Ivánka Imre
Ivánka Imre | |
Született | 1818. december 9.[1] Felsőszemeréd |
Elhunyt | 1896. július 27. (77 évesen)[1] Máriabesnyő |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Kitüntetései | Magyar Királyi Szent István-rend (1882) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivánka Imre témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Draskóczi és jordánföldi Ivánka Imre (Felsőszemeréd, 1818. december 9. – Máriabesnyő, 1896. július 27.) 1848-as honvédezredes, Batthyány Lajos miniszterelnök titkára, politikus.
Tanulmányok-katonai pályafutása
[szerkesztés]Ivánka László (1782-1819) Hont vármegyei főszolgabíró és pécsújfalusi Péchy Petronella (1791-1846) fia. Előbb Sopronban, majd 1831-től a tullni katonai akadémián tanult, ahol tanulótársa volt Görgei Artúr és Klapka György is. Az akadémia elvégzése után a Hessen-Homburg sorezredbe került, 1838-tól a 12. huszárezredben, az ún. nádor huszároknál teljesített hadnagyként, ill. főhadnagyként szolgálatot Észak-Csehországban, István nádor hadsegéde volt.
1848
[szerkesztés]Batthyány Lajos májusi felhívása után, mely felszólította a kilépett katonatiszteket, hogy álljanak be az új hadseregbe, csatlakozott az alakuló magyar nemzetőrséghez, ahol százados, majd július 1-jétől Batthyány miniszterelnök titkára lett. A kapitánytól lefelé való kinevezések, egyszerű adminisztrációs kiadványok aláírása volt reá bízva,[2] és részt vesz a felállítandó honvédsereg szervezésében. Augusztus 17-én őrnaggyá és a dunáninneni nemzetőrség parancsnokává nevezték ki, augusztus 27-én Kazinczy Lajos főhadnagy lett a segédtisztje. A győztes pákozdi csatában (szeptember 29.) a jobbszárnyon harcolt. A győzelem után, október 9-én alezredesi rangot kapott.
Októberben a honvédsereg Ausztriába való betörésekor a jobbszárny hadműveleteit fedezte. Október 12-én ezredessé, 19-én a magyar fősereg jobbszárnyának parancsnokává nevezték ki. Október 25-én a magyar sereg ultimátumával Dobay Ágoston nemzetőr százados kíséretében Windisch-Grätzhez küldték egyezkedés céljából, a császári fővezér azonban azt válaszolta: „...lázadókkal nem tárgyalok!”. Visszafelé jöttükben Ivánkát a hadijog megsértésével Jellasics elfogatta. A magyar kormány szerette volna őt kicserélni Fligelli táborkari őrnagyért, Roth és Philippovics tábornokért, de sikertelenül.[3]
Politikai és közéleti tevékenysége
[szerkesztés]Königgrätzi (ma Hradec Králové, Csehország) rabságából 1850-ben szabadult császári kegyelemmel, majd megnősült.
1861-ben Pest megye főjegyzőjévé választották (mint ilyen kezdeményezte Petőfi születési házának a megkeresését), majd határozati párti programmal a dunapataji kerület országgyűlési képviselője lett. 1865-től 1895-ig megszakítás nélkül tagja volt a képviselőháznak; eleinte a Balközép Párt, majd a Szabadelvű Párt tagja. 1895-ben főrendiházi taggá nevezték ki . 1878-tól 1891-ig az Északkeleti Vasúttársaság vezérigazgatója. Ferenc József 1878-ban kitüntette a harmadik osztályú Vaskorona-renddel. Tevékenyen részt vett Magyar Vöröskereszt megalapításában, melynek gondnoka lett (1881-1890). Társadalmi tevékenységéért 1882-ben megkapta a Szent István-rend kiskeresztjét. 1884-ben a Nemzetközi Vöröskereszt II. értekezletén Genfben német nyelven számolt be a Magyar Vöröskereszt tevékenységéről.[4]
Részt vállalt az Országos Honvédegylet alapításában, s a magyarországi szabadkőművesek nagymestere volt.
Írásai
[szerkesztés]- A magyar hadsereg, mint szervezendőnek képzelve (Pest, 1861)
- Gőzhajózás a magyar Dunán tájékozásul (Pest, 1862)
- Négyhavi szolgálatom a magyar hadseregben 1848 június végétől október végéig (Budapest, 1881)
- A népfelkelésről (Budapest, 1884 németül is)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC06707/06847.htm, Ivánka Imre, 2017. október 9.
- ↑ Négyhavi szolgálatom a magyar hadseregben 1848 június végétől október végéig (Budapest, 1881)
- ↑ Mészáros Lázár emlékiratai
- ↑ Dr. Kiss László- Ozogány Ernő- Lacza Tihamér - A magyar tudomány évszázadai II.-Magyar orvosok, mérnökök, tudósok (Lilium Aurum Kft., Dunaszerdahely, 1996, ISBN 80-88837-02-2)
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon 1000-1990
- Egy huszártiszt a főrendiházban
- Borovszky Samu- Magyarország vármegyéi és városai -Hont vármegye és Selmecbánya, 1906
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
További információk
[szerkesztés]- Csáky Károly:„Lázadókkal nem tárgyalok”. Ivánka Imre történész, a szabadságharc ezredese, Honismeret, 2007/2.
- Ivánka Imre. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2012. május 22.)
- Az 1848–49-es szabadságharc kegyelemben részesült katonái
- Az 1848–49-es szabadságharc bebörtönzött katonái
- Magyarországi szabadkőművesek
- Szabadelvű Párt-tagok
- A Balközép Párt korábbi tagjai
- Ivánka család
- Országgyűlési képviselők (Határozati Párt)
- Országgyűlési képviselők (Balközép Párt)
- Országgyűlési képviselők (Szabadelvű Párt)
- Országgyűlési képviselők (1861)
- Országgyűlési képviselők (1865–1869)
- Országgyűlési képviselők (1869–1872)
- Országgyűlési képviselők (1872–1875)
- Országgyűlési képviselők (1875–1878)
- Országgyűlési képviselők (1878–1881)
- Országgyűlési képviselők (1881–1884)
- Országgyűlési képviselők (1884–1887)
- Országgyűlési képviselők (1887–1892)
- Felsőszemerédiek
- 1818-ban született személyek
- 1896-ban elhunyt személyek
- Magyar politikai foglyok a 19. században