Palóczy László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
palóczi Palóczy László
Palóczy László Borsod vármegye országgyűlési követe (1861)
Palóczy László Borsod vármegye országgyűlési követe (1861)
Született 1783. október 14.
Miskolc
Elhunyt 1861. április 27. (77 évesen)
Pest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Vizsolyi Judit
Foglalkozása országgyűlési követ, alispán
Tisztsége
  • magyar országgyűlési követ (1836–1848)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1848. július 19. – 1849. augusztus 13.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. április 27.)
A Wikimédia Commons tartalmaz palóczi Palóczy László témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Palóczi Palóczy László (Miskolc, 1783. október 14.Pest, 1861. április 27.) liberális reformpolitikus, Borsod vármegye országgyűlési követe.

Életrajza[szerkesztés]

Borsod megyei református nemesi családban született. 1807-től állt a vármegye szolgálatában, 1832-ben a pozsonyi országgyűlésre küldték követként. A liberális ellenzékhez tartozott; Szemere Bertalannal, a megye másik képviselőjével együtt az ellenzék egyik legjelentősebb tagja az 1843–44-es és az 1847–48-as reformországgyűlésen. Palóczy a reformkor országgyűlésein különösen a vallásszabadság kérdésével foglalkozott. Ő javasolta, hogy magyar nyelven vezessék az országgyűlés jegyzőkönyveit. 1839-től Borsod vármegye másodalispánja.

Az 1848-as országgyűlésen Miskolc képviselője és a képviselőház korelnöke volt július elejéig, majd a kegyelmi szék elnöke. Mivel a detronizáció után is megtartotta mandátumát, a világosi fegyverletétel után előbb halálra ítélték, majd ezt kegyelemből börtönbüntetésre enyhítették. Szabadulása után Miskolcra ment, ahol visszavonultan élt, de 1861-ben, nem sokkal halála előtt ismét képviselte szülővárosát az országgyűlésben, ahol ismét ő volt a képviselőház korelnöke. Közkedvelt, rokonszenves politikus volt. A holttestét Pestről Miskolcra szállító vonatot több helyütt ünnepélyesen fogadták. A Vasárnapi Ujság beszámolója szerint Debrecenben az indóházban több ezer fős tömeg várta a vonatot, amely harangzúgás közepette futott be a városba. Koporsóját babérkoszorúval díszítették fel és a Szózatot is elénekelték. Az avasi templom temetőjében helyezték örök nyugalomra.

Emlékezete[szerkesztés]

Palóczy László emlékműve Miskolcon
  • Emléktáblája az Avasi Református Templom déli oldalhajójában, a falban található. A márványból készült táblát képviselőtársai helyezték el a templom falában 1864-ben. A tábla felül kimagasodó részén megjelenik a magyar kiscímer, amelyből ívesen lefelé balra tölgyfa jobbra babérfüzér van. Az emléktábla jobb és bal oldalán egyaránt a füzérekből kiindulva oszlopon felkúszó borostyánlevelek vannak majd a borostyánfüzér a tábla alján is folytatódik, ahol a Palóczy címerbe torkollik. A díszes táblán a következő olvasható:
    PALÓCZY LÁSZLÓ
    AZ 1848. ÉS 1861 KI ORSZÁGGYŰLÉS KÉPVISELŐHÁZA KORLENÖKÉNEK
    EMLÉKÜL
    Ki a képviselőház 1861 évi april hó 19 kelt határozata szerint:
    „A HAZA HÁLÁJÁT KIÉRDEMELTE”
    KÉPVISELŐTÁRSAI.
  • Miskolcon a Szemere-kert és a Deák Ferenc tér közötti útszakasz, a Palóczy László utca viseli nevét.
  • Az avasi templom melletti dombon emlékművet állítottak tiszteletére.

Epitáfium[szerkesztés]

Jókai Mór epitáfiumot írt halálára:

Palóczy
Sértve a hon. De kinek panaszolja baját? Van-e földön
Úr, aki hallgasson népek fájdalmi szavára?
„Földön nincs, ki segít: van az égben” – mondta Palóczy,
És panaszainkkal együtt maga ment fel a legmagasabbhoz.
1861. április

(Palóczy és felesége, Vizsolyi Judit voltak Laborfalvi Róza keresztszülei.)

Művei[szerkesztés]

  • Palóczy László beszédei és írásai, 1848–1849; sajtó alá rend., bev., jegyz. Fazekas Csaba; Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc, 1998

Források[szerkesztés]

  • Életrajza In: Jónás Károly – Villám Judit: A Magyar Országgyűlés elnökei, 1848–2002. Almanach. Argumentum Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-446-225-1 81–84. oldal.
  • Perczel Miklós: Naplóm az emigrációból. 2. köt. Amerikai napló (sajtó alá rend., bev., jegyz. Závodszky Géza) Budapest : Tankönyvkiadó, 1979. 262 p. ISBN 963 17 4433 7 Palóczy László lásd 62, 210. p.

További információk[szerkesztés]

  • Seresné Szegőfi Anna: Palóczy László 1783–1861; bev. Kovács Mihály, ill. Feledy Gyula; Miskolci Miniatűr Könyvgyűjtők Klubja, Miskolc, 1983
  • Ruszoly József: Három borsodi örökhagyó. Palóczy László, Szemere Bertalan, Zsedényi Béla. Tanulmányok és dokumentumok; Felsőmagyarország, Miskolc, 1992