Ugrás a tartalomhoz

Orbaiszék

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Háromszék vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Orbaiszék egyike a székely székeknek, a XVI. század végétől Háromszék alegységeként szerepel, de hivatalos közigazgatási megnevezése csak az 1870-es években tűnik el. 1876-tól Háromszék vármegye Orbai járása Kovászna központtal. Orbaiszék összetett fogalom, amely alatt elsősorban történelmi régiót, néprajzi kistájat értünk, de a Háromszék egészéhez képest mai napig is sajátos kultúrával rendelkező térséget alkot.[1]

Fekvése

[szerkesztés]

Orbaiszék a Feketeügy keleti oldalán húzódik, földrajzi sajátosságai szerint falvai két csoportra oszthatók: mezőföldi és hegyalatti falvak.[2]

Nevének eredete

[szerkesztés]

A hagyomány szerint Orbaiszék neve ily nevű székely őstől eredett, kinek ivadéka lehetett az Orbai-család, melyből több jeles ember származott, nevezetesen Orbai Miklós, János Zsigmond főstrázsamestere.

Benkő József, Orbaiszék nevét Orv-tól eredezteti, mivel - mint mondja - sok orv vagy tolvaj tartózkodott régen ott, kik a szomszéd tartományokból csaptak be.[3]

Története

[szerkesztés]

A szék (sedes) a vármegyeszervezettől független területi, bíráskodási, közigazgatási és katonai egység, amelyre az önkormányzatiság szintjére eljutott privilegizált népelemek (a székelyeken kívül például az erdélyi szászok vagy a kunok és jászok) rendelkeztek. Eredetének nincs még minden részlete tisztázva, annyi azonban valószínűnek tűnik, hogy az elnevezés a bírói székkel illetve a szabad bíróválasztással áll összefüggésben.[4] Székelyföldön hét ilyen egység alakult ki: Telegdi- (Udvarhely-), Maros-, Csík-, Kézdi-, Orbai-, Sepsi- és a földrajzilag különálló Aranyosszék.

A 17. század elejére Sepsi-, Kézdi- és Orbaiszék egyelőre nem túl erős egységét már Háromszéknek nevezték. Egységüket leginkább főtisztségviselőik azonossága jelentette ez idő tájt. A három egyenrangú szék mindegyike önálló törvényszéket tartott, élükön a közös főkirálybíró állt, aki egyúttal Várhegy várának ( a mai Székelybánja vár) a kapitánya is volt. Az egyes székeknek külön alkirálybírójuk volt, viszont mindhárom élén egy közös főkapitány és alkapitány állt.[5]

Települései

[szerkesztés]

Népi kultúrája

[szerkesztés]

Népi viseletek Orbaiszéken

[szerkesztés]

Az ún. kivetkőzés (népiesen: kiöltözés), vagyis a korabeli városi öltözködéshez való igazodás Székelyföldön a 19. század végén indult meg.[6] Háromszék e tekintetben élen járt a székelyföldi régiók között, s a viseletkultúrában bekövetkezett radikális változásokat meglehetős kritikával szemlélte a közvélemény. A merev rendi szokások szerint öltözködő társadalom nézeteiről, az általános elszegényedésről és a népviselet elhagyásának vélt okairól 1886-ban írt egy nevét fel nem fedő újságíró:[7]

„Nem elég jól áll neki most azon egyszerű, de csinos daróc harisnya, melyben apái vagyont szereztek, hanem felcifráztatja vörös, kék, szürke stb. színű zsinórokkal, hogy midőn viselésre kerül, legyen mit ledöfnie magáról a kapa és a kasza nyelével. Nem elég csinos neki az egyszerű de annál tartósabb zeke vagy zekeposztó ujjas, mely az idő viszontagságai ellen testét megvédte, hanem igyekszik azt felcserélni a boltból drága pénzen megvett, hetekig tartó rongy szövetekkel.”
   – Székely Nép (1906-1944)

