Szentmarjay Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szentmarjay Ferenc
Szentmarjai Ferenc.jpg
Született 1767
Zemplén vármegye
Elhunyt 1795. május 20. (27-28 évesen)[1]
Buda
Állampolgársága Magyar Királyság
Halál okalefejezés
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentmarjay Ferenc témájú médiaállományokat.

Szentmarjay Ferenc (1767. – Buda, 1795. május 20.) a magyar jakobinusok egyike. A Vérmezőn kivégezték.

Életpályája[szerkesztés]

Születési helye és pontos időpontja ismeretlen. Zemplén vármegyében született, ahol apja, Szentmarjay Imre a Barkóczy grófi család jószágigazgatója volt. Iskolai tanulmányait jelesen végezte és azonkívül megtanulta a tót, német és francia nyelvet. Ezután Sáros vármegye írnoka lett, innen hozta fel Orczy László báró, a királyi kamara alelnöke Budára. Itt a szabadkőműves barátai hatására megismerkedett Montesquieu, Voltaire, Rousseau stb. írásaival. Martinovics Ignác hamar megnyerte a maga eszméinek, társaságában a harmadik igazgató helyére őt jelölte. Az 1794. augusztus 16-át követő éjjel Hajnóczyval, Laczkoviccsal együtt elfogták és Bécsbe vitték. A törvényszéki kihallgatás alkalmával is a forradalmi eszmék hívének mutatta magát. Ítéletében súlyosító körülményül fel van említve, hogy „igen sokakat vezetett a reformátorok társulatába való belépésre”. Kivégezték a budai Vérmezőn 1795. május 20-án.

Irodalom[szerkesztés]

  • Benda Kálmán: A magyar jakobinusok iratai, Bp. 1952-1957.
  • Irodalom és felvilágosodás, Bp. 1974.

Forrás[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14930.htm, Szentmarjay Ferenc, 2017. október 9.

További információk[szerkesztés]