlés és tüdőgyulladás okozta halála okán[3] a házasság nem jött létre.

Tevékeny öregkor[szerkesztés]

Sümegen és somlai magányában töltötte visszavonultan utolsó éveit, amelyeket egyedül a balatonfüredi nyár vidított fel évenként, ahol még 1830-ban hazafiúi adakozásokból építtetett kőszínházat, melyre Zala vármegye megbízásából folyton felügyelt, és így mindvégig a közfigyelemben részesült. Az elhunyt öccse tiszteletére alapított és 1842-ben a körét kibővített Kisfaludy Társaság január 22-én tagsággal tisztelte meg, az ifjabb írói nemzedék pedig 1843. március 18-án a vármegyeháza termében fényes irodalmi ünneppel ülte meg a névnapját.

Szereplése a politikai közéletben[szerkesztés]

Zala és több megye táblabírája volt. 1843-ban nem kis mértékben keserítette el a Pesti Hírlap Kossuth által írt[16] vezércikke,[17] amely az utolsó nemesi felkelést 'évkönyveink fekete lapjának' nevezi. Kisfaludy erre egy felvilágosító vezércikket küldött be, amely azonban nem jelentettek meg. Az 1809. évi insurrectio történetét négy kötetben szándékozott megírni, oklevéltárral bővítve. De más gondoktól terhelt élete, s egy szerencsétlen elesésből származott sérülés ebben megakadályozták.

Kisfaludy nem volt jó szónok, „nem volt ura gyorsan támadó gondolatainak s ha rögtönöznie kellett, elvesztette lélekjelenlétét, szava elakadt. Előre fogalmazott beszédei azonban hatásosak voltak.”[13]

Halála - 1844[szerkesztés]

1844. október 28-án halt meg Sümegen. A Magyar Tudományos Akadémián 1844. november 18-án Toldy Ferenc tartott fölötte gyászbeszédet. Sírja Sümegen található. Eredeti nyughelyéről 1869-ben a temető díszsírhelyén temették újra, Szegedy Róza hamvait 1904-ben helyezték át férje mellé.

Jellemrajza, testi adottságai[szerkesztés]

Eötvös Károly leírása szerint „A költő hatalmas erejű, izmos férfiú volt. Történeti arcképe a magas homlokkal és kopasz fejjel alig nyújt hű képet termetes alakjáról.” A korabeli anekdota szerint 1832-33-ban, 60 évesen még kirakott egy öccse adósságát rajta követelő hitelezőt a portájáról.[18] Eötvös szerint a Kisfaludyak dús hajúak voltak, ő „haját Milánóban vesztette el 1796-ban, amikor a milánói várat a franciák bekerítették és ostromolták. [...] A várőrségben a rossz víz miatt hagymáz (hastífusz) ütött ki. Erős testalkata ugyan hamar megbirkózott a betegséggel, de haja elment, s nem is jött vissza többé.”

Politikai felfogása[szerkesztés]

A 18. század végén felvilágosultnak számító felfogását a 19. század első évtizedeinek reformkorára túlhaladta a szabadság és egyenlőség eszméje. A felvilágosult nemes írókhoz hasonlóan kegyes ura volt jobbágyainak, de politikai jogokat nem volt hajlandó adni nekik, féltette az alkotmányt és a hazát.[13]

Római katolikus vallására sokat adott Kisfaludy, nem vallásos, hanem politikai meggyőződéséből. A római katolikus ágat „előrevalóbbnak tartotta a protestánsnál”[18] „rajongó álmodozásai közé tartozott a nemesség középkori fényének s a Kisfaludy nemzetség ősi dicsőségének és hatalmának visszaszerzése”.[18] Deák Ferenc pártját kálvinista, szabadelvű pártnak tartotta, féltette tőlük a nemességét, a nemesi előjogokat. „Bármennyi kápolna, remete, gyóntató pap, zarándok, hajnali harangszó, imádság fordul is elő költeményeiben: ennek nincs más értelme, mint a valláshoz politikai okokból való ragaszkodása. [...] A papokat nem szerette valami nagyon, noha sokszor adtak neki kölcsönpénzt, törvényes kamatra. Mindig dicsekedett azzal, hogy ősei közt voltak hősök, vitézek, tékozlók, könnyelműek, pártütők, de pap sohase volt egy se.”[18]

Irodalmi értékelése[szerkesztés]

