Gozsdu Elek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gozsdu Elek
Gozsdu Elek arcképe (Kernstok Károly alkotása, 1905)
Gozsdu Elek arcképe (Kernstok Károly alkotása, 1905)
Született Gozsdu Elek
1849. november 28.
Ercsi
Elhunyt 1919. május 26. (69 évesen)
Temesvár
Állampolgársága magyar
Foglalkozása elbeszélő, drámaíró, ügyvéd, kirendelt főügyész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gozsdu Elek témájú médiaállományokat.

Gozsdu Elek (Ercsi, 1849. november 28.Temesvár, 1919. május 26.) magyar író, elbeszélő, drámaíró, ügyvéd, kirendelt főügyész, Gozsdu Manó unokaöccse.

Életpályája[szerkesztés]

Családja szerb és román anyanyelvű volt. A jogot Budapesten végezte. 1880-tól a Függetlenség című ellenzéki lap munkatársa volt. 1883-ban a Magyar Újság című Tisza-ellenes lap alapításában és szerkesztésében vett részt. 3 évig vett részt az irodalmi életben, utána bírónak állt. 1885-ben alügyész volt, 1892-től pedig kirendelt ügyész. 1910 után visszavonult az irodalomtól.

Munkássága[szerkesztés]

Nagyon keveset írt. Az 1870-es években versekkel, novellákkal jelentkezett. Az aranyhajú asszony (1880) című regénye a másodrangú francia romantika hatására vall. Köd (1882) című második regényében a francia hatás a romantikus sablonok helyett Charles Baudelaire és a szimbolizmus adaptációjában jelenik meg, és Dosztojevszkij, Tolsztoj tanulmányozása révén jellegzetes „oroszossággal” egészül ki. Ez a tragikus szerelmi regény a dzsentri századvégi válságának és hanyatlásának tükre, és egyben jól mutatja az írónak a darwinizmus iránti érdeklődését. Művészetére nagy hatással voltak Turgenyev művei. Fő műve a Tantalus (1886), kilenc elbeszélésből álló egységes ciklus. Darabjait a címadó mítoszhoz való kimondott vagy burkolt kapcsolat fűzi össze, főként az eljátszott vagy elveszített jobb életlehetőségek utáni sóvárgás motívuma. Az író kortárs hívei és későbbi újrafelfedezői a szemléleti és szerkezeti bonyolúltságban, a lélektani és lélekkórtani megfigyelés pontosságában, az artisztikus, olykor zenei jellegű stílusban keresik máig érzékelhető utóhatásának titkát. Két drámája (A félisten, 1908; A karrier, 1911) közül az előbbi Giotto szerelmének felidézésével híven tükrözi a letűnt kultúrákba menekülés szecessziós magatartását. 1906-1915 között leveleket írt Weisz Annának, egy gazdag temesvári kereskedő fiatal, művelt feleségének, melyekre Anna ritkán és röviden válaszolt.

Művei[szerkesztés]

  • Az aranyhajú asszony. Regény; Aigner, Bp., 1880
  • Köd. Regény; Aigner, Bp., 1882
  • Tantalus; Aigner, Bp., 1886
  • A félisten. Színmű; Csendes Ny., Temesvár 1907
  • A kárier. Színmű; Deutsch Zs., Bp., 1911
  • Nemes rozsda. Válogatott elbeszélések; vál. Miklóssy János, bev. Lukácsy Sándor; Szépirodalmi, Bp., 1955
  • Anna-levelek. Válogatás a szerző Weisz Annához írott leveleiből; vál., utószó Pongrácz P. Mária; Irodalmi, Bukarest, 1969
  • Köd. Regény és elbeszélések; sajtó alá rend., utószó Ács Margit; Szépirodalmi, Bp., 1969 (Magyar elbeszélők)
  • Egy néma apostol; in: Zörög a kocsi. Három egyfelvonásos; rend. utószót Máté Lajos, Sződy Szilárd írta; NPI, Bp., 1976 (Színjátszók kiskönyvtára)
  • Az étlen farkas; vál., szöveggond. Ács Margit; Szépirodalmi, Bp., 1982 (Kiskönyvtár)
  • Gozsdu Elek–Petelei István–Bródy Sándor: Nemes rozsda. Válogatott elbeszélések; Interpopulart, Szentendre, 1995 (Populart füzetek)
  • Köd. Regény; vál., utószó Ács Margit; Osiris, Bp., 2000 (Millenniumi könyvtár)
  • Kertünk Istennel határos. Gozsdu Elek és Weisz Anna levelezése, 1906-1915; szöveggond., jegyz., névmutató Pongrácz P. Mária és Alexa Károly; Kortárs, Bp., 2001
  • Gozsdu Elek–Petelei István–Bródy Sándor: Nemes rozsda. Válogatott elbeszélések; Népszabadság Könyvek, Bp., 2007 (A magyar irodalom remekei II. sorozat)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikiforrás
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Gozsdu Elek témában.