Zágon
| Zágon (Zagon) | |||
 | |||
| A Mikes–Szentkereszty-kúria | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Székelyföld | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Kovászna | ||
| Község | Zágon | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 527185 | ||
| Körzethívószám | 0267 | ||
| SIRUTA-kód | 65020 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 3766 fő (2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | 2101 (2011)[1] | ||
| Népsűrűség | 109,13 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 570 m | ||
| Terület | 34,51 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 46′, k. h. 26° 07′45.766667°N 26.116667°EKoordináták: é. sz. 45° 46′, k. h. 26° 07′45.766667°N 26.116667°E | |||
 | |||
| Zágon weboldala | |||
 | |||
„...úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont”(Mikes Kelemen: Törökországi levelek)
Zágon (románul Zagon) falu Romániában Kovászna megyében. Zágon nevét Mikes Kelemen tette híressé a magyar nyelvterületen a Törökországi levelek című művével, ugyanakkor a 20. század első felében Kiss Manyi is számos interjúban említette mint a szívéhez közel álló falut.
Fekvése
[szerkesztés]Zágon a történelmi Székelyföld s egyben a Kárpát-medence legdélkeletibb szögletében, a Kárpátkanyarban, 567 méter tengerszint fölötti magasságban helyezkedik el a Nagy- és Kis-Zágon-patakok mellett.
Kelet felől a település fölött emelkedik a Háromszéki-havasok legdélebbi vonulata, délen pedig a Bodzafordulói-hegyek északi nyúlványai határolják. Keleti és északi részén a Felső-háromszéki medence síkvidéke terül el. A Feketeügybe ömlő Zágon-vize és a Román Ókirályság felé tartó Nagy-Bászka havasi vízfolyás vonala képezi a határt a Háromszéki-havasok és a már nyugati irányba forduló Bodzafordulói-hegyek között.
A falut szegélyező minkét hegyvonulatra a tagoltság jellemző. Legmagasabb pontjai az 1223 méter magas Matóbérc és az 1204 méter magas Domokos-magas. Ezen gerincek folytatásaként távolabb az 1167 méter magas Tisztás-tető, az 1078 méter magas Laposbérc, illetve az 1015 méter magas Kalagor hegytömbjei képezik a Kárpátok vízválasztó gerincét.[2]
Nevének eredete
[szerkesztés]1864-ben Pesty Frigyes kezdeményezésére országszerte összeírták az egyes településeket és helyneveket. Lázár József zágoni bíró és Bíró Elek jegyző a kérdőívre válaszolva azt felelték, hogy Zágon nevének eredete ismeretlen a falu lakói előtt.[3]
Helynevei
Zágon kiterjedt erdőrészein és mezőin számos kisebb-nagyobb területet jelölő helynevet találunk. A 19. században a szántók és kaszálók tekintetében három határrészt különítettek el: Szent Miklós határ – itt Méhkert, Szent Miklós-láb, Közép-ösvény, Bene-útja, Rét-láb, Csotska és Kovács-szege –, Középhatár – ebben Sorompó, Keringő, Kökényes, Bod útja, Bod mezeje, Horgasláb, valamint Mogyarós éger nevű kisebb részek –, végül Telek határ – itt Kertalja, Leány-patak, Szegény-szer, Kövecses-kút, Kovács-fark és Cseremás.[3]
A hegyek és magaslatok helynevei közül néhány: Kisvész, Nagyvész, Láhó, Domokos-magasa, Mocsárhely és Csoma-bérce.[4]
Az erdőrészek határosak az egykori moldvai és havasalföldi határrészekkel, ezért helynevein néhol román nyelvi hatás is felfedezhető: Jóvíz, Szurdok, Kis és Nagy Bota, Zabrató, Kakitsa, Bikahát, Nagyszörök, Hosszúhavas, Karulyos, Csihányos, Darnó, Ingovány, Kraszna, Dealul Batzin stb.[3]
Története
[szerkesztés]Zágon a késő-középkorban
Középkori Szent Miklós templomának romjai a Szent Miklós temetőben láthatók, a 18. század végén hagyták el a reformátusok.
