Apátfalva

	Apátfalva
	; Apátfalva címere
	; Apátfalva címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Alföld
Megye	Csongrád-Csanád
Járás	Makói
Jogállás	község
Polgármester	Szekeres Ferenc (Fidesz-KDNP)
Irányítószám	6931
Körzethívószám	62
	Népesség
Teljes népesség	2886 fő (2017. jan. 1.) +/-
Népsűrűség	53,92 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	53,78 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Apátfalva Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 10′ 28″, k. h. 20° 34′ 43″Koordináták: é. sz. 46° 10′ 28″, k. h. 20° 34′ 43″
	Apátfalva Pozíció Csongrád-Csanád megye térképén
	Apátfalva weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Apátfalva témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a Csongrád-Csanád megyei településről szól. Hasonló címmel lásd még: Apátfalva (egyértelműsítő lap).

Apátfalva (horvátul: Patfalva, Patvalva, Patfalvin^[3]) község Csongrád-Csanád megyében, a Makói járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Makótól 10 kilométerre délkeletre, a magyar-román határ közvetlen közelében fekszik, a Maros jobb partján, a Körös–Maros Nemzeti Park határán. A kelet felől szomszédos településsel, Magyarcsanáddal teljesen egybeépült. További szomszédjai: észak felől Királyhegyes, dél felől Nagycsanád (Cenad), nyugat és északnyugat felől pedig Makó.

Megközelítése[szerkesztés]

Központján, nagyjából kelet-nyugati irányban végighalad az élénk nemzetközi forgalmat bonyolító 43-as főút, így ez a leginkább kézenfekvő megközelítési útvonala Szeged-Makó és az országhatár felől is. Közigazgatási területén emellett, a központjától több kilométerre északra áthalad az M43-as autópálya is, amelynek csomópontja is van itt, az Apátfalva területét észak-déli irányban átszelő 4425-ös úttal való keresztezésénél. Érinti még a község közigazgatási területét a Gyula-Makó közti 4434-es út is.

A hazai vasútvonalak közül Apátfalvát a MÁV 121-es számú Békéscsaba–Kétegyháza–Mezőhegyes–Újszeged-vasútvonala érinti, amelynek egy megállási pontja van itt, Apátfalva vasútállomás. Az állomás a vasútvonal állomásainak viszonylatában Magyarcsanád megállóhely és Makó vasútállomás között helyezkedik el, fizikailag a településközpont északi szélén található, közúti megközelítését a 43-as főútból kiágazó, rövidke 44 322-es számú mellékút teszi lehetővé.

A község a környező városok irányából autóbusszal is elérhető.

Története[szerkesztés]

Nevét valószínűleg egykori tulajdonosáról, a csanádi monostor apátjáról kapta. Első fennmaradt okleveles említése 1334-ből való Pothfalua, azaz Pátfalva néven.^[4] Ekkor már volt temploma.

Azután sokáig nem hallunk róla semmit. 1469-ben egy különös történetnek volt a színhelye. Kemecsei János csanádi egyházmegyei pap hazafelé utazásában megszállt a faluban; de éjjel rablók törtek rá, s elvették pénzét, ruháit és az ékszereit. A rablókat még az éjjel elfogták, majd felakasztották őket.^[4]

1514. május 23-án itt szenvedett vereséget Dózsa György előhada Báthori István temesi ispán és Csáky Miklós csanádi püspök seregeitől.

1552-ben Ahmet bég Temesvár bevétele után teljesen elpusztította, úgy hogy az 1555. és 1561. évi adóösszeírások pusztának mondják.^[4] Száz évig puszta volt. 1647-ben, amikor a csanádi püspök javait összeírták, Apátfalva még mint puszta telekként jelent meg.^[4] Mint gazdátlan területet Apátfalva pusztát 1649. decemberében II. Rákóczi György Fejér Ábrahám borosjenői lovas vitéznek adományozta.^[4] Ekkor tájt kezdtek itt megtelepülni katolikus magyarok, mert gróf Pálffy Tamás püspöknek már nyolc tallér évi adót fizettek.^[4]

