Csillagh család (csáfordi)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csáfordi Csillagh Lajos (1789-1860) zalai első alispán címeres viaszpecsétje

A csáfordi Csillagh család Zala vármegyei nemesi család, amely a 20. század elején kihalt. A család utolsó élő tagja iszkázi Árvay Lajos zalai alispánné csáfordi Csillagh Sarolta (18601935) asszony volt.[1]

Család története[szerkesztés]

A család hagyománya szerint a Csillagh család Szentgrót várának egy várkapitányától vette eredetét.[2] 1625-ben Csillag Györgyöt a Kanizsa vár ellen épített erődék pénztárnokául nevezték ki, 1630-ban Zala vármegye szolgabírája volt. 1607-ben Felső és Alsó csáfordon földbirtokosként szerepelt nemes "Chillagh Lukács", azonban nem ismeretes a családi kötelék a két család között.[3] A családi legendárium szerint idősebb Csillagh Ádám a 18. században az udvar kegyeinek megszerzése végett a Stern nevet vette fel; az akkori nemesi összeírások alkalmával is úgy szerepelt, mint „Adamus Csillagh aliter Stern." Utódai azonban már nem használták a német nevet, hanem a "Csillagh" vezetéknevet.

A Csillagh család legelső ismert egyenesági őse Kristóf fia, nemes Stern Ádám volt aki 1739. június 26.-án,[4] földbirtokadományt kapott III. Károly magyar királytól Bekeházára, Egervölgyére, Porságodra, valamint Alsóebergényre, amelyek Zalaegerszeg környékén feküdtek. Stern Ádám és felesége Duvalli Katalin (1712-1782) Bekeházán lakott, amely a család virágzó fészke volt.[5] 1750-ben Stern Ádám és sógornője özvegy Stern Istvánné egyezséget kötöttek a zalaegerszegi postamesterségről és egyéb vagyonjogról; ekkor Stern Ádám, már használta a családi címerét a viaszpecsétjében, amelyet később unokája, Csillagh Lajos is használt.[6] 1752-ben Stern már Csillagh Ádámként szerepelt, és a zalaegerszegi postamester.Idősebb Csillagh Ádám egerszegi postamester 1758-ban igazolta nemességét.[7] Csillagh Ádámné Duvalli Katalin pedig 1761-ben már özvegy.[8] A Mária Terézia úrbérendezés korában özvegy Csillagh Ádámné Duvalli Katalin Bekeházán 97 úrbéri holdas birtokkal és 10 jobbággyal rendelkezett,[9] valamint Ebergényen 11 zsellére volt.[10]

A csáfordi Csillagh családnak egy állítólagos ága 1791. február 24-én újabb nemesség, valamint címer adományozásban részesült II. Lipót magyar királytól. Az adományt Chillagh János a Magyar Kamara levéltárosának, illetve fivéreinek, Chillagh Ferenc Arad vármegye táblabírájának, Chillagh Pál a Királyi Kúria hivatalának és levéltárának lajstromozójának, valamint Chillagh Zsigmond a Ferdinánd főherceg-ezred kadétjának adta az uralkodó.[11] Chillagh Pál a Királyi Kúria hivatalának és levéltárának lajstromozója egy leányt nemzett, csáfordi Csillagh Jozefát, aki a felesége lett gróf szentgyörgyi Hugonnai Zsigmond (17701824) aranysarkantyús lovagnak; Hugonnai Zsigmond gróf eredetileg a "szentgyörgyi Horváth Zsigmond" név alatt született de 1810-ben Hugonna községre királyi adománylevelet kapott, és ezzel együtt engedélyt, hogy nevét "Hugonnai"-ra változtathassa. Szintén ő volt, akinek 1822. június 14-én grófi címet adományozott I. Ferenc magyar király.[12] A közös gyermekek római katolikus keresztelői bejegyzésében az anya szinte mindegyiken szerepelt mint "csáfordi Csillagh Jozefa".[13][14][15] A pontos rokoni szálak a 18. és 19. században élt Zala megyei ággal nem ismeretesek.

