Magyar jakobinus mozgalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Martinovics és társai kivégzése a Vérmezőn. Egykori szemtanú vízfestménye, 1795. május 20., Buda[1]
A magyar jakobinusok sírja a budapesti Kerepesi temetőben (11/1-sziget)
Korabeli osztrák gúnyrajz a magyar jakobinus összeesküvőkről

A magyar jakobinus mozgalom a francia forradalom politikai eszméinek, a nagy szejm működésével csúcsára jutott lengyelországi reform- és függetlenségi mozgalomnak,[2] illetve I. Ferenc abszolutista törekvéseinek hatására 1794-ben a Magyar Királyságban szerveződött titkos mozgalom volt. A tényleges társadalmi támogatottsággal nem rendelkező, Martinovics Ignác vezetése alatt zajló szervezkedés rövid életűnek bizonyult, pár hónapos fennállását követően közel félszáz tagját letartóztatták, s hét vezetőjüket 1795 kora nyarán Budán, a Generális-kaszálón kivégezték, amelyet erről később Vérmezőnek neveztek.

A jakobinusok elnevezést nem maguk választották, kortársaik használták a mozgalom tagjainak gúnyos megjelölésére.

A mozgalom története[szerkesztés]

I. Ferenc 1792-es trónra lépésével szakított elődei – II. József és II. Lipótfelvilágosult abszolutista törekvéseivel, s híveiket eltávolította az államigazgatásból. Ez a lépés a reformer érzelműeket szembefordította az új rezsimmel, s élesen szembehelyezkedtek a konzervatív abszolutista rendszer restaurálásával.

Közéjük tartozott a korábban szintén az államigazgatásban is tevékenykedő, fordulatos sorsú Martinovics Ignác, akinek irányításával 1794 tavaszán a reformerek két titkos társaságba tömörültek, s céljaikat Martinovics – a mozgalom „főigazgatója” – forradalmi kátékban foglalta össze.

A mérsékeltebb Reformátorok Társasága csak a legégetőbb társadalmi-politikai gondok orvoslását tűzte ki célul. A gróf Sigray Jakab irányítása alatt álló kör eszméi között szerepelt, hogy biztosítják az országgyűlési képviseletet a nem nemesi rétegeknek (de a tulajdonjogot nem), valamint az egyházi és királyi birtokok államosításával párhuzamosan megszüntetnek egyes adónemeket. Ezzel az óvatos, de nagyobb tömegek demokratizmusára ható programmal Martinovicsék azt kívánták elérni, hogy az ingadozókat is maguk mellé állítsák a nemesi köztársasággá való átalakulás társadalmi-politikai küzdelmeiben.

A tervek szerint az áhított cél elérését, a nemesi köztársaság kikiáltását követően töltötte volna be történelmi szerepét a másik titkos társaság, a Hajnóczy József, Szentmarjay Ferenc és Laczkovics János igazgatása alatt álló Szabadság és Egyenlőség Társasága. A nemesi köztársaság élére álló kör feladata – a francia jakobinus eszméknek megfelelően – a népfelség elvének maradéktalan érvényesítése, az uralkodó, a nemesség és a klérus hatalmának fegyveres megdöntése, és mindennemű kiváltság megszüntetése lett volna. Zala vármegyében számos támogatottra lelt a mozgalom az 1790-es években, köztük gróf Althan Mihály János főispán, jáprai Spissich János alispán, Mlinarich Lajos másodalispán, pallini Inkey Imre táblabíró és tubolyszeghi Tuboly László (1756-1828) főszolgabíró.[3]

A mozgalom néhány hónap leforgása után híveket tudhatott sorai között Erdélyben és Horvátországban is, valódi ütőképessége és társadalmi háttere azonban nem volt. A mozgalom története csúcsán sem számlált a két titkos társaság háromszáznál több tagot, emellett Martinovics – minden alap nélkül – Franciaország anyagi és fegyveres segítségével hitegette embereit, így tartva ébren a forradalmi szellemet.