Imreh István kutatásaiból ismeretes, hogy az öltözködés szigorú rendi szabályai a 20. század elején is megmaradtak,[8] de ugyanekkor a székely viseletek funkcióváltásának is tanúi lehetünk; a székely viselet kiállítási tárggyá, mutogatnivalóvá, a területi identitás jeleiként művészi ruhákká váltak. Az 1920-as években elindult szőttesmozgalomba becsatlakozott szövőfonó asszonyok fokozottan törekedtek arra, hogy ruházatuk elkülöníthető legyen a szomszédos falvakétól. A viseletek ilyetén tagolása fokozatosan jelentősebbé vált az Ezer székely leány-mozgalom megindulásával.[7] A standardizált, „klasszikus" székely ruha az 1970-es években intézményesült hagyományőrző szervezetek és tánccsoportok tevékenysége mentén jött létre.[6]

A népi ruházatoknak a 18-19. században erős rangjelző szerepe is volt. Az egyes szabásmódok, használt anyagok, színek és formák jelentései azonban tájegységenként, akár faluról falura is eltérhettek egymástól. Az Orbaiszék, Kézdiszék és Sepsiszék határain fekvő mezőföldi falvak távolabb estek az elzárt hegyvidékektől, ezért a kulturális nyitottságra földrajzilag is determináltabbak voltak.[9]

Háromszéken a férfiviselet alakulására nagy hatással voltak a határőr katonaság felállításával járó szabályozások, Nagy Jenő szerint a székely harisnya is ekkor nyerte el mai formáját.[10]

  • Orbaiszéki viseletek Haáz Sándor illusztrációin
  • Kovásznai női viselet
    Kovásznai női viselet
  • Imecsfalvi női viselet
    Imecsfalvi női viselet
  • Imecsfalvi férfi viselet
    Imecsfalvi férfi viselet
  • Hilibi női viselet
    Hilibi női viselet

Népköltészet

[szerkesztés]

A magyar népköltészetben a szájról szájra terjedő népballadák gyakran tájegységenként változatos formában, de fellelhetők. A balladagyűjtés a 19. században kezdődött, s erdélyi vonatkozásban Erdélyi János és Kriza János voltak az úttörői. Erdélyi gyűjtéseiben szembetűnő a székelyföldi anyag hiánya, Krizánál pedig a Háromszékről származó balladák alacsony száma kelt hiányérzetet. A háromszéki balladagyűjtés szükségessége mellett Székely Ádám, utóbb Maros-Torda vármegye levéltárosa szólal fel, mondván: „ezen székben a székelyek a leglovagiasabbak, mert nem csak katonák, hanem a lehetőségig míveltek s derék mezei gazdák”.[11]

Az új helyi balladák sajátosságának jelentőségét szintén Székely Ádám hangsúlyozza, amikor azok keletkezéséről és terjedéséről tudósít:

Történjen ott csak egy véletlen halál vagy szerencsétlenség, szerelem vagy megcsalatás s efféle, már másnap legény, leány faluban, erdőn, mezőn, kutaknál a tegnapi esetet sajátságos hanglejtéssel dalolják.
– Székely Ádám, Erdélyi: Erdélyi János levelezése 275–276.

A háromszéki balladagyűjtéshez ugyan a 20. század elején Benedek Elek mellett mások is hozzájárultak, átfogó Háromszéki gyűjtést az 1930-es évektől Konsza Samu végzett. Konsza a Székely Mikó Kollégium tanáraként diákjait is igyekezett beszervezni a gyűjtésbe, s e mozgalomhoz csatlakozott később Faragó József, Albert Ernő és mások.[11]