Zágon a kora-újkorban
Zágon már az 1562-es regesztrum szerint jelentős település 51 kapuval. 1602-ben már 105 családot számlálnak, melyek száma tovább nőtt, 1614-ben többszörösére, 281-re ugrott. Ezekből 6 családfő a nemesek, 102 a lófők és gyalogos katonák, 158 a jobbágyok és 15 a zsellérek közé tartozott.[5]
Egy 1564. április 20-án kelt perirat, amelyben a zágoni székelyek és a prázsmári szászok a Bodza nevű legelő használata felett pereskednek említi elsőként a falu néhány családfőjét. Ezek Tartsy Fábián, Markó Simon, Markó Demeter Csoma Menyhért, Csoma István, Kőrössy Péter, Tartsy Ambrus és György, Orosz János, Vajda Péter és Miklós stb.[6]
1614-ben a következő családnevekkel találkozhatunk: Albu, Gecse, Csoma, Tarcsy, Izsák, Barra, Jánó, Guruzda, Domokos, Vajda, Markó, Elekes, Andók, Vardó, Aranka, Kovács, Kónya, Demeter stb.[7]
Zágon a 19. században
Zágon Háromszék egyik korán polgárosult települése volt. Az 1800-as évek közepétől aktív egyházi és világi élet folyt a faluban. Orbán Balázs romantikus útleírásában így ír a faluról:
„E falu lakói nagy kereskedést üznek Brassóba hordott épület és edényfával, deszkával és zsindelylyel; roppant havasaikban a hamuzsirfőzést és marhatenyésztést is nagyban üzik. E mellett van Zágonnak egy üvegcsűre is s népes hetivásárai, miért lakói általános jóllétben vannak, sőt az ujabb időkben értelmi tekintetben is nagyon emelkednek, mit jól szervezett népiskolájoknak lehet feltudni, melyet e falu teljesen önerején létesitett.”[8]
A zágoni községi elemi népiskola a 19. század második felében Háromszék legjelentősebb oktatási intézményei között szerepelt. A zágoni előljáróság a közművelődés fellendítése céljával Csiszér Mihály református esperes vezetésével komoly erőfeszítéseket tett, hogy a tervezett székelyföldi középtanodát – későbbi Székely Mikó Kollégium – Zágonban létesítsék, s erre 16 holdnyi telket, tízezer ezüst forintot és 200 hold bükkerdőt ajánlott fel. Miután azonban a tanodát Sepsiszentgyörgyön alapították meg, a zágoni közösség újabb lendülettel állt saját iskolaügye mellé. Közadakozásból támogatták a református iskola ügyét, ám emellett a római katolikus és görögkeleti felekezetek oktatására is adakoztak. 1867-ben új, tágasabb épületet emeltek a több mint száz diákot számláló intézmény számára. Ekkor az iskola élén igazgatósági bizottság állt, ösztöndíjalap segítette a szegény sorsú diákokat, ugyanakkor ide jártak a vármegye nemességének gyermekei is. A zágoni ekkor Háromszék mintaiskolája volt – az évzáró vizsgákon megjelentek a szülők mellett az egyházi és világi hatóságok elöljárói, s a Székely Mikó Kollégium teljes tanári kara is. Jelentősebb oktatói voltak Demeter Samu lelkész, Kóbori Veres Sándor francia-, német- és magyar irodalomoktató, Kerestély Károly, Kovács Lajos igazgatók, Imre István, Horváth Mária, Fazakas János és Orbán István leánytanítók stb.[9] A zágoni tanítók és tanárok némelyikének országos összeköttetései is voltak, így Kovács Bálint 1895-ben a Néprajzi Társaság tagja volt.[10]
Az 1867. évi kiegyezés utáni időszak a zágoni egyesületi élet fellendülését is eredményezte. A jótékonysági, közhasznú és közművelődési egyesületek céljai a helyi lakosság, az értelmiség, a diákság, a rászorulók, idősek, árvák, katonák és családjaik, árvíz- vagy tűzkárosultak megsegítése stb. volt. A polgári egyesületek között a legjelentősebbek a zágoni Kaszinó, a Jótékony Nőegylet, a Férfiegylet, az Olvasókör, valamint a Dalkör és Földmíves Zenekar.[11]
A második bécsi döntés után
[szerkesztés]A második bécsi döntés után Észak-Erdély újra Magyarország része lett. A bevonuló magyar hadsereg 1940. szeptember 13-án érte el a visszacsatolt terület legkeletibb települését, Zágont. Zágonban ekkor a katonák üdvözlésére az előljáróság a falu bejáratához székelykaput állított, a művelődési ház előtt ünnepséggel várta a bevonulást.[1]
Az évszázados román–magyar együttélés ekkor mélypontra zuhant. Domokos Géza író egy Beke Györggyel folytatott beszélgetés során így emlékezett vissza az akkori állapotokra:
„Zágonban jöttem rá először, hogy az emberek nem mind egyformák. Például vannak magyar emberek és román emberek. [...] Lehet, hogy felületes benyomásról van szó csupán, de én gyermekkoromban soha nem hallottam olyasmit a családunkban, hogy ez a különbözőség ellenségeskedésnek vagy bizalmatlanságnak a forrása is lehet. Sajnos, később ezzel a valósággal is meg kellett ismerkednem. Tanúja voltam annak, amikor 1940 szeptemberében, a bécsi döntés után, a zágoni magyar legények egy része amolyan kisebb pogromot rendezett a románok között. Mint ahogy tanúja voltam annak a megalázásnak is, amely 1944 őszén a vasgárdisták által felizgatott egyes román fiatalok részéről a magyar lakosságot érte.”[12]
Vásárjoga volt, egykor híresek voltak hetivásárai. A falu mellett Bodmezején az elpusztult Tatárszeg falu romjaira bukkantak. 1910-ben 5135 lakosából 2650 magyar, 2108 román, 9 német volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Orbai járásához tartozott.
