Dedinszky József (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dedinszky József
országgyűlési képviselő
országgyűlési képviselő

Született 1823.
Makó
Elhunyt 1876. július 2.
Apátfalva
Párt ? (1848)
Radicál Párt[1] (1849)
Felirati Párt[2] (1861)
Deák-párt (1865-1876)
Választókerület Csanád vármegye
nagylaki ker.

Házastársa Blaskovics Sarolta (Lotti) (1840–1881)
Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dedinszky József témájú médiaállományokat.

Dedinai és hodochini Dedinszky József (Makó, 1823. – Apátfalva,[3] 1876. július 2.) ügyvéd, politikus, kormánybiztos az 1848–49-es szabadságharcban, később Csanád vármegye alispánja.

Életpályája[szerkesztés]

Az 1848-1849-es országgyűlésen Csanád vármegye követeként vett részt, az országgyűlés képviselőházának egyik korjegyzője volt.[4] Az Országos Honvédelmi Bizottmány Csanád megyei honvédtoborzási kormánybiztossá nevezte ki.[5][6] A magyar országgyűlés képviselőházának 1848. december 11-i ülésén a magyar korona meglétének és állapotának vizsgálatára létrehozott vizsgálóbizottság tagjának választották.[7][8] Képviselősége alatt több önálló indítványt is tett, például „a csatában elvérző nemzetőrök családainak kitartásáról”,[9] legnagyobb jelentőségű javaslata 1848. december 30-án „az urbéri kárpótlás végrehajtása iránt hozandó határozat tárgyalása elhalasztásáról” szólt,[10][11] indoklása szerint: „bűnnek tartaná, ha a „jelen veszélyes időkben” ilyen kérdés tárgyalásával „a haza védelmétől" zárnák el az utat”.[12]

1849. áprilisától a Radicál Párt tagja lett, megszavazta a trónfosztást is.[1]

A szabadságharc alatti tevékenységéért a császári törvényszék 1850. július 31-én felségárulás miatt halálra ítélte,[13][14] de uralkodói kegyelem révén mentesült az ítélet végrehajtása alól,[15] és kegyelemből várfogságra változtattak.[16] Ügyvédi tevékenységétől eltiltották, utazási korlátozását 1856-ban oldották fel. 1860. decemberétől Csanád vármegye főügyésze, majd alispánja.[1] A nagylaki választókerületben[17] 1861-től 1876-ban bekövetkezett haláláig több választás alkalmával is országgyűlési képviselővé választották. Felirati párti országgyűlési képviselő 1861-ben,[1] dokumentálhatóan 1865-től a Deák-párt tagja, és e párt képviseletében nyerte a nagylaki választókerületben az 1865-ös, az 1868-as, valamint az 1872. évi országgyűlési választást[1] a balközépi Szontagh Pál ellenében.[18]

1871-ben Csanád vármegye alispánjává választották, ezt a tisztséget 1876-ban bekövetkezett haláláig látta el.[19]

A magyar zene, ezen belül is a magyar cigányzene népszerűsítője és támogatója volt, Nyizsnyay Gusztáv nagy mecénásának is számított.

1876-ban, 53 éves korában önkezével vetett véget életének. Tettének oka a korabeli híradások szerint az volt, hogy „jót állt másokért, akik cserben hagyták”. Nejének, klobusiczi Blaskovics Saroltának (1840-1881)[20] írt búcsúlevelében azt írta: „Becsületérzésem nem engedi, hogy életben maradjak.”[21] Tettének oka valószínűsíthetően összefügg azzal, hogy a csanádmegyei pénztárban tizenötezer forint hiányt találtak.[22] Halála alkalmából a Fővárosi Lapokban így méltatták: „Dedinszky, ki már a 48-diki parlamentnek is tagja volt, Csanádmegye alispánja és négy ízben volt országgyűlési képviselője, a közügyek régi bajnoka, jólelkű és igen népszerű férfiú volt, kit csak a legsúlyosabb anyagi viszonyok vihettek a kétségbeejtő lépésre. Makó középületein gyászlobogók hirdetik a veszteséget és a közönség részvétét. Az elhunyt alispán 53 éves volt.”[23]

