Supka Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Supka Géza
Született 1883. április 8.
Budapest
Elhunyt 1956. május 25. (73 évesen)
Állampolgársága magyar
Gyermekei Supka Magdolna
Foglalkozása régész, művészettörténész, író, újságíró, országgyűlési képviselő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Supka Géza témájú médiaállományokat.

Supka Géza (Budapest, 1883. április 8.1956. május 25.) magyar régész, művészettörténész, író, újságíró, az MTA levelező tagja, a Literatura c. folyóirat és a Világ c. lap főszerkesztője, az Ünnepi Könyvhét kezdeményezője.

Életpályája[szerkesztés]

Anyai ágon rokona volt Eötvös Józsefnek és Kazinczy Ferencnek. Felesége Gere Gizella, aki komoly rajztehetség volt, de nem csinált karriert, mivel a családnak szentelte életét. A házasságból két gyermekük született: Supka Ervin régész és Supka Magdolna művészettörténész.

Régészeti és művészettörténeti tanulmányait a grazi egyetemen végezte. Kolozsvárt doktorált. 1904-től a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában dolgozott. 1916-17-ben meghívott régész-műtörténet előadója volt a bécsi egyetemnek. Előadásokat tartott Rómában, Lipcsében, Kölnben, Kielben és Stockholmban.

1918-ban a Nemzeti Tanács prágai követe volt. 1919-ben Bécsbe emigrált. 1921-től nem vették vissza dolgozni a Nemzeti Múzeumba, ezek után újságírással és lapszerkesztéssel foglalkozott. 1945-től rövid ideig újból a Nemzeti Múzeumban dolgozott, a múzeum elnökeként.

Aktív tagja volt az unitárius egyháznak. Több előadást tartott a Brassai Sámuel Ifjúsági Egyletben. Indítványozta Dávid Ferenc Nemzeti Múzeumban levő székének bronz koszorús megjelölését. Több előadást tartott Brassai Sámuelről. 1929. május 12-én az ő kezdeményezésére tartották meg az első Ünnepi könyvhetet. Egyik kezdeményezője volt az Írók Gazdasági Egyesülete megalakításának és az "íróhetek" megszervezésének (az 1932-es balatoni, az 1933-as lillafüredi találkozó). Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.[1]

A második világháború idején, 1944-ben ellenállási szervezetet irányított. 1945-től szabadkőműves nagymester, a Polgári Demokrata Párt egyik alelnöke, pártján belül a balszárny vezetője lett. Áprilisban beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az év végén rendezett 1945-ös választásokon bár indult, de nem jutott be, az 1947-es választásokon azonban már igen. 1949 elején, noha szimpatizált a folyamatokkal, mégis az 1949-es választás előtt pár héttel lemondott képviselői mandátumáról és visszavonult a közélettől.

1921 és 1949 között élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki: a Világ, a Magyar Hírlap, a Független Szemle és a Pester Lloyd című lapokba írt. 1926-ban megalapította és 1938-ig szerkesztette a Literatura című irodalmi és kritikai folyóiratot. 1945-1949-ig a Világ főszerkesztője, s az MTA levelező tagja. 1949-ben az irodalmi életből is visszavonult. 1989-ben posztumusz visszakapta akadémiai tagságát, s már az 1980-as évek közepétől több könyvéből válogatást adtak ki.

A Rákoskereszttúri Sírkertben nyugszik.

Könyvei[szerkesztés]

  • A budafelhévízi Szentháromság-templom. Budapest, 1907.
  • Lehel kürtje. Budapest, 1910.
  • A százéves régiségtár, 1913.
  • Motívumvándorlás a korábbi középkorban. Budapest, 1914.
  • Fournier, August: I. Napoleon életrajza. Ford. Supka Géza. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. 1916.
  • A nagy dráma : a világháborús események háttere. Miskolc, 1924.
  • Habsburg krónika. 1-3. [Budapest] : 1932.
  • 1848 : a márciusi forradalom előzményei, lefolyása, társadalmi jelentősége. [Budapest], 1938.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.
  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 9630568071  

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]