1992-ben 4092 lakosából 2237 magyar, 1849 román és 6 cigány volt. Zágon híres református templomáról.
2011-ben 3916 lakosából 2096 magyar, 1820 román volt.[13]
Irodalmi megjelenése
[szerkesztés]A Törökországi levelekben
[szerkesztés]Zágont a magyar rokokó irodalom kiemelkedő szerzője, Mikes Kelemen tette ismertté Törökországi levelek című műve által 1794-ben. Mikes többször ír szeretett szülőfalujáról:
- 1718. május 7-én, Drinápolyban kelt levelében így ír szülőfalujáról: „A' való, nehéz Zágon nélkül ellenni...” (13. levél)
- 1718. szeptember 22-én Jénikőben kelt levelében: „Egy régi francia királynak láttam a székit, most csak a zágoni bírónak is jobb széke vagyon annál.” (19. levél)
- 1720. május 28-én Rodostóból: „Már mi itt derék házas-tüzes emberek vagyunk, és úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.” (37. levél)
- 1726. december 4-én Rodostóból: „De arról nem írtam, hogy egy görög püspök házánál láttam olyan nagy rosmarintfát, mint egy közönséges fűzfa. Mindezek fel nem találtatnak Zágonban, de el lehetünk nálok nélkül. Itt sincsen szilvafa, se fenyőfa.” (77. levél)
- 1739. június 1-jén kelt levele Csernavódából: „Elég a', hogy ha Erdélyt meg nem láthatom is, de a köpönyegit meglátom, mert az erdélyi havasok mellett menyünk el. Ha Zágonban sert nem ihatom is, de iszom a Bozza viziből.” (146. levél)
- 1739. június 21-én, Jászból: „Elítélheted néném, micsoda suhajtásokot bocsátottam, mikor az édes hazám havasi mellett mentem el; örömest bémentem volna Zágonban, de az Úr béfedezte előttem az oda vivő utakot, mert az egész föld övé.” (149. levél)
- 1753. március 22-én írt utoljára Zágonról leveleiben: „Kedves néném, micsoda régi lakosok vagyunk ebben a városba [értsd Rodostó], tegnap 33 esztendeje múlt el itt való uralkodó bujdosásunknak. A' bizonyos, hogy mint a negyedrésze, annyi időt nem töltöttem Zágonban. Hát azt megírjam-é, hogy mennyi ideje, hogy onnét kiugrattam?” (188. levél)[14]
Zágoni csepp
[szerkesztés]Három évtizeddel korábban készült, de az első kiadást csak 1943-ban élte meg a magyar anekdota-irodalom úttörőjének, Hermányi Dienes József A Nagyenyedi Demokritus című műve. A kor közszájon forgó anekdotáit összegyűjtő mű tartalmaz egy Zágoni csepp nevű anekdotát, amely így szól:[15]
„Zágon nevű faluban hajdan megszállván egy éjjeli hálóra holmi úri ember, elküldi inasát a korcsmára két ejtel borért vacsorára. Midőn az inas vinné a bort a szállás felé, találkozik egy vénasszonnyal, aki megkérdé az inastól, hogy mit viszen. Meghallván, hogy bort, mondja az udvari inasnak:
– Add, igyam belőle egy cseppet, édes fiam, mert majd meghalok szomjúval.