Felesége, Blaskovics Sarolta, férje halála után Ó-Bessenyőn telepedett le, és az ottani vöröskereszt nőegylet megalapítója, majd alelnöknője lett. 1881-ben 41 éves korában rövid betegség után halt meg.[24]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Bölöny József–Jónás Károly. Dedinszky József, Magyarország törvényhozó testületei A Magyar Országgyűlés tisztségviselőinek adatai 1848–1990, 98. o (2015) 
  2. Rendkívüli melléklet a Magyar Sajtó 128. számához. Pest, június 5-én 1861. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház XXXVII-ik ülése jún. 5-én
  3. (1876) „Öngyilkosság”. Vasárnapi Újság XXIII. (28.), 444. o. (Hozzáférés ideje: 2016. február 13.)  
  4. (1888. július 1.) „Egy nagy évforduló”. Vasárnapi Újság 35. (27.), 441–443.. o. (Hozzáférés ideje: 2016. február 13.)  
  5. 1848. szeptember 17-től az OHB 633. rendelete alapján, Hadtörténelmi Közlemények 1998. 1. szám, Függelék: Az 1848-49-es kormánybiztosok adattára, 57. oldal.
  6. Hermann Róbert: A kormánybiztosi rendszer 1848–1849-ben. epa.oszk.hu. (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.)
  7. dr. Sebestény Sándor történész, ny. országgyűlési szakfőtanácsos, főiskolai docens, Polgári Szemle 2012. decemberben megjelent 8. évfolyam 3-6. szám
  8. Az 1848/49. évi országgyűlés. Bev.: Beér János, Csizmadia Andor, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1954, 330–331. o.
  9. Beér, János, Csizmadia Andor. Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés, 169. o (1954) 
    Hivatkozik rá:Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század. Szeged, 1978Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875 228.o.
  10. Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története 1898.
  11. Deák Ferencz beszédei, II. kötet 1848-1861. Összegyűjtötte: Kónyi Manó, Budapest, Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, 1886. 145. oldal
  12. Varga, János. Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben. Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14.. Salgótarján: Nógrád Megyei Levéltár, 16. o (1988). Hozzáférés ideje: 2015. december 10. 
  13. Magyar Hírlap, 1850. augusztus 4.}}
  14. Vasárnapi Újság 1894. április 15. 41. évfolyam 15. szám
  15. Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875, Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (1978. november 20.) 
  16. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1999. Studium Historica 2. (Szeged, 1999.) 367. oldal
  17. Magyarország vármegyei tisztikara a reformkor végétől a kiegyezésig, 261, 264. oldal. Belvedere, Szeged, 2003.. (Hozzáférés: 2014. október 19.)
  18. (1872. június 20.) „Képviselőválasztások”. Fővárosi Lapok (139.), 605.. o.  
  19. Csanád megye Levéltára 1710-1950 (A Csongrád megyei Levéltár kiadványai I. Szeged, 1984.) A kapitalizmus kora 122.oldal www.archivportal.arcanum.hu keresés: Dedinszki József névre. U.ott 261.oldal Csanád megye alispánjai 1740-1950. listájában is szerepel.
  20. Dedinszky Józsefné Blaskovics Lotti gyászjelentése
  21. (1876. július 6.) „Dedinszky József”. Fővárosi Lapok (152.), 715.. o.  
  22. (1876. július 7.) „Dedinszky József”. Fővárosi Lapok (153.), 720.. o.  
  23. (1876. július 5.) „Dedinszky József”. Fővárosi Lapok (151.), 710.. o.  
  24. (1881. február 24.) „Ó-Bessenyőn vasárnap temették el nagy részvét mellett özv. Dedinszky Józsefné, szül. Blaskovics Sarolta asszonyt”. Fővárosi Lapok (44.), 229.. o.  

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dedinszky József (politikus) témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés]

  • Dr. Barna János-Sümeghy Dezső: Nemes családok Csanádvármegyében. Makó, [1913], ifj. Gaál László ny. VIII, 241 o. reprint kiad. Bp., Heraldika Kiadó, 1998.
  • Nemes családok. [Szerk. Pettkó Béla és ifj. Reiszig Ede]. Bp., Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság, 1905.
  • Pálmány Béla: Az 1848-49. évi népképviselők névtára. = A magyar országgyűlés 1848/49-ben. Szerk. Szabad György. Bp., [1998].
  • Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002.