A szervezkedés, dacára titkos voltának és mérsékelt hatásának, hamarosan a császári titkosrendőrség látókörébe került. 1794. július 23–24-én Bécsben letartóztatták Martinovicsot – több ausztriai jakobinussal együtt –, aki részletes vallomást tett az előző hónapok történéseiről. Az általa elmondottak alapján augusztus 16. és december 15. között a mozgalom számos további tagját tartóztattak le Magyarországon.

A per[szerkesztés]

A per az Ürményi József személynök által vezetett Királyi Táblán folyt. A vádat Németh János királyi jogügyigazgató képviselte. A vád felségsértés és hazaárulás volt. A védelmet Madách Sándor, Szabó-Sáry Sámuel, Horváth Jakab, Tóthpápay Sámuel és Nagy Sándor látták el. A magyar törvények szerint a felségsértésnek csak az uralkodó elleni tényleges támadás számított, az is csak beismerés vagy legalább két tanú vallomása esetén. A vád helyzetét nehezítette, hogy a káték lemásolását nem lehetett egykönnyen felségsértésnek minősíteni. Németh János jogügyigazgató Kazinczy szerint meg is fenyegette Szabó-Sári Sámuel ügyvédet, aki megkérdőjelezte a felségsértés tényét: „Fejével játszik, ha továbbra is ilyen módon védelmezi a vádlottakat.”[4] Bár a fogva tartás körülményei rosszak voltak, a vádlottakat fizikai kényszernek nem tették ki. Inkább ígérgetésekkel vették rá őket, hogy beismerő vallomást tegyenek, és nevezzék meg a mozgalom többi tagját, vagy elhitették velük, hogy a többiek ellenük vallottak. Ez a módszer több esetben is meglepően hatékonynak bizonyult. A bűntelenség ígéretét a jogügyigazgató nem tartotta be. A Királyi Tábla felett álló felsőfokú joghatóság a Hétszemélyes Tábla volt melynek elnöki tisztét a nádor; Sándor Lipót főherceg töltötte be. Sándor Lipót az ügyet a letartóztatások megszervezésétől kezdve a legapróbb részletekig felügyelte. A Hétszemélyes Tábla több estben súlyosbította az elsőfokú ítéletet. Végül a király bizonyos esetekben kegyelmet gyakorolt.

