Jekelfalussy Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

jekel- és margitfalvi Jekelfalussy Sándor (angolul: Alexander Jekelfalussy, Körmöcbánya, Felvidék, ma Szlovákia, 1833. május 16. - Milwaukee, Wisconsin, 1905. november 28.[1][2]) magyar honvédtiszt és főhadnagy az amerikai polgárháborúban az északiak oldalán

Életútja[szerkesztés]

Az 1848-49-es magyar szabadságharcban honvédtisztként harcolt, Kassán állt be önkéntesnek, hamarosan hadnagyi, majd főhadnagyi rangba került. A császáriak elfogták, kényszersorozták 1849. augusztus 27-én, de Altonánál sikerült dezertálnia, s a Prick József által vezetett csoporttal ment Amerikába. A csoport az Újházy László által alapított New Buda (Iowa és Missouri határán fekvő) magyar telepre igyekezett, de csak Chicagoig (Illinois) jutottak el, így itt állapodtak meg. 1853-ban Jekelfalussy Reményi Antallal (Reményi Ede hegedűművész testvére) együtt bekerült abba a Stephens tábornok által vezetett kormány-expedícióba, amelynek feladata a St. Paul (Minnesota) és a Puget Sound (Puget Sound régió) közötti terület feltérképezése volt, domborzati viszonyok, vizek, növény, állatvilág, stb.

Jekelfalussyt Peoria (Illinois) város területén érte a polgárháború híre, ott lépett be az amerikai hadseregbe 1861 június 29-én. A Mihalotzy Géza ezredes által vezetett 24. számú Illinois-i ezredbe került mint főhadnagy. 1864 augusztus 6-án szerelt le. Jekelfalussy Sándornak fennmaradt egy levele, amelyet 1862 június 22-én írt Mihalotzy ezredeshez. A téma ahhoz kapcsolódik, hogy ebben az időben minden ezred parancsot kapott arra, ha táborukban szökevény rabszolgák rejtőznek,[3] akkor azokat el kell fogni és ki kell szolgáltatni a délieknek. Jekelfalussy kijelentette, hogy inkább lemond tiszti rangjáról, s leszerel, de ezt a parancsot nem tudja teljesíteni, mert ez a parancs ellenkezik elveivel és önérzetével.[4] Jekelfalussy lemondását nyilván nem fogadta el Mihalotzy Géza hiszen ő is azonos elveket vallott, Jekelfalussy még két évig szolgálatban maradt.

A polgárháború befejezése után, 1872-től barátjával, emigráns és polgárháborús tiszttársával, Langenfeld Ferenccel együtt a chicagói postahivatal tisztviselőjeként működött. 1905-ben hunyt el Milwaukee-ban (Wisconsin), Manitowocban (Wisconsin) az Evergreen temetőben nyugszik. Leszármazottai Jekel családnévvel élnek az Amerikai Egyesült Államokban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Születés/halál ideje, helye a családi honlapról
  2. Születés-halál ideje megegyezik a leszármazott családtagok adataival Vida István Kornél kötetében, lásd Vida forrásokban i.m.
  3. A rabszolgák felszabadításáig (1863), s a négerezredek megszervezéséig a szökött rabszolgák gyakran az Unió seregeiben mint „dugáruk” húzódtak meg. Lásd John Keegan: Az amerikai polgárháború. Budapest; Akadémiai Kiadó, 2012. 422. p.
  4. Az egyes parancsnokok jóindulatából adódott, hogy kialakult az északiaknál az úgynevezett "dugárú", ők voltak azok a néger szökött rabszolgák, akik az északiaknak segítettek.

Források[szerkesztés]

  • Magyarok Amerikában : az amerikai magyarság története : 1583-1926. 1. köt. / Kende Géza. – 1927. 375 p. Jekelfalussy Sándor lásd 279, 360. p.
  • Lincoln's Hungarian heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865 / by Edmund Vasvary. Washington, D.C., The Hungarian Reformed Federation of America, 1939. 171 p. ill. Jekelfalussy Sándor lásd 57, 135. p. (angolul) és (magyarul)
  • Vida István Kornél: Világostól Appomattoxig: magyarok az amerikai polgárháborúban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2011. Jekelfalussy Sándor lásd 243. p.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]