Ifjabb Csillagh Ádám ága[szerkesztés]

Csáfordi Csillagh László (1824-1876) a királyi kúria legfőbb ítélőszéki osztályú bírája, az Igazságügyi minisztérium osztálytanácsosa Zalai vm. első alispánja, táblabíró, földbirtokos

Idősebb Csillagh Ádám és Duvalli Katalin egyik gyermeke csáfordi Csillagh Ádám (1739-1798), zalaegerszegi postamester, földbirtokos, aki 1786 és 1798 között Zala vármegye főadószedője volt.[16] 1766 november 16-án Zalaboldogfán feleségül vette a boldogfai Farkas családból származó boldogfai Farkas Annát (1746-1804), akinek a szülei boldogfai Farkas Ferenc (1713-1770), zalai alispán, földbirtokos és a tekintélyes nemesi barkóczi Rosty családból való barkóczi Rosty Anna (1722-1784) voltak. Boldogfai Farkas Ferenc alispánné Rosty Anna az előkelő ősrégi osztopáni Perneszy családnak, a zalalövői Csapody családnak, valamint csébi Pogány családnak leszármazottja volt. Csillagh Ádám és boldogfai Farkas Anna házassága révén jelentős anyai ágon örökölt vagyon jutott a családba, ahogy szerepel ez a tény boldogfai Farkas Ferencné Rosty Anna 1779-ben megírt végrendeletében. Csillagh Ádámné Boldogfai Farkas Anna lányának hagyta a ságodi és páli birtokrészeket, a mártonfalvi, szentmártoni régi járt földekkel, minden rétekkel, úgyszintén a teskándi, dobronyi, szenterzsébeti gabonatizeddel, ugyan a dobronyi hegyvám szolgálatokkal, és a baka réttel együtt is.[17]

A Csillagh család központja a bekeházi birtoka volt. Boldogfai Farkas Anna 14 gyermekkel áldotta meg őt; azonban csak négy érte el a felnőttkort: Csillagh Ádám és boldogfai Farkas Anna fia, Csillagh Ferenc (1768-1788) alig 20 évesen hunyt el; fivére, csáfordi Csillagh László (1772-1799), zalai esküdt, Gétyén 1798 október 25-én feleségül vette nemes Nunkovics Katalin (1785-1845) kisasszonyt, nemes Nunkovics József, gétyei birtokos, és Vezerics Julianna lányát, azonban a fiatal nemes úr alig 14 hónap a házassága után hirtelenül elhunyt; az özvegye, Nunkovics Katalin ezután 1803. május 17-én Gétyén férjhez ment tarródi és németszecsődi Tarródy Lajos (17781834) a veszprémi káptalan első ügyvédjéhez. Csillagh Ádám és boldogfai Farkas Anna lánya, csáfordi Csillagh Anna Katalin (1780-1808) volt, akinek a férje marosi Nagy Ferenc (1775-1835), táblabíró, mihályfai birtokos volt. Marosi Nagy Ferenc szülei marosi Nagy András (17421798), földbirtokos és annak az első felesége parragi Parraghy Anna (17471782) voltak. 1816-ban marosi Nagy Ferenc táblabíró, az elhunyt nejétől származó bekeházai, pórságodi, teskándi, szenterzsébeti, és nagypáli birtokrészeit eladta sógorának Csillagh Lajosnak.[18] A másik fiúgyermeke Csillagh Ádámnak és boldogfai Farkas Annának, aki tulajdonképpen tovább vitte a családot, az csáfordi Csillagh Lajos (1789-1860),[19] Zala vármegye alispánja volt. Csillagh Lajosnak az első neje, a nemesi iszkázi Árvay családból való iszkázi Árvay Anna (1794-1813), iszkázi Árvay Lajos és a miskei és monostori Thassy család sarja miskei és monostori Thassy Terézia Nepomucena (1768-1810) lánya volt.[20] Felesége halála után, Csillagh Lajos 1819. január 7-én, Zalaegerszegen feleségül vette nemes Koppány Borbálát (1801-1880), akinek a szülei nemes Koppány József (1753-1818), egerszegi várnagy, és hottói Nagy Magdolna (1772-1814) volt.[21] Csillagh Lajos 1825 és 1829 között egerszegi alszolgabíró volt,[22] majd 1830 és 1834 között főszolgabíró.[23] Később 1837 és 1848 között zalai másodalispán[24] és a forradalom kitörése után 1848 és 1849 között zalai első alispán volt.

Csillagh Lajos alispán második feleségétől, nemes Koppány Borbálától, származott csáfordi Csillagh László (1824-1876),[25] akinek a felesége korongi és tropóczi Gombossy Judit (1827-1893),[26] akinek a szülei korongi és tropóczi Gombossy Pál, táblabíró, andráshidai birtokos,[27] és farkaspatyi Farkas Julianna (1789-1847) voltak. Csillagh Lászlóné Gombossy Judit anyai ági felmenői között volt a sidi Sidy család, a szenterzsébeti Terjék család, és a zicsi Zichy család köznemesi ága. Csillagh László 1861-ben egerszegi főszolgabíró volt és majd 1865 és 1867 között zalai másodalispán. Az egyik leánytestvére, csáfordi Csillagh Mária Konstantina (1826-1920), rósásszegi Rósás Lajos (1826-1894) árvaszéki elnök felesége volt; egy másik csáfordi Csillagh Franciska Mária (1833-1881) hottói Nagy József (1827-1883), táblabíró, 1848-as honvédtiszt neje volt, csáfordi Csillagh Mária (1834-1884), salomvári Vizy Gyulához (1832-1902), királyi járásbíró és törvényhatósági bizottsági tagjához ment férjhez. Csillagh Lajosnak és Koppány Borbálának egy másik fia, csáfordi Csillagh Gyula (1829-1904), aki 1857. február 14.-én feleségül vette Boncódföldén hottói Nagy Etelka (c.1834–†1915) kisasszonyt; Csillagh Gyuláné hottói Nagy Etelka szülei hottói Nagy Antal (1785-1852), táblabíró, földbirtokos, és farkaspatyi Farkas Mária Anna (1791-1855) voltak. Csillagh Gyula a belovári katonaintézetben nevelkedett és uhlánus tiszt volt, és mint főhadnagy távozott a hadseregből. Idősebb korában a bekeházi földbirtoka meleltt, a Vlassics utca 29.-es szám alatt volt egy háza Zalaegerszegen. Csillagh Gyula "Zalamegyei Gazdasági Egyesület" tagja volt. A gyászjelentése szerint csáfordi Csillagh Gyula volt a család utolsó férfi tagja.[28] Csillagh Gyula elmaradhatatlan alakja volt a zalai közgyűléseknek, tevékeny részt vett minden megyei érdekű és politikai mozgalomban; mindig és mindenütt a legszélsőbb ellenzéki álláspontot képviselte. Heves, lelkesülő természet volt, tele rajongással a magyarságért.

Női ágon Csillagh László és Gombossy Judit leányaiban halt ki a család: iszkázi Árvay Lajos (1852-1924)[29] zalai alispánnak a felesége, csáfordi Csillagh Sarolta (1860-1935);[20] csáfordi Csillagh Kornélia (1861-1884),[30] aki hajadonként halt meg és csáfordi Csillagh Mária Matild Szidónia (1864-1906),[31] akinek az első férje, iszkázi Árvay István (1854-1887) zalai ügyvéd, és a második, dr. Jakobi Lányi Bertalan (1851-1921) jogász, igazságügyminiszter volt.[20][32] A család néhány ízben a "csáfordi" nemesi előneve mellett az "ebergényi" előnevet is használta; Árvay Lajosné Csillagh Sarolta a gyászjelentésében úgy szerepelt mint "ebergényi és csáfordi Csillagh Sarolta". A család 1739-ben a Zala megyei Ebergényre kapott adományt és erre hagyatkozva vették használatba az előnevet.[33]

Hugonnai Zsigmond grófné és rokonsága[szerkesztés]