A magyar jakobinusok perében letartóztatott személyekre kiszabott ítéletek[5]
Név Foglalkozás Ítélet Megjegyzés
Királyi Tábla Hétszemélyes Tábla
Martinovics Ignác szászvári apát fej- és jószágvesztés fej- és jószágvesztés Kivégezték 1795. május 20-án.
Hajnóczy József kamarai titkár fej- és jószágvesztés fej- és jószágvesztés Kivégezték 1795. május 20-án.
Laczkovics János nyugalmazott kapitány fej- és jószágvesztés fej- és jószágvesztés Kivégezték 1795. május 20-án.
Szentmarjay Ferenc magántitkár fej- és jószágvesztés fej- és jószágvesztés Kivégezték 1795. május 20-án
Sigray Jakab gróf a kőszegi tábla ülnöke fej- és jószágvesztés fej- és jószágvesztés Kivégezték 1795. május 20-án
Őz Pál ügyvéd fej- és jószágvesztés fej- és jószágvesztés Kivégezték 1795. június 2-án
Szolártsik Sándor jurátus fej- és jószágvesztés fej- és jószágvesztés Kivégezték 1795. június 2-án
Verhovszky Sámuel ügyvéd fej- és jószágvesztés fej- és jószágvesztés Királyi kegyelem. A börtönben meghalt 1797. augusztus 3-án
Aszalai János író, nevelő 5 év börtön 3 év börtön Meghalt a börtönben 1796. október 12-én
Szentjóbi Szabó László magántitkár fej- és jószágvesztés fej- és jószágvesztés Királyi kegyelem. A börtönben meghalt 1795. október 6-án
Ambrózy Gábor királyi ügyész - - Meghalt a per közben 1795. március 27-én
Fodor József helytartótanácsi titkár - - Elfogatásakor öngyilkos lett 1794. december 16-án
Krály József uradalmi főfelügyelő - - Elfogatásakor öngyilkos lett 1795. február 4-én
Landerer Mihály nyomdász 10 év börtön fej- és jószágvesztés Királyi kegyelem. A börtönben megőrült 1801-ben. 1805-ben szabadult.
Verseghy Ferenc író, volt pálos szerzetes fej- és jószágvesztés fej- és jószágvesztés Királyi kegyelemmel szabadult 1803. augusztus 28-án
Uza Pál ügyvéd 10 év börtön fej- és jószágvesztés Királyi kegyelemmel szabadult 1803. február 27-én
Szlávy János jurátus fej- és jószágvesztés fej- és jószágvesztés Királyi kegyelemmel szabadult 1803. január 15-én
Hirgeist Ferenc egyetemi hallgató 5 év börtön fej- és jószágvesztés Királyi kegyelemmel szabadult 1802. szeptember 19-én
Szén Antal kamarai számvevő fej- és jószágvesztés fej- és jószágvesztés Királyi kegyelemmel szabadult 1802-ben
Kazinczy Ferenc író, költő és táblabíró fej- és jószágvesztés fej- és jószágvesztés Királyi kegyelemmel szabadult 1801. június 28-án
Laczkovics László birtokos nemes 10 év börtön 10 év börtön Szabadult 1801. június 28-án
Szmethanovics Károly egyetemi hallgató 3 év börtön fej- és jószágvesztés Királyi kegyelemmel szabadult 1801. június 28-án
Szulyovszky Menyhért táblabíró fej- és jószágvesztés fej- és jószágvesztés Királyi kegyelemmel szabadult 1801. június 4-én
Baranyai Mihály jurátus felmentve 5 év börtön Szabadult 1800. május 2-án
Erdélyi László jurátus 5 év börtön 5 év börtön Szabadult 1800. május 2-án
Pruzsinszky József egyetemi hallgató 3 év börtön 3 év börtön Szabadult 1798. májusában
Juhász János volt premontrei szerzetes 3 év börtön 3 év börtön Szabadult 1798. május 4-én
Kopasz János ügyvéd felmentve 2 év börtön Szabadult 1797. májusában
Bujanovics Kornél jurátus 3 év börtön 2 év börtön Szabadult 1797. április 4-én
Makk Domokos volt pálos szerzetes 3 év börtön 2 év börtön Szabadult 1796. május végén
Batsányi János költő felmentve 1 év börtön Szabadult 1796. május 26-án
Lukács Pál ügyvéd 3 év börtön 1 év börtön Szabadult 1796. május 14-én
Rosty János kerületi táblai jegyző felmentve 3 év börtön A börtönben öngyilkosságot kísérelt meg. Szabadult 1798. májusában
Szlávy György főszolgabíró 3 év börtön 3 év börtön Szabadult 1798. júniusában
Tántsits Ignác nevelő 3 év börtön 10 év börtön Szabadult 1803. május 16-án
Ujgyörgyi József kamarai tisztviselő 3 év börtön 5 év börtön Szabadult 1800. május 4-én
Abaffy Ferenc táblabíró felmentve felmentve Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Brehm József körorvos felmentve felmentve Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Illyés Ferenc ügyvéd felmentve felmentve Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Kazinczy Miklós Bihar megyei esküdt felmentve felmentve Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Lonovics Imre egyetemi hallgató felmentve felmentve Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Márton István orvos felmentve felmentve Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Nemessányi András egyetemi hallgató felmentve felmentve Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Paitzkoffer Antal lakatos felmentve felmentve Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Rosty Pál táblabíró felmentve felmentve Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Sehi Ferenc színész felmentve felmentve Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Szilla Miklós egyetemi hallgató felmentve felmentve Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Túrós Péter református prédikátor felmentve felmentve Szabadon bocsátották 1795. május 20-án
Szabó Imre plébános - - Szabadon bocsátották 1794. december 30-án

