Orbaiszék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A szék (sedes) a vármegyeszervezettől független területi, bíráskodási, közigazgatási és katonai egység, amelyre az önkormányzatiság szintjére eljutott privilegizált népelemek (a székelyeken kívül például az erdélyi szászok vagy a kunok és jászok) rendelkeztek. Eredetének nincs még minden részlete tisztázva, annyi azonban valószínűnek tűnik, hogy az elnevezés a bírói székkel illetve a szabad bíróválasztással áll összefüggésben.[1] Székelyföldön hét ilyen egység alakult ki: Telegdi- (Udvarhely-), Maros-, Csík-, Kézdi-, Orbai-, Sepsi- és a földrajzilag különálló Aranyosszék.

A székek elnevezése sok esetben a korábbi lakóhelyre utal: Telegdiszék neve a Bihar vármegyei Telegdre, Kézdi-, Sepsi- és Orbaiszék neve pedig Szászkézdre, Szászorbóra és Szászsebesre. A nyelvészeti kutatások megállapítása szerint ezek az elnevezések (Telegd kivételével) végsősoron víznevekből keletkeztek (egyes vélemények szerint ide tartozik Csík is), és összefüggésben állnak a székelyek gyepű- és határvédő szerepével.[2]

A 17. század elejére Sepsi-, Kézdi- és Orbaiszék egyelőre nem túl erős egységét már Háromszéknek nevezték. Egységüket leginkább főtisztségviselőik azonossága jelentette ez idő tájt. A három egyenrangú szék mindegyike önálló törvényszéket tartott, élükön a közös főkirálybíró állt, aki egyúttal Várhegy várának ( a mai Székelybánja vár) a kapitánya is volt. Az egyes székeknek külön alkirálybírójuk volt, viszont mindhárom élén egy közös főkapitány és alkapitány állt.[3]

A hagyomány szerint Orbaiszék neve ily nevű székely őstől eredett, kinek ivadéka lehetett az Orbai-család, melyből több jeles ember származott, nevezetesen Orbai Miklós, János Zsigmond főstrázsamestere.

Benkő , Orbaiszék nevét Orv-tól eredezteti, mivel - mint mondja - sok orv vagy tolvaj tartózkodott régen ott, kik a szomszéd tartományokból csaptak be.[4]

Orbaiszék települései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14.század). Főszerk. Kristó Gyula. Budapest, 1994.
  2. Benkő Lóránd: Adalékok a székelység korai történetéhez. Új Erdélyi Múzeum, 1. (1990) 109-122. Benkő Lóránd: Kézd. Benkő L., 1998. 148-150.
  3. Székelyföld története monográfia 
  4. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása