Püspöky Grácián

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
lebesbényi Püspöky Grácián
Született 1817. december 20.
Nemesapáti, Zala vármegye,
Elhunyt 1861. március 6. (50 évesen)
Pusztamagyaród, Zala vármegye,
Nemzetisége magyar
Házastársa jobaházi Dőry Mária (18261903)
Foglalkozása zászlótartó, honvéd hadnagy

Lebesbényi Püspöky Grácián János István (Nemesapáti, Zala vármegye, 1817. december 20.Pusztamagyaród, Zala vármegye, 1861. március 6.), táblabíró, zászlótartó, honvéd hadnagy, 1849-ben tűzte ki elsőként a visszafoglalt budai várra a győztes honvédek zászlaját.[1][2] Csány László politikus, miniszter, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanújának az unokaöccse.

Élete[szerkesztés]

Apja, lebesbényi Püspöky János (17731842), császári és királyi huszárőrnagy, anyja, az ősrégi nemesi Hahót-Buzád nembeli csányi Csány Zsuzsanna (c.17901823) volt.[3] Apai dédapja, Püspöky Ferenc, valamint gyermekei Ferenc és István 1756. április 2-án nemességet és címert szereztek Mária Terézia magyar királynőtől.[4] Anyai nagyszülei Csányi Bernát és galánthai Bessenyey Anna voltak. Nagybátyja, csányi Csány László politikus, miniszter, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja volt. Keresztszülei nagyapja, Püspöky István és kehidai Deák Klára (17931859), a majdani nyírlaki Tarányi Józsefné.

Gimnáziumi tanulmányait Nagykanizsán tette le. Katonaiskolát végzett, majd 1834-től hadapródként szolgált az 5. huszárezredben. 1842-ben 25 évesen leszerelt, és gelsei birtokára vonult vissza gazdálkodni. Nagybátyja, Csány László, nagy befolyást gyakorolt rá, és így az 1840-es évek derekán Zala megye liberális vezetőinek oldalán tűnt fel harcias kortesként. Az 1845-től listázott zalai önkéntes adózó nemesek között szerepelt Deák Ferec és több más nemes úr mellett is.[5]1848 őszén beállt a 47. honvédzászlóaljba, amelyen zászlótartó őrmesterként szolgált. Jó barátságban volt a fiatal csáfordi Csillagh László (18241876), Szladovits Ferenc (18291878), valamint hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Kálmán (18201875) honvédekkel, akikkel együtt harcolt. Buda ostromakor, 1849. május 21-én hajtotta végre legendás cselekedetét, amely híressé tette: ő tűzte ki elsőként a visszafoglalt várra a győztes honvédek zászlaját. Ezért a nagy tettéért hadnaggyá léptették elő.

A szabadságharc leverése után egy ideig Zalában bujkált, és a vértanú nagybátyjával ellentétben ő nem szenvedett megtorlást. Felesége pusztamagyaródi birtokán halt meg. Síremléke ma is Pusztaszentlászló-Válicka-pusztán áll.[6]

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

1854-ben vette el feleségül jobaházi Dőry Máriát (18261903), jobaházi Dőry Imre (18031880) és Vida Teréz (17911859) lányát. Dőry Mária apai nagyszülei, jobaházi Dőry Mihály (17731817) és teölvári és gyömörei Gyömörey Anna (1781–†?), akinek az anyja Gyömörey Györgyné zalalövői Csapody Borbála (17591815) volt. Püspöky Grácián és Dőry Mária házasságából 6 gyermek született:

  • lebesbényi Püspöky Grácián
  • lebesbényi Püspöky László János (1857–†?)[7]
  • lebesbényi Püspöky Zsuzsanna Terézia Klára (1854–†?)[8]
  • lebesbényi Püspöky Mária Klára Karolina (1846–†?)[9]
  • lebesbényi Püspöky Terézia Klaudia (1859–†?)[10]
  • lebesbényi Püspöky Klaudia

Jegyzetek[szerkesztés]