Kisfaludy legfőbb irodalmi, sőt társadalomformáló jelentősége abban áll, hogy a főművének számító Himfy szerelmei című dalciklusával „a magyar irodalmi ízlés jelentős fordulatát vezette be” és „polgárjogot szerzett az addig egyházi és világi fórumok cenzúrája alá vetett szerelmi poézisnak”.[19] Megjelenésekor (1801) a Himfy nagy sikert aratott, elsősorban a nemesi kúriák olvasói között. Szerelmes dalainak java része franciaországi tartózkodása idején, a szép, művelt Caroline szerelmében született. Petrarca szonettjei hatására alakította ki magának a zárt rímképletű magyar lírai dalformát, ezt a 2-2 keresztrímes és 2-2 párrímes sorból álló, 12 soros alakzatot ma is Himfy-strófának nevezik a verstanban. Hegedüs Géza értékelése szerint: Kisfaludy költészetével előkészítője a magyar romantikának. Az őt követő fiatalabb és haladóbb nemzedékek mindig tisztelettel beszéltek róla, bár ők az igazi romantika képviselőiként, épp a famíliából kitagadott öccsével, Kisfaludy Károllyal az élen, már a nemesség helyzetét is érintő társadalmi haladást tűzték zászlajukra. Így hazánkban a romantika haladó és konzervatív szárnyának ellentéte először a két Kisfaludy fivér szembenállásában nyilatkozott meg. Az új nemzedék nem akarta megtagadni az előfutáruknak érzett idősödő költőt, míg ő indulatosan elzárkózott tőlük. A Kisfaludy Károly köréből kiemelkedő Vörösmarty sikereit Kisfaludy Sándor sértőnek érezte magára nézve. Miután egy irodalmi díjat megosztva ítéltek Kisfaludy Sándornak és Vörösmarty Mihálynak, az Akadémia üléseire többet nem is ment el.

Napló és Franczia fogságom címmel közzétett naplójegyzetei és levelezése a korszak egyik különleges kortörténeti értékű, máig élvezhető történeti és emlékező prózája, melyben meglehetősen őszinte, bensőséges képet kapunk Kisfaludy felvilágosult világlátásáról, életviteléről, társasági és szerelmi kapcsolatairól, amint katonatisztként végigvonult Olaszországon majd Franciaországon, egyúttal a napóleoni háború nagytörténelmi eseményeinek szemtanújaként.

Művei[szerkesztés]

Kisfaludy Sándor emléktáblája, Balatonfüred, Gyógy tér 1.

Könyvtárát, kéziratait és családi levéltárát Darnay Kálmán ajándékozta 1897-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak. (Az ajándék összesen 2154 nyomtatványból, 118 kötet kéziratból és 1017 régi oklevélből állt).

Költeményei a Figyelőben (I. 1876. édesanyja nevenapjára írt költeménye 1785. jún. 23.), az Aurorában (1822). Dobozy Mihály és hitvese s apróbb költ., 1823. Szent Mihály-hegyi remetesat., németül: Sagen und Novellen übersetzt von Georg v. Gaal, Wien, 1834. 1824. A megbosszult hitszegő, Antiochus), a Regélőben (183435 költ.,), az Emlényben (183738), a Részvét Gyöngyeiben (1838. költemények), a Budapesti Árvízkönyvben (II. 1839. költ.), Honderű (1843. II. költ.), Aradi Vészlapokban (1844. költ.), az Ellenőrben (1847. Az 1809-iki insurrectiói történetet illető levelek); a Figyelőben (I. 1876. A szép lélek, II. 1877. K. beszéde az Akadémia megnyitásakor).

