Gaál Sándor (hadnagy)
| Gaál Sándor | |
| Született | 1831 Magyarország |
| Elhunyt | 1912. február 29. (80-81 évesen) New Orleans |
| Foglalkozása | katona |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gaál Sándor (angolul: Alexander Gaál) (Magyarország, 1831. – New Orleans, Louisiana, USA, 1912. február 29.) magyar honvédhadnagy; harcolt az itáliai magyar légióban és az amerikai polgárháborúban az unionisták oldalán.
Életútja[szerkesztés]
Az ismeretes Gyulai Gaál családból származott Gaál Sándor, rokona volt annak a Gyulai Gaál Miklós honvédtábornoknak, ki húszévi várfogságra ítélve osztrák börtönben ült, ott megvakult, és 1854-ben meghalt. Gaál tizedesként szolgált a császári hadseregben, onnan dezertált, s hadnagyi beosztásban harcolt az 1848-49-es magyar szabadságharcban, súlyosan meg is sebesült. A világosi fegyverletétel után török földre menekült, majd elhitették vele, ha hazatér, nem esik bántódása, s haza is tért, elfogták, kényszersorozással az osztrák seregbe szervezték be közlegénynek. Innen sikerült a lengyel forradalmárokhoz csatlakoznia 1863-ban, de orosz fogságba került. Az oroszok kiadták őt az osztrákoknak, de mivel már az osztrákok békülni akartak a magyarokkal, nem bántották Gaál Sándort, elengedték azzal a feltétellel, ha külföldre távozik.[1]
Gaál 1864-ben megérkezett Amerikába, itt éppen még dúlt a polgárháború, Gaál 1864 október 10-én beállt harcolni az unionisták oldalán a Floridai 1. számú lovasezredbe, de nagyon hamar megsebesült, így azután sebesülése és angol nyelvtudásának hiánya miatt kilépett a seregből. Rövid szolgálatának idejét Ruttkay Albert Bélával, Mészáros Imrével és Rombauer Rolanddal töltötte egy ezredben.
Gaál Sándor 1870-ben New Orleansban telepedett le, ott sorsjegyügynök lett, amerikai nőt vett feleségül. A Mississippi torkolatában, a Beriteria szigeten kis házat épített, esténként ott pipázott és halkan dúdolta a magyar dalokat. 1912-ben kiesett a pipa a szájából és elhunyt, a louisianai Chalmette Nemzeti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Fecso Imre, a clevelandi (Ohio) Magyar Napilap tulajdonosa 1904-ben interjút készített a New Orleans-ban élő Botsay Sándorral, Gaál Sándorral és Grossinger Károllyal. Mindhárman részt vettek a magyar szabadságharcban és az amerikai polgárháborúban, Botsay, Gaál levelezett Kossuth Lajossal, Klapka Györggyel és más volt magyar szabadságharcosokkal, de még haláluk előtt mindent elégettek, hogy semmi ne maradjon utánuk.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A világosi fegyverletétel és az 1864-es Amerikába érkezése közti időszak még további kutatásokat igényel, erre utal Vida István Kornél További információk c. fejezetben i.m. Még a névvel is merül fel probléma, Vidánál Gál Sándor, a többi forrásban Gaál.
Források[szerkesztés]
- Lincoln's Hungarian heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865 / by Edmund Vasvary. Washington, D.C., The Hungarian Reformed Federation of America, 1939. 171 p. Gaál Sándor lásd 54, 132. p. (angolul) és (magyarul)
- Kende Géza: Magyarok Amerikában . az amerikai magyarság története. I. köt. Cleveland, Ohio; Szabadság kiadása, 1927. Gaál Sándor lásd 277-278. p.
- Dojcsák Győző: Amerikai magyar történetek. Budapest, 1985. ISBN 963 422 612 4 Botsay, Gaál, Grossinger lásd 101. p.
- Halász Imre: Magyarok az amerikai szabadságharcban
További információk[szerkesztés]
- Vida István Kornél: Világostól Appomattoxig: magyarok az amerikai polgárháborúban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2011. Gál Sándor lásd 231-232. p.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
- Az 1848–49-es szabadságharc katonái
- Magyar emigránsok az Amerikai Egyesült Államokban
- 1831-ben született személyek
- 1912-ben elhunyt személyek
- Magyar uniós katonák az amerikai polgárháborúban
- Gaál család
- Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése miatt emigrált személyek
- Magyar emigránsok Törökországban
- New Orleans-iak