A kivégzések[szerkesztés]

1795. május 20-án a Buda melletti Generális-kaszálón (a mai Vérmezőn) került sor a mozgalom vezetői, Martinovics, Sigray, Hajnóczy, Szentmarjay és Laczkovics kivégzésére. Két társukon, Őz Pálon és Szolártsik Sándoron ugyanott, de pár nappal később, június 3-án hajtották végre a halálos ítéletet. A várfogságot elszenvedő bebörtönzött jakobinusok között volt Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Szentjóbi Szabó László és Verseghy Ferenc is.

Emlékezete[szerkesztés]

Csak az a tan fogja megalapítani a jakobinusok óhajtotta boldogságot, amely mellőzi a magántulajdont. Ez a tan pedig a szoczializmus! És mi hisszük, hogy Laczkovics utolsó szava teljesedésbe megy, hogy: „amit vetettem, az ki fog kelni, elvesznek a kopók, de megmaradnak a vadászok.” Megmaradnak a vadászok! De ezek nem a magyar jakobinusok, hanem mi vagyunk: a nemzetközi, a forradalmi,a vörös jakobinusok!
– A magyar jakobinusok. Kiadja a Népszava könyvkereskedése Budapesten 1902

[6]

Forrás[szerkesztés]

  1. A magyar jakobinusok kivégzése, rubicon.hu
  2. Magyar-lengyel kapcsolatok a 18. században, sulinet.hu
  3. Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996), Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849). Németh József: A 18. század művelődése, a szabadkőművesség. 124.o.
  4. Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója, Magyar Helikon, Budapest (1976).
  5. Benda Kálmán: A magyar jakobinusok – Iratok, levelek, naplók, Bibliotheca, Budapest (1957).
  6. A magyar jakobinusok, fszek.hu

További irodalom[szerkesztés]

  • Benda Kálmán: A magyar jakobinus mozgalom története. Budapest, (1957).
  • Benda Kálmán: A magyar jakobinusok iratai I-III, Akadémiai, Budapest (1957).
  • Benda Kálmán – Elek Judit: Vizsgálat Martinovics Ignác szászvári apát és társai ügyében, Magvető, Budapest (1983).
  • Boreczky Beatrix: A magyar jakobinusok, Gondolat, Budapest (1977).
  • Fraknói Vilmos: Martinovics és társainak összeesküvése, Budapest (1880).
  • Fraknói Vilmos: Martinovics élete, Athenaeum, Budapest (1921).
  • Jancsó Elemér: A jakobinus mozgalom hazai hagyományai (Adalékok a jakobinus mozgalom erdélyi és partiumi történetéhez), Tudományos Kiadó, Kolozsvár (1957) 394-415.
  • Jancsó Elemér: A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII. században, Ady Endre Társaság, Kolozsvár (1936).
  • Jászai Mari: Mulier taceat Magyar Hírlap, 1905. május 20.
  • Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete, Magvető, Budapest (1956).
  • Kazinczy Ferenc - Szirmay Antal 1918: Az első magyar köztársasági forradalom. Budapest.
  • Krúdy Gyula: A magyar jakobinusok, Népszava Könyvkiadó, Budapest, (1948).
  • Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor iratai 1790-1795, Magyar Történelmi Társulat, Budapest (1926).
  • Pulszky Ferenc: A magyar jacobinusok Franklin Társulat, Budapest, (év nélkül).
  • Szirmay Antal: A magyar jakobinusok története – Jegyzetekkel ellátta Kazinczy Ferenc, Aigner, Budapest, (1889).
  • Vágvölgyi Tibor: A magyar jakobinusok köztársasági mozgalma, Kossuth, Budapest, (1968).