  • Himfy szerelmei. A kesergő szerelem. Buda, 1801. (Névtelenül. Ism. Allg. Liter. Zeitung. Jena, 1802. 189. sz. Annalen der Oesterr. Liter. 1802. 8. sz. 3. kiadás a költő arck. Pest, 1858. M. Remekírók gyémánt kiadása. 1., u. ott, 1871., Bpest, 1875)
  • Himfy szerelmei. Buda, 1807. két rész. (I. A kesergő szerelem. 2. kiadás II. A boldog szerelem. Ism. Annalen der Literatur 1809. II. 127. l.; a II. rész 2. kiadása. Pest, 1858. Magyar Remekírók gyémánt kiadása 2. 1864. u. ott és Bpest, 1878. Németül: Himfiys auserlesene Liebeslieder. Uebersetzt von Johann Graf Majláth. Leipzig, 1827 és 1832)
  • Regék a magyar előidőből. U. ott, 1807. (Ism. Allg. Lit. Zeitung 1808. 57. sz. Aunalen der Literatur 1810. II. 233, 413. l., Csobáncz. Tátika. Somló. 2. kiadás. U. ott, 1818, Vasárnapi Könyvtár I. 1. U. ott, 1856 és 1873)
  • Hazafiúi szózat a magyar nemességhez. Pest, 1809. (Németül, ford. Schedius Lajos, Buda, 1809)
  • Hunyady János. Historiai dráma. ua, 1816. (Ism. Wiener Allg. Theater Zeitung 1819. 25. sz. Új címkiadása: Pest, 1836)
  • Tátika Eine ungarische Sage aus des Herrn A. v. K. Regék a magyar előidőből oder Sagen aus der ungarischen Vorzeit, metrisch übersetzt von Georg v. Gaal. Wien, 1820
  • Gyula szerelme. Rege tíz énekben. Buda, 1825. (2. kiadás, Pest, 1858. M. Remekírók gyémánt kiadása 5. köt. 3. kiadás. U. ott, 1860)
  • Eredeti magyar játékszin. Buda, 1825–36. Két köt. (I. Az emberi szívnekörvényei. Szomorú játék öt felv., előadatott Budán 1833. okt. 28. A Dárday-ház. Magyar nemesházi rajzolat öt felv., Pesten 1843. ápr. 28., II. Zala vármegyéhez, költ. Kún László. Historiai dráma öt felv. A lelkes magyar leány, magyar nemesházi rajzolat négy felv., Miskolcon 1831. dec. 11., Debrecenben 1832. aug. 10., Pozsonyban 1833. máj. 6. Új címkiadása Pest, 1836, két kötet)
  • Himfy's auserlesene Liebelieder. Uebersetzt von Joh. Grafen Mailath. Pesth, 1829. a magyar szöveggel; 2. kiadás. U. ott, 1831. csak a német fordítás (az 1–5-ik éneket Handmann Adolf ford. az Ung. Revueben, 1889)
  • Kisfaludy Sándor munkái. Pest, 1833–1838. Nyolc kötet. (I. Himfy szerelmei 1. A kesergő szerelem, II. Himfy szerelmei. 2. A boldog szerelem. III. Regék 1. Dobozy Mihály és hitvese. Kemend. IV. Regék 2. Döbrente. A megbosszult hitszegő. V. Regék. A magyar előidőből. 3. A szentmihályhegyi remete. Miczbán. Szigliget. Frangepán Erzsébet. VI. Regék 4. Csobáncz. Tátika. Somló. VII. Gyula szerelme. Rege tíz énekben. VIII. Regék. Utolsó kötet. A somlai vérszüret. Eseghvár. Balassa Bálint).
  • K. S. minden munkái. Kiadja Toldy Ferenc. Pest, 1848. arck. 2. kiadás egy kötetben. (3. kiadás. Kiadta Toldy F. U. ott, 1847, hat kötet).
  • Regék a magyar előidőből. U. ott, 1857 (Dobozi Mihály és hitvese. Somlai vérszüret. Eseghvár. Vasárnapi Könyvtár II. 9. és Budapest, 1874)
  • Sagen aus der ungarischen Vorzeit, deutsch von F. Machik. U. ott, 1863
  • Regék a magyar előidőből. U. ott, 1866. Két füzet 32 képpel (Csobáncz, Tátika. Somló, Dobozi Mihály, Somlai vérszüret. Eseghváry).
  • K. S. válogatott munkái. U. ott, 1871 (Kis Nemzeti Múzeum 13. A kesergő szerelemből. A boldog szerelemből. Keménd. Szigliget. A somlai vérszüret. Balassa Bálint).
  • K. S. hátrahagyott munkái. Kiadta Toldy Ferencz. Pest. 1870–71. Négy kötet. (I. A kiadó előszava. Regeköltőnek hattyúdala XVI énekben. Antiochus, ó-világi rege. Jegyzetek. II. Elegyes versei. K. irodalmi zsengéi: Az elmés özvegy, vígj. egy felv. Seneca tragédiája három felv. Pozsony, 1790. Rinaldo és Armida, Tasso után szabadon 1790. 1–3. ének. III. A kiadó előszava. K. irodalmi zsengéi: Két szerető szívnek történeti, eredeti levelekben a múlt franczia háborúból 1799. Magyar Thalia. IV. A kiadó előszava. K. S. önéletrajza. Levelei hitveséhez az 1809. insurrectio korából 55 szám. Nyilt levél Kossuth Lajoshoz az 1809. insurrectio ügyében 1843. Emlékirat József nádorhoz Magyarország mostani állapotáról, s egy jövő nádorválasztásról, 1838)
  • K. S. összes regéi. Budapest, 1881. Két kötet. (Olcsó Könyvtár 129., 130. és Zöld Könyvtár 3.)
  • K. S. Naplója. U. ott, 1883. (Kisfaludy-társaság Évlapjai XV. 166–278. l.)
  • Kisfaludi Kisfaludy Sándor minden munkái. Negyedik kiadás. Kiadja Angyal Dávid. Bpest, 1892. Hat kötet, acélm. arck. (I. Himfy szerelmei, Előszó. A kesergő szerelem. A boldog szerelem. Jegyzetek. II. Kisebb költemények. Jegyzetek. Regék a magyar előidőből. Előszó. Csobánc. Tátika. Somló, Dobozy Mihály és hitvese. A szent Mihályhegyi remete. Megbosszult hitszegő. Gyula szerelme. III. Kemend. Döbrönte. Szigliget. A somlai vérszüret. Eseghvár. Miczbán. Frangyepán Eszrébet. Balassa Bálint. Viola és pipacs vagy hamis barát. Antiochus. A Jegyzetek közt Kisfludytól: Felelet a Regék eránt tett Jegyzésekre. Szigliget, néma ábrázolat. Eseghvár terve, töredék. A Leányvári tündér, töredék. IV. Hunyady János, historiai dráma öt felv. Az emberszívnek örvénnyei, szomorújáték öt felv. Jegyzetek. A Jegyzetek közt Kisfaludytól: Hunyady János prózai kidolgozásának két töredéke. Előszó az Eredeti Magyar Játékszinhez. V. A Dárday-ház, magyar nemesházi rajzolat öt felv., Kún László, historiai dráma öt felv., A lelkes magyar leány, magyar nemesházi rajzolat négy felv. Jegyzetek. A Jegyzetek közt Kisfaludytól: Kún László két prózai töredéke, Kún László prózában. VI. Az elmés özvegy. Bánk. Regeköltőnek hattyúdala. Két szerető szívnek története. Jegyzetek. A Jegyzetek közt Kisfaludytól: II. András. Kendy Sándor. A magyar szinjátszó társaság. Változtatni való nevek a levelekben. Ism. Főv. Lapok 1893. 114. sz.)
  • Költeményei német fordításban: Toldy, Blumenlese aus ungarischen Dichtern. Pesth und Wien, 1828. (26 Himfy-dal és Csobáncz); Mailáth, Graf Johann, Magyarische Gedichte. Stuttgart, 1825.; Steinacker, Gusztáv, Pannonia, Leipzig, 1839., Wiener Literatur Zeitung 1814. 39., 40. sz., Kertbeny, Album hundert ungarischer Dichter, Iris 1826. (Csobáncz, Petz L. ford.), Gaal, Georg von, Sagen und Novellen aus dem Magyarischen. Wien, 1834
  • Olasz nyelven: Conti d'amore. Traduzione del conte Sannazaro (Tudományos Gyűjtemény, 1826)
  • Angol nyelven: John Bowring, Poetry of the Magyars. London, 1830 (15 költeménye)

