Szentjóbi Szabó László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentjóbi Szabó László
Élete
Született 1767. június 22.
Ottomány
Elhunyt 1795. október 10. (28 évesen)
Kufstein
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentjóbi Szabó László témájú médiaállományokat.

Szentjóbi Szabó László (Ottomány, Bihar megye, 1767. június 22.Kufstein, 1795. október 10.[1]) magyar költő.

Élete[szerkesztés]

A református kisnemesi Szentjóbi Szabó családba született. A jó tanuló, értelmes fiút szülei papnak szánták, azonban neki e pályához nem nagy kedve volt. A debreceni református kollégiumba ment tanulni, ahol 1783. május 2-án lépett a felső osztályba, tanárnak készült. A fiatal fiút korán megérintette a felvilágosodás szelleme. Tanárai között volt Budai Ézsaiás is, aki a hazai és világtörténelmet tanította, aki által megismerkedett Gibbon műveivel is. Már a kollégiumi évei alatt is foglalkozott költészettel. E korai időszakából maradt fenn egy Horatius fordítás és egy vidám hangulatú vers is.

A debreceni kollégium után 1786-ban II. József a nagyváradi nemzeti iskolához nevezte ki tanítónak, itt készült fel tanári vizsgája letételére is. Itt Nagyváradon kerültek kezébe Kazinczy művei is - köztük a Gessner műveiből készült fordítások, melyek nyomán érdeklődéssel fordult a korabeli érzelmes költészet felé. Mivel latinul, németül és franciául is jól tudott, a művek olvasása nem jelentett nehézséget. Levélen keresztül megismerkedett Baróti Szabó Dáviddal, elküldve néhány költeményét is. Baróti válaszában a deákos forma használatára buzdította, a buzdításnak azonban nem volt foganatja.

1789-ben letette a tanári vizsgát és a nagybányai gimnáziumba került. Innen Pestre ment jogot tanulni. Hogy megélhetését biztosítsa, tisztviselői munkát vállalt a Helytartótanácsnál.

Közben megismerkedett Batsányival és Ráday Gedeonnal, és Batsányi révén összebarátkozott Szentmarjay Ferenccel is. Ebben az időben a folyóiratokban is egymás után jelentek meg Rousseau és a felvilágosodást hirdető versei és prózái.

1790-ben Kármán József mellett dolgozott stilisztaként. 1791-ben Ráday támogatásával megjelent verseskönyve, majd Mátyás király című szentimentális drámája is.

1794. június 5-én Bihar vármegye aljegyzői választásán megbukott és ekkor gróf Teleki Sámuel főispán titoknoka lett. Részt vett a magyar jakobinus mozgalomban, amiért 1794. április 27-én halálra ítélték, de ezt később kufsteini várfogságra változtatták. A gárdista házból, ahová 1795. június 11-én szállították, augusztus 7-én Lienz felé indult és szeptember 3-án jutott Kufstein várába, ahol Kazinczyval együtt raboskodott. A börtönben megbetegedett, és 1795. október 6-án[2] (más források szerint 1795. október 10-én[3]) meghalt. Kufsteinben temették el.

Költészetében, prózai műveiben a polgári haladás eszméit hirdette.

Költeményeit Toldy Ferenc irodalomtörténész adta ki 1865-ben, majd Gálos Rezső 1911-ben.

Művei[szerkesztés]

  • Szent-Jóbi Szabó László költeményes munkái. Pest, 1791. (2. kiadás. Debreczen, 1820., 3. k. Pest, 1839. és Toldy Ferenc által kiadva: Szentjóbi Szabó László költői munkái, Pest, 1865.).
  • Szentjóbi Szabó László Költeményei. Régi magyar könyvtár (26). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. 1911.
  • Mátyás király, vagy a nép szeretete jámbor fejedelmek jutalma. Nemzeti érzékeny játék három felvonásban. Azon alkalmatosságra, midőn Ferentz Budavárában jún. 6. 1792. magyar királylyá koronáztatott. Szerzette a historia szerént. Buda, 1792.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szentjóbi Szabó László emlékezete
  2. Szentjóbi Szabó László (1767-1795). [2016. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 6.)
  3. Bokor József (szerk.). Szentjóbi Szabó, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. június 11. 
  4. Budai magyar theátrum. Első szakasz III. darab és 3. kiadása. Olcsó Könyvtár 135. v új sorozat 330-331. sz. Bpest, 1881. és 1897. Németül: Buda, 1792. Előadatott Budán és Pesten 1793. aug. 3. 1794. 1807-13., 1834. dec. 15. Debrecenben 1799. aug. 32., Kolozsvárt, 1804. jan. 17., Marosvásárhelyt, 1804. okt. 3. Nyéken 1829. aug. 2., Debrecenben 1836. febr. 11., Budapesten 1881. aug. 12.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]