Supka Magdolna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Supka Magdolna
dr. Supka Magdolna az Aba Novák pannó megnyitóján beszél
dr. Supka Magdolna az Aba Novák pannó megnyitóján beszél
Született 1914. augusztus 3.[1]
Rákosliget
Elhunyt 2005. november 10. (91 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa
Szülei Supka Géza
Foglalkozása művészettörténész
Kitüntetései Széchenyi-díj

Supka Magdolna (Rákosliget, 1914. augusztus 3.Budapest, 2005. november 10.) Széchenyi-díjas művészettörténész.

Életút[szerkesztés]

  • Édesanyja Gere Gizella, aki komoly rajztehetség volt, de nem csinált karriert, mivel a családnak szentelte életét. Édesapja, dr. Supka Géza régész, író, újságíró, A Világ és a Literatura lapok főszerkesztője. Hazánkban a Könyvnap kezdeményezője, elindítója (1927).

Testvére dr. Supka Ervin régész, akit nagyon szeretett.

  • A Veres Pálné Gimnáziumba járt. Ezzel egy időben ötvös műhelyben tanonc volt, mivel apja fontosnak tartotta, hogy valamilyen kétkezi munkához is értsen. Ezután a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet-német-olasz szakát végezte el. Fiatalon szinészetet is tanult, szerepelt is többször, de ez irányú karrierje – részben a háború miatt – félbeszakadt.
  • Első férje Féja Géza író volt., nevelt fia Féja Endre.
  • Második férje Bényi László festőművész, művészettörténész.
  • Egész életét aktívan töltötte, folyamatosan mások – leggyakrabban mellőzött és elfeledett művészeket – segített, nem egyszer harcolt is értük. Sokat fáradozott Aba-Novák Vilmos, Csohány Kálmán, Gadányi Jenő, Kohán György, Perei Zoltán, Pirk János, Rékassy Csaba, Szabó Vladimir, Szalay Lajos, Tenk László, Tóth Menyhért, Wagner Nándor és Zichy Mihály életművének megismertetésével, műveiknek értékelésével. Elsősorban a grafikusok pártfogója volt. 1984-ben a kortárs magyar grafikusok a budapesti Fészek Galériában rendezték a Manna néninek szeretettel című kiállítást. Így aztán rengeteg barátja és tisztelője van, a fiatalok között is. Azon kevesek közé tartozott, akik papír nélkül szabadon beszélnek kiállítási megnyitók alkalmával. Élete utolsó szakaszában nagyon sok kiállítást nyitott meg és előadásokat tartott rendezvényeken. Hihetetlen név- és eseménymemóriája volt, ami átölelte egész pályáját az ifjúkortól az öregkorig.
  • S ha egészsége gyengült is az évek múlásával, egy-egy kiállítás-megnyitó kedvéért erőt tudott venni magán, hogy el tudja végezni a munkát. Így volt ez röviddel halála előtt is, Sopronban és a budapesti Csók Galériában megnyitott egy-egy kiállítást. Utolsó napjaiban a kórházban még egy megjelenés előtt álló munkájának mondatait formázta, s barátait vidította.

Szakmai életrajz[szerkesztés]

  • 1938 Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténeti doktorátus
  • 1971 a művészettörténet kandidátusa
  • 1943-1954 a Székesfővárosi múzeumok, majd a BTM muzeológusa
  • 1954-1957 az MTA Művészettörténeti Dokumentációs Központ munkatársa
  • 1957- a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főmunkatársa
  • 1960- Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége (AICA), 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja
  • 1981- Magyar Népköztársaság, Művészeti Alap (MNMA) Művészeti Írói Nagydíja
  • 1984- Munka Érdemrend Aranyfokozata
  • 1994- Széchenyi-díj – Tudományos életművéért és művészetszervezői munkásságáért.
  • 2000- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, Madách-díj
  • 2005- A Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme
  • 2005- Újbuda 75 Emlékplakett
  • A Magyar Képzőművészeti Főiskola díszdoktora

Főbb művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb126794962

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]