Kezébe adá az inas a kofának az edényt, és az asszony el nem [vevé] szájától, míg egy cseppig meg nem ivá, melyen az inas elcsudálkozván, monda:
– Anyó! Ördög a lelked! Bár iszol vala egyszer jól, csak nem egy cseppet iszol vala!
Visszamenvén azért a szolga a korcsmára, a maga pénzén töltete mást a bor helyett. Innen ered némelyek közt ama szó: a zágoni csepp.”[16]
Népszokások
[szerkesztés]Háromszék a 19. század derekán Erdély polgárosodottabb részeihez tartozott, így viszonylag korán elkezdődött a kivetkőzés és a népszokások kikopása. Kovács Bálint zágoni tanító 1895-ben mutatta be a Néprajzi Társaságnak Zágon még élő népszokásait.
Mennyegző
[szerkesztés]Zágonban a falusi élet legmeghatározóbb eseményeit sajátos szokások kísérték még a 19. század végén. A lakodalom napján a násznép a lányos háztól indul, élükön a násznaggyal, míg a menyasszonyt az ún. nyoszolyó lányok kísérik. A vőlegény a férfiak társaságában leghátul kíséri a násznépet, a Rákóczy-indulóra menetelve, s közben pisztolyokkal lövöldözve. A lakodalmi társaság hazafele az utca két felére kitett vizes edényekre helyezett, virággal díszített poharakba pénzt dobál. A lakodalmat követő reggelen kerül sor a kárlátásra, amikor a lány szülei megnézik az ifjú házaspár házát és udvarát, majd az ifjú feleség főztjéből megebédelnek. Ilyenkor elengedhetetlen a „tyúkhúsos laska” és a töltött káposzta.[17]
Aratás
[szerkesztés]A nyárvégi aratások végeztével a mezőről hazatérők a bolondozásra legfogékonyabb társuk fejére szalmából és búzavirágból készült koszorút tesznek, aki ezután az utcán kurjongatva megy végig, igyekezve kikerülni az utcából innen-onnan rázúduló kártyavizet. Azonban mire a gazda lakására ér, bizony csuromvíz lesz, de kárpótlásként őt kínálják először pálinkával, s neki van módja elsőként áldást mondani a gazdásra és háza népére.[17]
Nevezetességek
[szerkesztés]Zágon szülöttei
[szerkesztés]- Itt született 1690-ben zágoni Mikes Kelemen, Rákóczi hadapródja, majd kamarása, szobra a kastély közelében áll, egykori szülőháza helyén emlékoszlop áll.
- Itt született Kőrösi Csoma Sándor egyik közelebbi felmenője, aki aztán Kőrösre költözött.
- Itt született 1805-ben szotyori Nagy Tamásné Vajna Terézia 1848-49 egyik hősnője.
- Itt született 1966-ban Tamás Sándor erdélyi magyar politikus, a Kovászna Megyei Önkormányzat elnöke.
- Itt született 1874-ben Csutak Vilmos muzeológus, tanár.
- Itt született 1968-ban Szabó Katalin tornászcsillag, többszörös olimpiai- és világbajnok.
- Itt született 1918. május 15-én dr. Both Lajos belgyógyász főorvos.
Kapcsolódó személyiségek
[szerkesztés]- Itt töltötte gyermekéveit a Jászai Mari-díjas színművész Kiss Manyi.
- Itt töltötte gyermekéveit Domokos Géza író, politikus, az RMDSZ első elnöke és a Kriterion alapítója.
Érdekességek
[szerkesztés]- A falu nevéből önállósult a Zágon férfi keresztnév.
- Zágon nevét Zágonyi Károly révén az Egyesült Államokban is tisztelik. A Missouri állambeli Springfieldben található az unionista lovas parancsnok emlékparkja, a Charles Zágonyi Memorial Park, amely egyben az amerikai magyar diaszpóra fontos emlékezethelye.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kovászna megye. adatbank.ro
- ↑ Kisgyörgy, Zoltán.szerk.: Csáki Árpád, Kinda István, Nagy Balázs, Tóth Szabolcs Barnabás: Zágon – Zágon természetföldrajzi és földtani jellemzése. Sepsiszentgyörgy: Háromszék Vármegye Kiadó, 9–17. o. (2018). ISBN 978-606-8598-29-1
- ↑ a b c szerk.: Csáki Árpád és munkatársai: Pesty Frigyes helynévgyűjteménye 1864–1865. – Székelyföld és térsége I.. Budapest–Sepsiszentgyörgy: Országos Széchényi Könyvtár, Székely Nemzeti Múzeum, 137–138. o. (2012). ISBN 978-963-200-598-0
- ↑ Hopp, Lajos. Mikes Kelemen. Életút és írói pályakezdet., Historia Litteraria. Universitas, 35.. o. (2000). ISBN 9789639104372
- ↑ Cserey, Zoltán (1995). „Faluközösség Zágonban a 19. század közepén.”. Acta Siculica, 181–192. o.
