Csillagh László (alispán)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csillagh László
Csillagh lászló.jpg
Született 1824. április 19.
Flag of Hungary (1915-1918; angels; 3-2 aspect ratio).svg Bekeháza, Zala vármegye
Elhunyt 1876. december 11. (52 évesen)
Flag of Hungary (1915-1918; angels; 3-2 aspect ratio).svg Bekeháza, Zala vármegye
Állampolgársága magyar
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Házastársa koronghi és tropóczi Gombosy Judit (1827–1892)
Foglalkozása jogász,
alispán,
országgyűlési képviselő
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

Csáfordi Csillagh László Gábor (Bekeháza, Zala vármegye, 1824. április 19.Bekeháza, Zala vármegye, 1876. december 11.) Zala vármegyei alispán, országgyűlési képviselő, táblabíró, a királyi kuria legfőbb itélőszéki osztályú birája, az Igazságügyi minisztérium osztálytanácsosa.

Élete[szerkesztés]

A nemesi származású csáfordi Csillagh család sarja. Csillagh László 1824-ben született a bekeházai családi kúriában csárfordi Csillagh Lajos (1789–1860) másodalispán és nemes Koppány Borbála (18011880) fiaként.[1] Apai nagyszülei csáfordi Csillagh Ádám (1739-1798) vármegyei számvevő és a boldogfai Farkas családból származó boldogfai Farkas Anna (1746–1804) voltak.[2] Anyai nagyszülei Koppány József (1753-1818) egerszegi várnagy és hottói Nagy Magdolna (1772-1814) voltak. Csillagh Lászlónak több leánytestvére volt; egyetlen fivére, csáfordi Csillagh Gyula (18291904), főhadnagy, vármegye bizottsági tag, földbirtokos.

Miután az fiatal Csillagh László jogot végzett, a zalai szabadelvű ifjúság köréhez csatlakozott. A liberális érzelmű Csillagh László, ahogy apja is, az 1845-től listázott zalai önkéntes adozó nemesek között szerepelt Deák Ferec és több más nemes úr mellett.[3] 1848. március 21-én belépett a zalaegerszegi nemzetőrségbe az elsők között. Később, már április 2-án hadnaggyá választották, szeptemberben a megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj, novemberben pedig az abból szervezett 47. honvédzászlóalj századosa lett. A Budavár visszafoglalásánál vett részt a jó barátaival, a fiatal Püspöky Grácián (18171861), Szladovits Ferenc (1829-1878) és hertelendi sé vindornyalaki Hertelendy Kálmán (1820-1875) honvédekkel együtt. E zászlóaljjal harcolt egészen a világi fegyverletételig.[4]

A büntetésből, közlegényként besorozták a császári hadseregben 1850. február 1.-jén, viszont hamarosan, egy év múlva váltságdíjat fizetvén elengedték. Akkor kezdődött a politikai pályája a megyei közigazgatásában, és 1861-ben az egerszegi járás főszolgabírájává választották. 1865. novemberében másodalispánná választották, és majd 1867-ben első alispánná. Később, 1872-ben a zalaegerszegi kerület országgyűlési képviselőjévé választották, és az Igazságügyi minisztérium osztálytanácsosként dolgozott. 1875-ben a legfelsőbb ítélőszék bírájává ki lett nevezve, de egy évvel később 1876. december 11.-én hunyt el.[5]

A bekeházai temetőben nyugszik feleségével együtt.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

1856. december 29.-én Andráshidán vette feleségül koronghi és tropóczi Gombosy Judit Karolina (*Andráshida, 1827. december 11.–†Bekeháza, 1892. január 13.) kisasszonyt,[6] koronghi és tropóczi Gombossy Pál (1771-1844) táblabíró és farkaspatyi Farkas Julianna (1789-1847) lányát. A házasságukból született:

Jegyzetek[szerkesztés]