Levelei: 1797-ből (Főv. Lapok 1873. 63. sz.), Kazinczy Ferenczhez, Kám 1808. júl. 27., Sümeg szept. 15., Sümegről Horvát Istvánhoz 1820. márc. 15., 1833. jún. 14., 1835. febr. 24. (a m. n. múzeumi kézirattárban), Döbrentei Gáborhoz 1824. jan. 23. és 1833. szept. 22. (Nemzet 1886. 171. sz.), 1835. szeptember 22., 1844. jan. 23. (Figyelő I.), 1835. augusztus 5., 1844. febr. 13. (Irodalomtörténelmi Közlemények 1891.), öccséhez Mihályhoz 1825. márc. 25. (Vasárnapi Ujság, 1888. 6. sz.), Kunoss Endréhez, 1838. jún. 27. (Figyelő XX 318. l. és Hazánk s a Külföld, 1872. 9. sz., 1876. 165., 166. l.), a veszprémi uradalmi prefektushoz 1840. júl. 12. (Reform 1871. 156. sz.), a zirczi uradalmi ügyéshez 1827. decz. 10. (Fehérvári Hiradó 1882. 24. sz.); kéziratban a m. nemz. múzeum kézirattárában, Sümegről öccséhez Jánoshoz 1825–1839. 24. darab, öccséhez Károlyhoz 1825. jún. 28., Fáy Andráshoz 1837. jan. 18., 1843. dec. 12., Heckenast Gusztávhoz 1837. jún. 20.

