Abaffy Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Nagyabafalvi és felsőlehotai Abaffy Ferenc (Felsőlehota, 1732. – Felsőlehota, 1817. március 15.) Árva vármegyei alispán és országgyűlési követ.

Életrajza[szerkesztés]

Apja, Abaffy József szintén árvai alispán volt. A pesti egyetemen művészetet, jogot és bölcsészetet tanult, majdnem minden európai nyelvben jártasságot szerzett. Pályafutását megyéjében, hivatalnokként kezdte, másod-alispán apjának utóda lett. E tisztséget 1766 és 1772 közt töltötte be. 1772-ben megvált alispáni székétől, s családjával együtt nagy utazást tett, megjárta Párizst, Londont és Szentpétervárt. Megyéje az 1790. évi országgyűlésre követnek küldte.

Az országgyűlésen a labdaházi eskü mintájára indítványozta, hogy a küldöttek tegyenek fogadalmat: az országgyűlés jóváhagyása nélkül az udvartól nem fogadnak el kinevezéstvagy ajándékot, és nem távoznak el, amíg az országnak alkotmányt nem adnak.[1]

Később a főispán visszahívatta. 1795-ben ő is vádlott volt a Martinovics Ignác-féle összeesküvésben, de felmentették.

Vizsgálati fogsága közel fél évig tartott, az általa írt lázító verseket a hatóság súlyosbító körülményként tudta be. Kazinczy Ferenc brünni útja során még ugyanazon évben találkozott vele, s a következő jellemző sorokat írta róla naplójába:

Október 1-jén Pozsonyban. Alig szállánk ki üveges hintónkból, s a fogadós legénye a Rózsánál tudatá velem, hogy Abaffy Ferencz diaetai követje Árva vármegyének, szomszédomban szállásol. Phantasiáit önté violinjébe, midőn belépék, rohanva veté magát karjaim közé – Tunc hic amice? Cito mihi respondeas, quid hic facis? kérdé azzal a neki saját accentuatióval, és a vastagon mondani szokott s betűket vékonyan ejtegetve. Már öreg ember s elgyengült, kidagadt szemekkel, alacsony növésű, de ínas, koponyája egészen kiaszott. Tömérdek olvasású, tömérdek tapasztalású férfi; szépen írt, de nem szólott szerencsével.

Munkái[szerkesztés]

  • Pro se Franciscus Abaffy a statibus comitatus Arvensis ad comitia deputatus. Datum Budae die 15. Julii 1790.
  • Declaratio statuum catholicorum. qui ad conventum catholicum die 30. novembris 1790. apud archiepiscorum Colocensem celebratum non influxerunt. (Hely és év nélkül névtelenül. Német kiadása 1791-ben jelent meg szintén hely nélkül és névtelenül.)
  • Observationes super legis religionariae paragrapho 13. Hely nélkül, 1790. (Névtelenül.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Benda Kálmán: A magyar nemesi mozgalom (1790-1792. In: Magyarország története 1790-1848. Főszerk.: Mérei Gyula, szerk.: Vörös Károly. Első kötet. Második, javított kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983. 87.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Szluha Márton: Árva, Trencsén, Zólyom vármegye nemes családjai. Bp., Heraldika Kiadó, 2006.
  • Biografický Lexikón Slovenska. Red. Pavol Parenička. Martin, Slovenská Národná Knižnica Národný Biografický Ústav, 2002-.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Malý Slovenský Biografický Slovník. Hlavný redaktor Vladimír Mináč. Martin, Matica slovenská, 1982.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.