Kis-Apátfalva nevet adtak neki, s ez a név ment át a hivatalos használatba is. Amikor 1654-ben gróf Pálffy, 1660-ban Macripodari püspökök királyi oltalomlevelet kaptak birtokaikra, e falu következetesen Kis-Apátfalvának volt nevezve.^[4]

1686-ban Apátfalva is elpusztult Makóval együtt.^[4] Ekkor legfeljebb 8-10 család lakott itt,^[4] majd a szegedi vesztes csatáról visszavonuló tatár csapatok Devlet Giráj kalga vezetésével elpusztították.

1751-ig tartozott a szerb határőrvidékhez; majd királyi rendelettel kamarai igazgatás alá jutott, s a marosi vagy aradi uradalomba osztották be.^[4] Az uradalmi igazgatóság nagy buzgalommal látott hozzá, hogy a nagy határral rendelkező helységet lakosokkal szaporítsa. 1752–1756 között a környékbeli helységekből nagyobb számú magyarság telepedett ide.^[4] 1762-ben egészen elvált a vele szomszédos Csanád kamarai falutól; s hozzá tartoztak ekkor Tárnok-puszta egészen, Szecső-puszta fele, Belez-puszta fele, továbbá az apátfalvi, szecsői és tárnoki szigetek.^[4] 1767-ben 128 magyar telkes gazda lakta; ezenkívül volt itt 47 zsellér is. A családtagokkal együtt számuk 964 fő volt.^[4]

Ekkoriban lett ismét önálló plébánia. Ma is álló temploma ebben az időben épült.

Az 1774. évi úrbéri összeírás adatai szerint már 146 telkes gazda és 60 zsellér lakta.^[4] Minthogy nádasa nem volt a helységnek, a lakosok házaikat szalmával vagy zsombékkal fedték. A téglából épült uradalmi kocsma azonban náddal lett befedve.^[4]

A falu lakossága azután folyamatosan növekedett. 1820-ban tíz láb magas árvízvédelmi töltést emeltek védelmére, miután a Maros nyolc ház kivételével egy egész utcasort elsöpört.^[4] Az 1831-es kolerajárványban 137 ember halt meg.^[4] Később újabb kolerajárványok jöttek, további áldozatokkal.^[4]

A templom tízregiszteres orgonáját ifj. Kováts János szegedi orgonaépítő 1855-ben építette.

A település lakossága 1890-ben már 5158 fő, akik összesen 1017 házban laktak.^[4]

1950-ben Csanád néven összevonták Magyarcsanáddal, de 1954-ben ismét önállósult.

Jelentősek mai napig őrzött néprajzi hagyományai és idegenforgalma. Az Erdei Iskolában állandó helytörténeti kiállítás tekinthető meg.

A település az 1950-es megyerendezés előtt Csanád vármegye Központi járásához tartozott.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

1990-1994: Szentesi József (FKgP)^[5]
1994-1998: Szentesi József (független)^[6]
1998-2002: Vári Miklós (MSZP)^[7]
2002-2006: Szentesi József (független)^[8]
2006-2010: Varga Péter (MSZP)^[9]
2010-2014: Varga Péter (MSZP)^[10]
2014-2019: Szekeres Ferenc (Fidesz-KDNP)^[11]
2019-től: Szekeres Ferenc (Fidesz-KDNP)^[1]

Népesség[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[12]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,2%-a magyarnak, 0,2% bolgárnak, 8,4% cigánynak, 0,2% németnek, 2,2% románnak mondta magát (11,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,6%, református 3,8%, evangélikus 0,2%, görögkatolikus 1,1%, felekezeten kívüli 8,5% (16,9% nem nyilatkozott).^[13]

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Mihály római katolikus templom 1757-ből, 1937-ben átépítve neoreneszánsz megfogalmazásban
Langó kápolna, amelyet egy gazdag helyi család építtetett a 19. és 20. század fordulóján
Első világháborús emlékmű
Nepomuki Szent János szobra
Dózsa György szobra az általános iskola előtt

