Supka Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Supka Géza
Született 1883. április 8.
Budapest
Elhunyt 1956. május 25. (73 évesen)
Állampolgársága magyar
Gyermekei Supka Magdolna
Foglalkozása régész, művészettörténész, író, újságíró, országgyűlési képviselő
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
A Wikimédia Commons tartalmaz Supka Géza témájú médiaállományokat.

Supka Géza (Budapest, 1883. április 8.1956. május 25.) magyar régész, művészettörténész, író, újságíró, az MTA levelező tagja, a Literatura c. folyóirat és a Világ c. lap főszerkesztője, az Ünnepi Könyvhét kezdeményezője.

Életpályája[szerkesztés]

Anyai ágon rokona volt Eötvös Józsefnek és Kazinczy Ferencnek. Felesége Gere Gizella, aki komoly rajztehetség volt, de nem csinált karriert, mivel a családnak szentelte életét. A házasságból két gyermekük született: Supka Ervin régész és Supka Magdolna művészettörténész.

Régészeti és művészettörténeti tanulmányait a grazi egyetemen végezte. Kolozsvárt doktorált. 1904-től a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában dolgozott. 1916-17-ben meghívott régész-műtörténet előadója volt a bécsi egyetemnek. Előadásokat tartott Rómában, Lipcsében, Kölnben, Kielben és Stockholmban.

1918-ban a Nemzeti Tanács prágai követe volt. 1919-ben Bécsbe emigrált. 1921-től nem vették vissza dolgozni a Nemzeti Múzeumba, ezek után újságírással és lapszerkesztéssel foglalkozott. 1945-től rövid ideig újból a Nemzeti Múzeumban dolgozott, a múzeum elnökeként.

Aktív tagja volt az unitárius egyháznak. Több előadást tartott a Brassai Sámuel Ifjúsági Egyletben. Indítványozta Dávid Ferenc Nemzeti Múzeumban levő székének bronz koszorús megjelölését. Több előadást tartott Brassai Sámuelről. 1929. május 12-én az ő kezdeményezésére tartották meg az első Ünnepi könyvhetet. Egyik kezdeményezője volt az Írók Gazdasági Egyesülete megalakításának és az "íróhetek" megszervezésének (az 1932-es balatoni, az 1933-as lillafüredi találkozó). Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.[1]

A második világháború idején, 1944-ben ellenállási szervezetet irányított. 1945-től szabadkőműves nagymester, a Polgári Demokrata Párt egyik alelnöke, pártján belül a balszárny vezetője lett. Áprilisban beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az év végén rendezett 1945-ös választásokon bár indult, de nem jutott be, az 1947-es választásokon azonban már igen. 1949 elején, noha szimpatizált a folyamatokkal, mégis az 1949-es választás előtt pár héttel lemondott képviselői mandátumáról és visszavonult a közélettől.

1921 és 1949 között élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki: a Világ, a Magyar Hírlap, a Független Szemle és a Pester Lloyd című lapokba írt. 1926-ban megalapította és 1938-ig szerkesztette a Literatura című irodalmi és kritikai folyóiratot. Az MTA levelező tagja, 1945-1949-ig a Világ főszerkesztője, amelyet szerkesztő- és élettársával, Rónay Máriával vezetett. 1949-ben az irodalmi életből is visszavonult. Hegedűs András kormányfősége idején, Supka halála előtt egy héttel adták át a betegágyában fekvő tudósnak a Munka Érdemrend arany fokozatát. 1989-ben posztumusz visszakapta akadémiai tagságát, s már az 1980-as évek közepétől több könyvéből válogatást adtak ki.

A Rákoskereszttúri Sírkertben nyugszik.

Szabadkőműves pályafutása[szerkesztés]

A Corvin Mátyás szabadkőműves páholyba 1910-ben vették fel. Rendkívül aktív volt, számos páholy- és nagypáholy tisztségre megválasztották. A szabadkőműves páholyok 1945 utáni újjáélesztésének – 1920-ban betiltották a szervezetet – egyik motorja volt. 1946 elején az ideiglenes vezetőségnek lett tagja, majd március 10-én első helyettes nagymesterré választották; a nagymesteri tisztet akkor még nem töltötték be, 1946. szeptember 1-jétől 1949. februári lemondásáig azonban tényleges nagymesterként dolgozott. Az 1948. június 17-én Arthur H. Keil közreműködésével megalakította az Eastern Star rend (szabadkőművesek nőrokonai számára létrehozott női rend) magyarországi káptalanjait és Főkáptalanját. (Ennek főtitkárává élettársát, Rónay Máriát választották. A szervezet néhány összejövetel után elhalt.) Lemondása ellenére aktív maradt páholyában és a szabadkőművesség 1950-ben bekövetkezett betiltása után is, haláláig „kőműves”-nek tartotta magát.

Könyvei[szerkesztés]

  • A budafelhévízi Szentháromság-templom; Franklin Ny., Bp., 1907 (Művelődéstörténeti értekezések)
  • Lehel kürtje. Tanulmány; Franklin Ny., Bp., 1910
  • A százéves Régiségtár; Korvin Ny., Bp., 1913
  • II. József válogatott levelei; ford. Supka Géza; Franklin, Bp., 1913 (Olcsó könyvtár)
  • Motívumvándorlás a korábbi középkorban; Franklin Ny., Bp., 1914
  • I. Vilmos német császárnak és porosz királynak kilenczven válogatott írása; ford. Supka Géza; Franklin, Bp., 1915 (Olcsó könyvtár)
  • Fournier, August: I. Napoleon életrajza. Ford. Supka Géza. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. 1916
  • A nagy dráma; Reggeli Hírlap, Miskolc, 1924
  • Nagy Napoleon; Enciklopédia, Bp., 1927 (A világ képekben)
  • A nemesfémipar évkönyve 1931; szerk. Berkovits Oszkár, Supka Géza; Merkantil Ny., Bp., 1931 (A nemesfémipari közlöny könyvtára)
  • Nemesfém évkönyv, 1933. Lexikon; szerk. Berkovits Oszkár, Haskó Lajos, Supka Géza; Egyesült Kő-, Kvny., Bp., 1934 (A nemesfémipari közlöny könyvtára)
  • 1848. A márciusi forradalom előzményei, lefolyása, társadalmi jelentősége; Cserépfalvi, Bp., 1938
  • A béke és a háború csodái; Dante, Bp., 1939
  • Az átkozott asszony. Nádasdy Ferencné Báthory Erzsébet bűnügye; Grafika, Nagyvárad, 1941] (Erdélyi egyetemes könyvtár)
  • Lakatos Imreː Spinoza / Supka Gézaː A futó évek margójára; Grafika Ny., Nagyvárad, 1942 (Örök betűk)
  • 1942. évi Őszi Lakberendezési Vásár. A kémelhárítás kiállításának leíró katalógusa; Jókai Ny., Bp., 1942
  • 1848, 1849; szöveggond., jegyz., utószó Fábri Anna; Magvető, Bp., 1985 (Nemzet és emlékezet)
  • Habsburg-krónika. Válogatás; vál., szerk., szöveggond. Steinert Ágota, utószó Niederhauser Emil; Helikon, Bp., 1986
  • Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek; Helikon, Bp., 1989
  • Egy elforgácsolt tudós-élet. Kéziratul régész-muzeológusok számára. Napló, 1952; sajtó alá rend., utószó Féja Endre; Nap, Bp., 2016

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.
  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6807-1  

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]