A gróf szentgyörgyi Hugonnai családnak az ősanyja a pesti belvárosi római katolikus anyakönyvek bejegyzései szerint "csáfordi Csillagh Jozefa" volt. A jelenleg ismert források alapján nem lehet őt a zalamegyei csáfordi Csillag családdal összekapcsolni. A királyi könyvek szerint, az 1822. február 15-én I. Ferenc magyar király által megengedett névváltoztatásnál szentgyörgyi Horváth/Hugonnay Zsigmond felesége Csillag Jozefa, akinek az apja "Korpics másképp Tóth másképp Csillagh Pál" volt.[34] Az ott szereplő adatok szerint a nemesség és családi címer adományozásában részesültek Chillagh János, Magyar Kamara levéltárosa, fivére Chillagh Ferenc Arad vármegye táblabírája, Chillagh Pál Királyi Kúria hivatalának és levéltárának lajstromozója, valamint Chillagh Zsigmond a Ferdinánd főherceg-ezred kadétja, akik 1791. február 24-én II. Lipót magyar királytól szerezték meg. Ha ezek a Chillagh testvéreknek a családja valójában Zala vármegyétől szakadtak el és később újabb nemesség adományban részesültek-e nem megállapítható. Ha valójában nem volt vér szerinti rokona a zalai családnak, Hugonnay Zsigmond grófné Csillagh Jozefa esete, arról lehetne szó, hogy az 1800-as évek elején ők maguk tévesen állapították meg a "csáfordi" nemesi előnevet az anyakönyvezéskor.[35]

A család jelentősebb tagjai[szerkesztés]

A család címere[szerkesztés]

A családi címerleírás: „Kék pajzson, zöld hármas halom, három hatágú arany csillaggal mindegyiknek a tetején.” Sisakdísz: hatágú arany csillag.

Az eddig ismert családfa[szerkesztés]

Stern Kristóf

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Boldogfai Farkas Ákos András. A Csillagh család (csáfordi). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2020. XVI. Évfolyam. Budapest. 58.o.)
  2. Zalamegye, 1904 (23. évfolyam, 27-52. szám)1904-08-21 / 34. szám
  3. Cinegédfölde-Cséplak - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 5. Csáford (Ma: Zalaszentgrót része) 5.87. 86
  4. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 38. kötet - 240 - 241. oldal
  5. Archivált másolat. [2014. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 31.)
  6. ZML. Csillagh család iratai. 1. doboz 1750. 20. pallium
  7. MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye 1845. évi nemesi katasztere. (In: Levéltári Szemle, 58. (2008)Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám)
  8. ZML XIII. 7. Csillagh család iratai 1. doboz 1750. 20. pallium
  9. Fónagy Zoltán (2013). A nemesi birtokviszonyok az Úrbérendezés korában. Adattár II. MTA. 854.o.
  10. Fónagy Zoltán (2013). A nemesi birtokviszonyok az Úrbérendezés korában. Adattár II. MTA. 855.o.
  11. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 55. kötet - 554 - 557. oldal
  12. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 64. kötet - 715 - 721. oldal
  13. familysearch.org Horváth Kálmán keresztelői adatlapja - 1809
  14. familysearch.org Horváth Anna Cecília keresztelői adatlapja - 1812
  15. familysearch.org Horváth Anna Mária Hortenzia keresztelői adatlapja - 1813
  16. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (260.o.)
  17. ZML. XIII. Farkas család (Boldogfai) iratai. 3. doboz. 1759-1799. 130-159. pallium. 29. darab.
  18. ZML. XIV. 14. Nagy Károly családi iratai. 1. doboz. 4. pallium.
  19. familysearch.org Csillagh Lajos gyászjelentése
  20. a b c Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. (58.o.)
  21. Boldogfai Farkas Ákos András. A Koppány család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2021. XVII. Évfolyam. Budapest.) 111.o.
  22. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (278.o.)
  23. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg. (267.o.)
  24. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (254.o.)
  25. familysearch.org Csillagh László gyászjelentése
  26. familysearch.org Csillagh Lászlóné Gombossy Judit gyászjelentése
  27. Archivált másolat. [2016. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 26.)
  28. familysearch.org Csillagh Gyula gyászjelentése
  29. MNL. MTI "kőnyomatos" hírek Napi hírek / Napi tudósítások (1920-1944) 1924. augusztus 1. péntek / 10. oldal
  30. familysearch.org Csillagh Kornélia gyászjelentése
  31. a b familysearch.org Lányi Bertalanné Csillagh Mária gyászjelentése
  32. a b familysearch.org Lányi Bertalan gyászjelentése
  33. Boldogfai Farkas Ákos András. A Csillagh család (csáfordi). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2020. XVI. Évfolyam. Budapest. 58.o.)
  34. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 64. kötet - 671 - 672. oldal
  35. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 55. kötet - 554 - 557. oldal