Komáromy György (jogász, 1817–1872)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Komáromy György
Komáromy György.jpg
Született 1817. február 11.
Ottomány
Elhunyt 1872. április 29. (55 évesen)
Salzburg
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Halál oka baleset
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Komáromy György témájú médiaállományokat.

Komáromy György (Ottomány, 1817. február 11.Salzburg, 1872. április 29.) magyar jogász, követ a magyar országgyűlésben 1843-ban, fegyveresen harcolt az 1848-49-es szabadságharcban, az emigrációban a poroszországi magyar légió egyik vezetője volt.

Életútja[szerkesztés]

Középbirtokos református családból származott, apja Komáromy György, anyja vajai Vay Anna. A fiú Komáromy György jogot végzett, 1843-ban országgyűlési követ volt a pozsonyi országgyűlésben. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetén gazdálkodással foglalkozott, de hamarosan bekapcsolódott a márciusi eseményekbe. 1848 június 13-án már hadnagyi beosztásban teljesített szolgálatot a Debrecenben alakuló 10. honvédzászlóaljnál. 1848. októberétől főhadnagyi beosztásban vett részt a délvidéki harcokban. 1848. november végén áthelyezték az éppen szerveződő 16. Károlyi huszárezredbe. 1849. január közepétől alszázados, március közepétől főszázados és századparancsnok ezrede Erdélybe vezényelt osztályánál.

A világosi fegyverletétel után alkalmatlannak találták arra, hogy kényszer sorozzák a császári seregbe. Most már nem fegyverrel, hanem a szervezkedés eszközeivel harcolt Magyarország függetlenségéért, elfogják a császáriak 1855-ben, s Bécsben kétévi várfogságra ítélték, a büntetést Josepfstadtban töltötte le. Szabadulása után birtokán gazdálkodott, majd Párizsba emigrált. Szoros kapcsolatokat ápolt a nyugati emigránsokkal, Kossuth Lajossal, Klapka Györggyel, Csáky Tivadar gróffal. Komáromy, Klapka, Csáky leginkább reálpolitikusok voltak, hamar felismerték, ha nem kedvezett Magyarország függetlenségi törekvéseinek a magyar belpolitikai - és a nemzetközi helyzet. Kossuth elszántabb volt, ekkor már kevésbé reálpolitikus, így eltávolodtak egymástól. Mindezzel együtt számos Nyugat-Európába emigrált 1848/49-es szabadságharcos ébren tartotta a magyar függetlenségi eszmét egészen az 1867-es kiegyezésig, ezek közé tartozott Komáromy György is.

Az emigránsok által létrehozott itáliai, majd poroszországi magyar légió nem hozott eredményeket a magyar függetlenségi törekvések szempontjából, a kiegyezés közeledtével 1866. október 7-én Bismarck feloszlatta a Klapka-légiót, Klapka már korábban lemondott a légió vezetéséről. Komáromy György becsületesen politizált a magyarság érdekében, nem rajta múlt, hogy eredményeket nem tudott felmutatni. Komáromy, Csáky tervei megrekedtek a kedvezőtlen nemzetközi helyzet, a túl korán bekövetkezett villafrancai fegyverszünet miatt. Mégis erős erkölcsi lejárató hadjárat indult Csáky és Komáromy ellen, sajnos ez főleg Kossuthtól indult, s még csak fokozódott, amikor 1881-ben megjelentek Kossuth Lajos emigrációs iratai. A már majd 10 éve halott Komáromy György becsületét fia ifj. Komáromy György igyekezett védelmébe venni, 1881. február 1-én levelet írt Kossuthhoz id. Komáromyt kompromittáló írásai miatt.[1] A politikai ármánykodás lángjai tovább égtek a 19-20. század fordulója táján is, amikor Kossuth Lajos halála után kiadták azokat az iratokat, amelyeket Kossuth 1866-ban a emigráció belső vitáinak hevében írt. Ugyanakkor a magyar emigráció befolyásos személyiségei számosan, köztük Klapka György, Éber Nándor, Türr István, Puky Miklós, szolidaritást vállaltak Komáromyval, Csákyval.

1867-ben Komáromy is élt az amnesztiával, hazatelepült, korai halálát baleset okozta.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lukács Lajos: Magyar politikai emigráció, forrásokban i.m. 353-354. p.

Források[szerkesztés]