A Háromszéki Népballadák c. gyűjteményben szereplő orbaiszéki balladák
A népballada címe Gyűjtés helye Típus Közlő neve Gyűjtő neve Gyűjtés ideje Sorszám
1. Jó estét, barna lány Páva A megesett leány Bölöni Vilma Sütő Margit 1957 29.
2. Fekete városnak fehér tornya látszik Páva A kedvese után haló legény Szőcs Borbála Sütő Margit 1957 36.
3. Tollas Erzsi Páva A halálra táncoltatott leány Teleki Borbála Sütő Margit 1959 43.
4. Jó estét, jó estét Papolc A halálra táncoltatott leány Igyártó Irma Krausz Ildikó 1968 47.
5. Fehér László Hilib A halálraítélt húga Hajdú János Szabó Margit 1971 68.
6. Erdő, erdő, de magas vagy Papolc A rab Kocsis Erzsébet Krausz Ildikó 1969 89.
7. Harangoznak délre Páva Rózsa Sándor Császár János Sütő Margit 1959 108.
8. Nem messze van ide kis Hargita Páva Fábián Pista Császár János Sütő Margit 1959 123.
9. Rózsa Sándor Gelence Rózsa Sándor Márkos Béla Albert Ernő 1971 128.
10. Rózsa Sándor Páva Rózsa Sándor Császár János Sütő Margit 1959 130.
11. Rózsa Sándor az erdőben Páva Rózsa Sándor Rózsa Sándor Sütő Margit, Sütő Jenő 1968 141.
12. Madéfalva gyászban van Páva Kacsaj Pista Csekme Emma Péli Mihály 1969 149.
13. Hajnallik, hajnallik Hilib A megszólaló halott Vajda Ferenc Szabó Margit 1971 168.
14. Megöltek egy legényt Gelence A megszólaló halott Fehér József Albert Ernő 1971 175.
15. Amott messzi a nagy domboldalon Gelence Leégett a cserény Papp Ferenc Veress Irma 1971 177.
16. Túl a vízen, a szendei pusztában Hilib A bárókisasszony Lukács Zoltán Szabó Margit 1971 196.
17. Szépen legel a báróné gulyája Páva A kisasszony Rózsa Sándor Sütő Margit 1959 204.
18. Szépen legel a báróné gulyája Zabola A kisasszony Szakács Mária Sütő Margit, Sidó Lenke 1971 209.
19. Pálfi István Gelence A meggyilkolt vetélytárs Márkos Béla Albert Ernő 1971 210.
20. Szőcs Mári Hilib A meggyilkolt szerető Lukács Rozália Szabó Margit 1971 214.
21. Szabó Gyula Zágon A meggyilkolt szerető Molnár Károlyné Kozma Lídia 1969 218.
22. Szabó Gyula Zabola Az egymásért haló szerelmesek Dózsa Ilona Prázsmári Sándor 1956 221.
23. Barna Jancsi Komandó Az anyagyilkos fiú Benedek Zoltán Dankó Magdolna 1969 227.
24. Barna Jancsi Páva Az anyagyilkos fiú Teleki Borbála Sütő Margit 1959 318.
25. Tódor Eszti Zágon A szülőgyilkos leány Ráduly Árpádné Kozma Lídia 1969 239.
26. Szabó Vilma Páva A gyermekgyilkos anya Bölöni VIlma Sütő Margit 1957 245.
27. Pákainé Gelence Pápainé Márkos Béla Albert Ernő 1971 253.
28. A kocsmáros Papolc Pápainé Kocsis Erzsébet Krausz Ildikó 1969 255.
29. Erős Vilmos Zágon Kórházban Ráduly Árpádné Kozma Lídia 1969 265.
30. Pál Lajoska Hilib A cséplőgépbe esett legény Szabó István Szabó Margit 1971 284.
31. Butyka Imre Páva A meggyilkolt csendőr Csekme Emma Péli Mihály 1969 304.
32. Butyka Imre Páva A meggyilkolt csendőr Cofa Mária Sütő Margit 1959 305.
33. Szekrény Vince Hilib - Gál Ilona Szabó Margit 1971 336.
34. Biró Jóska Barátos - Benke Katalin Csia Árpád 1972 338.
35. Árok Balázs Hilib - Gál Imre Szabó Margit 1971 344.
36. Sütő Dénes Zabola - Kósa Teréz Sütő Margit, Bende Erzsébet 1971 347.
37. Sütő Dénes Zabola - Nagy Teréz Sütő Margit, Szász Edit 1971 348.
38. Veress Dénes Cófalva - Albert Rozália Csia Árpád 1972 358.
39. Gáspár Károly Zágon - Olosz Mihályné Kozma Lídia 1969 362.
40. Biró Jani Zágon - Olosz Mihályné Kozma Lídia 1969 377.
41. Katona Ida Cófalva Az egymásért haló szerelmesek Kató Mária Tamás Sándor 1969 415.
42. Kollektor Ida Cófalva Az egymásért haló szerelmesek Deák Klára Bogdán Anikó 1968 422.
43. Katona Mihály Cófalva Az egymásért haló szerelmesek Albert Rozália Csia Árpád 1972 423.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Híres személyek