Híres apátfalviak[szerkesztés]

Benkóczy Zoltán színész
Gyürki István színész
Herczeg István olimpiai ezüstérmes tornász, földbirtokos
Madarassy János csillagász
Sipos István futó
Sümeghy Dezső levéltáros
Sütő József olimpikon maratoni futó

Plébánosok[szerkesztés]

Cselkó Károly ?–1837
Dualszky János 1843–1844
Benőfy Soma 1859–? alesperes
Babik József 1899 körül segédlelkész

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ ^a ^b Apátfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2020. február 25. (Hozzáférés: 2020. február 25.)
↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2017. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2017. szeptember 3. (Hozzáférés: 2017. szeptember 4.)
↑ Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 28.)
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l ^m ⁿ ^o ^p ^q ^r ^s Csanád vármegye története 1715-ig - 2. kötet: A vármegye részletes története (Budapest, 1897) | Arcanum Digitális Tudománytár. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 3.)
↑ Apátfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Országos Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
↑ Apátfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. november 29.)
↑ Apátfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 25.)
↑ Apátfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 25.)
↑ Apátfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 25.)
↑ Apátfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
↑ Apátfalva települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 25.)
↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
↑ Apátfalva Helységnévtár

Források[szerkesztés]

Apátfalván találtak még egy olimpikont – Delmagyar.hu

További információk[szerkesztés]

A Wikimédia Commons tartalmaz Apátfalva témájú médiaállományokat.

Makó honlapján
Szabados József: A szent olvasó-társulat alapszabályai Apátfalván; Ottinger Ede, Makó, 1873
Takáts Lajos: Az apátfalvai nyelvjárás; Gaál László Ny., Makó, 1926 (Csanádvármegyei könyvtár)
Halász Péter: A termelőszövetkezeti mozgalom története Apátfalván; Akadémiai, Bp., 1975 (Agrártörténeti tanulmányok)
Banner János: Apátfalva néprajzi vázlata; József Attila Múzeum, Makó, 1990 (A makói múzeum füzetei)
Szigeti György: Fejezetek Apátfalva néprajzából. 1. Anyagi kultúra; Önkormányzat–Pátfalváért Egyesület, Apátfalva, 1999
Tóth Ferenc: Apátfalva; szerk. Blazovich László; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2000 (Száz magyar falu könyvesháza)
Vargáné Antal Ilona: Egy apátfalvi asszony visszaemlékezései; Marosvidék Baráti Társaság, Makó, 2009 (Marosvidék füzetek)
Néprajzi tanulmányok Apátfalváról; szerk. Bárkányi Ildikó; Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 2015
"...mint fatörzsből gyönge ága...". Apátfalva története és a csanádi térség a kezdetektől 1956-ig; szerk. Urbancsok Zsolt; 2. átdolg. kiad.; Önkormányzat, Apátfalva, 2016 (Bíbic-könyvek)
Vargáné Nagyfalusi Ilona–Vargáné Antal Ilona: Gyí, paci, paripa! Apátfalvi gyermekjátékok; Önkormányzat, Apátfalva, 2017 (Bíbic-könyvek)
Havas Gergé, në havaskodj! Népszokások Apátfalván; gyűjt. Szigeti György gyűjt., összeáll. Gombos András; Önkormányzat, Apátfalva, 2017 (Bíbic-könyvek)
Az összefogás története, 1997–2017; összeáll., szerk. Móricz Ágnes; Pátfalváért Egyesület, Apátfalva, 2018
Vargáné Antal Ilona: Kedves és fájó emlékeim; összeáll. Vargáné Nagyfalusi Ilona Mária, szerk. Móricz Ágnes; Önkormányzat–Vargáné Antal Ilona, Apátfalva, 2019
Apátfalva értékei. Az Apátfalvi Települési Értéktár elemei; összeáll. Vargáné Nagyfalusi Ilona Mária, szerk. Móricz Ágnes; Önkormányzat, Apátfalva, 2019–