Bereck

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bereck (Brețcu)
BERECK.jpg
Bereck címere
Bereck címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeKovászna
Rang községközpont
Irányítószám 527060
Körzethívószám +40 x67[1]
SIRUTA-kód 64103
Népesség
Népesség2467 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság1839 (2011)[3]
Népsűrűség21,26 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság600 m
Terület116,03 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Bereck (Románia)
Bereck
Bereck
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 02′ 32″, k. h. 26° 18′ 02″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 32″, k. h. 26° 18′ 02″
Bereck weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bereck témájú médiaállományokat.

Bereck (románul Brețcu, németül Bretz, latinul Angustia) falu Romániában, Erdélyben, Kovászna megyében. Községközpont, Kézdimartonos és Ojtoztelep tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Kézdivásárhelytől 13 km-re északkeletre, az Ojtozi-szoros erdélyi kijáratának kapujában, a Berecki-patak mellett fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve egyházi és etnikai eredetű is lehet.

Az egyházi eredetet preferáló elmélet szerint a település Tours-i Szent Márton - aki Magyarország védőszentje is egyben, mivel Pannónia római provinciában, Sabaria-ban, vagyis a mai Szombathelyen született - leghíresebb növendékének, tanítványának és utódjának, Szent Brictiusnak - magyarul Szent Berecknek - nevét viseli.[4] Brictiusról Európa-szerte számos kegyhelyet és templomot neveztek el, és neve keresztnévként is elterjedt, magyar nyelvi területeken a Bereck, Böröczk, Berecz, Böröcz, Biczó és a szegedi Biczók név alakban őrződött meg.[5]

Az etnikai eredetű névkeletkezés kétséges, bár nem lehetetlen: e szerint Bereck település neve az illírek egyik, pannonokhoz tartozó altörzsének, a breukoknak nevére vezethető vissza. A breukok az i.e. 3. évezredben költöztek – a többi illír törzzsel együtt a Jamna-kultúra területeiről – a mai Bosznia-Hercegovina területére, a Száva folyó partjára és annak nyugati vidékére, a trákok szomszédságába, ahol két évezredig éltek. A breukok törzsének nevéből képződött a római korban a latin Brictius személynév, mely a nevet viselő személy breuk származására utalt. Ugyancsak a törzs nevére vezethető vissza a Bosznia-Hercegovinában található Brčko településnév, és az abból keletkezett, a mai délszláv nyelvterületen használt Brcko személynév. A breukokat (görögül Βρεῦκοι) a rómaiak az i.e. 1. században igázták le. A breukok eleinte nagy ellenállást fejtettek ki, de elkerülhetetlen vereségük után sokukat eladták rabszolgának. Római állampolgárságot kaptak Trajánusz uralkodása idején. Közvetlenül a római megszállás után sok breuk elvándorolt és Daciában telepedtek le, az elmélet szerint ők lettek volna Bereck település első lakói és névadói.[forrás?]

A két elmélet nem feltétlenül mond ellent egymásnak, lehetséges, hogy Szent Brictius a személynevét családja breuk eredete miatt kapta, majd vált egyházi tevékenysége miatt Bereck névadójává.

Története[szerkesztés]

Területe már a legrégibb idők, a szórványleletek szerint legalább a csiszoltkőkorszak óta lakott. Kőcsákányok, újkőkori gömbfejű kalapács került itt elő, a későbbi korokból pedig egy híressé vált bronzlelet lándzsákkal és baltával. A Farkasvárnak nevezett helyen őskori település nyomait tárták fel. Az Ojtozi-szoros bejárata előtt láthatók Veneturné várának maradványai. A székelyek hagyománya szerint várat IV. Béla uralkodása alatt a székely Benetur építette, innen a neve. A romokhoz legendák kötődnek. Valójában a Római Birodalom limesét őrző katonai tábornak épült Angustia (vagy Augustia) néven 117 és 138 között, Hadrianus császár idejében. 1241-ben a tatárok pusztították el.

A Tekeres és a Leánypatak közti hegyormon állt Leányvár, mely a római erőd egyik őrtornya lehetett.

A falut 1332-ben Beze néven említik. A település fejlődésére kedvezően hatott földrajzi fekvése. 1426-ban Zsigmond király mezővárossá emelte, később kiváltságos mezővárosként kivált Kézdiszékből, 1870 és 1876 között pedig törvényhatósági jogú város volt. 1910-ben 3275 lakosa volt, ebből 2087 magyar, 1186 román, 2 német. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 1992-ben 2840 lakosából 2091 magyar, 747 román volt.

Látnivalók[szerkesztés]

Községháza
Római katolikus templom
  • Eredeti formájukban felújított 19. századi parasztházak.
  • Veneturné várának maradványai az Ojtozi-szoros bejáratánál.
  • Régi gótikus temploma 1569-ben épülhetett fából, tornya 1764-ben épült.
  • A mai római katolikus templomot 1803 és 1810 között építették, tornyát 1818-ban fejezték be. 1977-ben és 1990-ben földrengés rongálta meg, 1993-ban megújították. 1569-ben épült elődjét 1802-ben egy nagy földrengés rongálta használhatatlan állapotúvá. Megmaradt 1775-ben készült, ma már műkincsnek számító harangaj, a következő latin nyelvű felirattal: „A halottakat elsiratom, a villámokat megtöröm, a szeleket szétoszlatom, ünnepkor a lelkeket házamba hívom. Öntetett Szent Miklós püspök a berecki eklézsia védőszentjének tiszteletére 1775.” E harangot nem öntötték ágyúvá 18481849-ben, egy másik berecki harangot azonban igen. A templom szentélye mögött állították fel 1992-ben Gábor Áron szobrát.
  • Ortodox temploma 1783 és 1787 között épült.
  • A polgármesteri hivatal közelében található a ház, ahol 1849. július 25-én Bem József találkozott Petőfi Sándorral.
  • A falutól 2 km-re, a cserépgyár közelében, a Körültáj-hegyen (a hegy elnevezése valószínűleg az ázsiai nyelvekben meglévő kurultáj (am. „törzsi gyűlés”) szóval magyarázható)[forrás?] 1899-ben 3 m magas emlékoszlopot állítottak Erzsébet királyné tiszteletére.

Híres emberek[szerkesztés]

Testvérvárosok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]