Emlékezete[szerkesztés]

Arcképe[szerkesztés]
  • Acélmetszet (eredetije Döbrenteinél), metszette Mayer Károly, kiadta Heckanast Gusztáv Pesten (az Emlényben 1837 és minden munkái mellett);
    Kisfaludy Sándor szobra Balatonfüreden
  • Kőnyomat, rajzolta Torsch, nyomt. Schmid (Nemzeti Képtár 6. és a Rajzolatok 1835. évfolyamában);
  • Rohn A. Pesten; rajzolta Grimm R., nyomt. Reiffenstein és Rösch, kiadta Vahot Imre 1860. Pesten;
  • Barabás Miklós rajza a Magyar írók arczképcsarnoka című lapon, megjelent Napkelet, melléklet, 1856
Szobrai[szerkesztés]
  • Balatonfüred, 1860 - Már nem látható! E gránit talapzaton álló bronzszobrát 1860. június 11-én leplezték le „Kisfaludy Sándornak Zalamegye tisztelői 1859" felirattal, 1977-ben lecserélték.
  • Balatonfüred, 1877, báró Vay Miklós báró mintázta, Röhlich és Pönninger öntötték Bécsben, 1877. május 20-án leplezték le. Jelenleg is áll a füredi sétányon.
  • Sümeg (1870) - Gerenday Antal által készített szobrát szülőházának emléktáblájával együtt 1870 őszén leplezték le.
  • Sümeg (1868), A sümegi kaszinó termében van egy kisebb szobra, melyet Küpry Károly készített 1868-ban.
  • Síremléke: Sümegen. 1869-es díszsírhelyre történt újratemetésének síremlékét, illetve mellszobrát Gerenday Antal készítette.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.macse.org/gudenus/mcsat/fam.aspx?id=52594
  2. http://www.macse.org/gudenus/mcsat/fam.aspx?id=52595
  3. ^ a b c Darnyay László: A nők kedvence - Kisfaludy Sándor szerelmei; Új Horizont, XXX. évfolyam, 2002., 5. szám
  4. ^ a b c d e f Debreczeni Attila: Kisfaludy Sándor „érzékeny” évtizede kísérőtanulmánya, 212. old. in Kisfaludy Sándor: Szépprózai művek; Csokonai Könyvtár, Források;
  5. ^ a b c d e Eötvös Károly: Balatoni utazás. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. február 14.) Miként kezdődik Himfy szerelme fejezet
  6. ^ a b c d Eötvös Károly: Balatoni utazás. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. február 14.)
  7. Szluha Márton. (2012) Vas vármegye nemes családjai II. kötet. Heraldika kiadó.(399.o.)
  8. ^ a b c Kisfaludy Sándor: Napló és franczia fogságom, Március 1. - 1796
  9. Kisfaludy Sándor: Napló és franczia fogságom., Draguignan
  10. Kisfaludy Sándor levele Péteri Takáts Józsefnek, 1797. június 7. és Vizkelety Zsigmondnak, 1797. május 23. MM. VIII. 119., ill. 110. in Debreczeni Attila: Kisfaludy Sándor "érzékeny" évtizede; 1997
  11. ^ a b c d e f g h Császár Elemér: Kisfaludy Sándor, 71-74. old. Franklin Társulat, Budapest, 1910 [1]
  12. ^ a b Császár Elemér: Kisfaludy Sándor, 84-87. old. Franklin Társulat, Budapest, 1910
  13. ^ a b c d e Császár Elemér: Kisfaludy Sándor, 150-156. old. Franklin Társulat, Budapest, 1910
  14. http://www.macse.org/gudenus/mcsat/fam.aspx?id=52599
  15. Pál Sándor: Az anekdotázó Deák Ferenc, 64. oldal; Magvető, 1986
  16. Császár Elemér: Kisfaludy Sándor, 162. old. Franklin Társulat, Budapest, 1910
  17. Pesti Hírlap 1843.; 270. szám
  18. ^ a b c d Eötvös Károly: Balatoni utazás. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. május 3.), A költő életéből fejezet.
  19. Kisfaludy Sándor: Napló és Francia fogságom; Magyar Helikon, 1962, Jegyzetek.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Kisfaludy Sándor témában.