- ↑ Román Állami Levéltár. Brassó Városi Levéltár. BV-F-00001-1-495-2.. (Hozzáférés: 2026. január 27.) „Sentinţa lui Ioan al II-lea Sigismund Zápolya, regele Ungariei, din 20 aprilie 1563, în procesul târgului Prejmer (Prásmár) împotriva secuilor din posesiunile Zagon şi Dobolii de Sus (Feldoboli), privind folosirea „insulei Boza sau Bozau”. Protonotarul Valentinus de Feldioara (Földvár), în baza poruncii regelui din 2 aprilie 1563 pentru efectuarea judecăţii la faţa locului care a rămas neexecutată conform poruncii sale din 20 octombrie 1562, în urma recursului părţilor la ancheta lui Petrus Bassa, din 20 august 1562. Pentru reclamanţi se prezintă sentinţa lui Petru de Szentgyörgy şi de Bozin [din 2 iulie 1509; Privilegii nr. 288] şi a lui Ludovic al II-lea [din 11 octombrie 1525] cu actul de hotărnicire al magistratului oraşului Braşov [din 9 decembrie 1449] privind „insula Boza”, iar pentru pârâţi se prezintă un document al regelui Ludovic al II-lea, care confirmă o sentinţă a lui Petru de Szengyörgy şi de Bozin despre apartenenţa ţinutului Schemerlich Mézo la scaunul secuiesc Orbai. Protonotarii au atribuit „insula Boza” târgului Prejmer, lăsând Schemerlich Mézo la scaunul Orbai şi au efectuat hotărnicirea potrivit unui document al lui Ştefan de Verbeocz.”
- ↑ szerk.: Demény Lajos: Székely Oklevéltár Új Sorozat IV.. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum Egyesület, 481–485. o. (1997)
- ↑ Orbán, Balázs. A Székelyföld leírása – Kovásznától Zágonig [1868]. Hozzáférés ideje: 2026. január 27.
- ↑ Berecz, Gyula. Háromszék vármegye népoktatási intézményeinek története, 248–253. o. [1892. február 16.]
- ↑ „A Néprajzi Társaság tagjai közé ujabban beléptek”. Etnographia, Budapest 6..
- ↑ Tóth, Szabolcs Barnabás.szerk.: Csáki Árpád, Kinda István, Nagy Balázs, Tóth Szabolcs Barnabás: Közművelődési és közhasznú egyesületek Zágon történetében, Zágon, Székelyföld települései. Sepsiszentgyörgy: Háromszék Vármegye Kiadó, 185–216. o. (2018). ISBN 978-606-8598-29-1
- ↑ Beke, György (1972). „Szeretem ezt a szót: józanság. Beszélgetés Domokos Gézával (a Zokogó majomról is)”. Korunk 9, 1306. o.
- ↑ Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Covasna. INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. (Hozzáférés: 2025. november 2.)
- ↑ Mikes, Kelemen.szerk.: Hopp Lajos: Mikes Kelemen összes művei I. – Törökországi levelek és Misszilis levelek
- ↑ Gyenis Vilmos: Hermányi Dienes József: Nagyenyedi Demokritus. (Hozzáférés: 2026. január 27.)
- ↑ (2013. december 31.) „Hermányi Dienes József: Nagyenyedi Demokritus”. Háromszék.
- ↑ a b Kovács, Bálint (1895). „A zágoni nép szokásai és babonái”. Etnographia 6, 396–398. o.
Turizmus és látnivalók
[szerkesztés]Műemlékek
[szerkesztés]- Mikes-Szentkereszty kastély (Műemléki kód: CV-II-a-A-13326)
- „Szent Arkangyal” nevű görög keleti temploma 1814-ben épült. (Műemléki kód: CV-II-m-B-13325)
Látnivalók
[szerkesztés]- Református temploma 1782-ben épült barokk stílusban.
- Római katolikus temploma 1822-ben
- Mikes-emlékszoba és helytörténeti kiállítás
Programok
[szerkesztés]- Orbaiszéki kerékpártúra
- ATV motorostúra
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Kovászna megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}