[szerkesztés]

Történelmi családok

[szerkesztés]

Látnivalók

[szerkesztés]

Nevezetes események

[szerkesztés]


Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Boér, Hunor.szerk.: Kinda István: Orbaiszék változó társadalma és kultúrája – Orbaiszék és a Székely Nemzeti Múzeum. Kovászna Megyei Művelődési Központ, 79-103. o. (2008) 
  2. ↑ Pozsony Ferenc. Orbaiszéki települések társadalmának változása. Acta Siculica, 536-564. o. [2010] 
  3. ↑ Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Budapest: Arcanum. 2003. ISBN 9639374741  
  4. ↑ Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14.század). Főszerk. Kristó Gyula. Budapest, 1994.
  5. ↑ Székelyföld története monográfia. Budapest–Kolozsvár–Székelyudvarhely: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont–Erdélyi Múzeum Egyesület–Haáz Rezső Múzeum. 2016.  
  6. ↑ a b Gazda Klára, Haáz Sándor. Székelyek ünneplőben – Színek és formák a székelyföldi népviseletben. Budapest: Planétás, 24. o. (1998) 
  7. ↑ a b Szőcs Gazda Enikő (2000). „A székelyföldi szőttesmozgalom és a Székely Nemzeti Múzeum”. Acta, Sepsiszentgyörgy 2. kötet, Kiadó: Székely Nemzeti Múzeum. 
  8. ↑ Imreh István. Székelyek a múló időben. Budapest: Magvető Kiadó (1987) 
  9. ↑ Szőcsné Gazda Enikő. A háromszéki hozomány a 19. században. Debrecen: Debreceni Egyetem történelmi és néprajzi doktori iskola, 8. o. (2010) 
  10. ↑ szerk.: Nagy Jenő: Néprajzi és nyelvjárási tanulmányok – Adatok a székely posztóharisnya fejlődéstörténetéhez, 140–144.. o. (1957) 
  11. ↑ a b Albert Ernő et al. Háromszéki népballadák, Faragó József, Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 8. o. (1973) 
  12. ↑ Bartha (nagyborosnyói). In Kempelen Béla: Magyar nemes családok. B udapest: Arcanum. 2003. ISBN 9639374725  
  13. ↑ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: XII. kötet [Vachott - Zichy]. Pest: Ráth Mór. 1865. 13. o.  
  14. ↑ Kádár László Képtár. visitcovasna.com (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  15. ↑ Kovászna Városi Művelődési Ház. www.kvmh.ro (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  16. ↑ Kőrösi Csoma Sándor Emlékház. csomaegyesulet.org (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  17. ↑ A pákéi Nagy-kúria. pakeinagykuria.uw.hu (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  18. ↑ Mikes-Szentkereszty kastély. visitcovasna.com (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  19. ↑ Barátosi Református Egyházközség. www.refbaratos.eu (Hozzáférés: 2024. december 4.)
  20. ↑ Szőcsné Gazda Enikő, Mihály Ferenc: A barátosi református templom kazettás mennyezete. Acta Siculica, 12–13. sz. (2013) 625–644. o.
  21. ↑ Murádin Jenő: Székelyföldi ösztöndíjasok 1941-1943. Csíkszereda: Csíkszereda Kiadóhivatal. 2012. ISBN 9786069324318  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Orbaiszék&oldid=28088405”