Kurultáj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a mongol uralkodók tanácsáról szól. Hasonló címmel lásd még: Nagy-Kurultáj (hagyományőrző rendezvény)

A kurultáj vagy kuriltáj (mongolul: ᠬᠤᠷᠠᠯᠲᠠᠢ, хуралдай, huraldaj[* 1]) a mongol uralkodók és a katonai-feudális arisztokrácia tagjainak tanácskozása, amin tisztviselők kinevezése, megállapodások, katonai, bel- és külügyek, hadjáratok, háború és béke kérdéseiről tárgyaltak és hoztak döntést. Fontos szerepet játszott a kán trónra lépésében, tanácsadásban (a kánnak), az állam legfőbb hatalma önkényes bitorlásának megakadályozásában, valamint az újonnan trónra lépő kán jogalapjának megerősítésében. A trónöröklésről a törzs(ek) vénei és az "aranycsalád" (a kán feleségei, fiai és családtagjai) részvételével tartott kurultájon kellett dönteni.[1]

A kazak enciklopédia szerint: a török-mongol nemesség hivatalos tanácsa. A kurultáj jelentős szerepet töltött be a türk népek körében, majd Dzsingisz kán birodalmában. Itt elsősorban a nagykán megválasztásával, a meghódított területek tulajdonjogával, a hadjáratok irányának meghatározásával és a hadsereg parancsnokának kinevezésével kapcsolatos kérdéseket oldották meg. Az uluszokban (államokban) minden évben összehívták Dzsingisz kán családjának és katonai-nomád arisztokráciájának kurultáját. 1259-ben Möngke kán halála után a mongol hadvezérek, vagyis a nagy kurultáj nem ült össze.[* 2] A 15–18. században kurultájt azért hívtak össze, hogy megoldják a türk államok, köztük a Kazak Kánság legfontosabb problémáit.[2][3]

A kurultáj tömör meghatározását Ahmad Tegüder iráni ilhán (1282–1284) adta meg Al-Manszúr Kaláún egyiptomi szultánnak írt levelében: „Összehívtunk egy kurultájt, vagyis egy találkozót, amelyen minden testvér, gyermek, fontos emír, katonai vezető és hűbértiszt véleményét kikértük”. (Az emírek alatt itt udvari és állami méltóságok értendők.)[4]

A szó eredete, jelentése[szerkesztés]

A török etimológiai szótár a mongol qura (összegyűjteni) igéből eredezteti („találkozó, nagy családi összejövetel Dzsingisz kán törvénykönyvében”),[5] ugyanakkor más helyütt a korai türk népek nyelvéből származtatják azzal, hogy eredetileg a fejedelmek gyűlését jelentette.

A kurultáj országos gyűlés értelemben csak a 12–13. század fordulóján vált használatossá, amikor Dzsingisz kán egyesítette az addig elszigetelten élő mongol törzseket. Legrégebbi föllelt írott alakban A mongolok titkos története utolsó, (282) bekezdése említi: „Befejeztük az írást, mikor a nagy kuriltaj összegyűlt,...” [6] A törzsi államok kialakulását – így a Mongol Birodalom megalakulását – megelőzően az egyetértés jelentésű eje szót használták a nomád népek törzsi gyűlésére.[7]

Mongol és türk közösségekben manapság is használják parlamenti vagy választott gyűlés értelemben. Jelenthet alapvető kérdések megvitatására és új testületek megválasztására összehívott (pl. tudományos) kongresszust, közgyűlést is.

A Mongol Birodalomban és a türk-mongol utódállamaiban[szerkesztés]

A Jasza, vagyis Dzsingisz kán törvénykönyve szerint nagy jelentőséggel bírt az egész államot érintő nagy kurultáj. Ezen történtek a fontos kinevezések, dőltek el politikai-katonai kérdések, hadjáratok, háborúk és békekötések. A hagyományoknak megfelelően a mongol törzsek vezetői jogosultak voltak részt venni a nagy kurultájon. Emellett tartottak kisebb jelentőségű kurultájokat is, amelyek a mongol állam nagy kurultájánál alacsonyabb szintűek voltak, és ahol általában hétköznapi állami kérdéseket tárgyaltak meg.

Kánválasztás[szerkesztés]

Mongol uralkodó trónra lépése – a 14. század első negyedében készült illusztráció
Güjük pecsétje az 1246-ban IV. Ince pápához írt levelén[* 3]

Ahogy Magyarországon az előírásszerű királykoronázási szertartás által, úgy a Mongol Birodalomban a kurultájon vált legitimmé az azon megválasztott és beiktatott uralkodó.

Az új kán megválasztására a mongolok kurultájt hívtak össze, majd – kurultájon született döntéseknek megfelelően követett eljárás keretében – trónra emelési szertartást tartottak. Egy, a 15. században élt német utazó, Johann Schiltberger(wd) a következőképpen írt le egy trónra emelési szertartást az Arany Horda egyik államának kurultáján:[9][10]

„Miután a kánt megválasztották, fogták és fehér nemezre ültették. Ezen a fehér nemezen háromszor emelték a levegőbe. Aztán felemelték, és a sátrába vitték. Ott ültették a trónjára. Az új kán kezébe aranykardot adtak. Aztán megeskették a kánt, hogy hű marad a hagyományokhoz. ”

Vincent de Beauvais az enciklopédiája Speculum historiale (A történelem tükre) című részében[11] Simon de Saint-Quentintől(wd) eredeztetve[* 4] a következőképpen írja le Güjük beiktatását:[* 5]

„Az összes báró [nemes] összegyűlt, egy aranyozott trónust állítottak középre, ráültették ezt a Gogot (azaz kánt) [Güjüköt], kardot tettek elé, és azt mondták: „Azt kívánjuk, azt kérjük, azt parancsoljuk, hogy uralkodj mindannyiunk fölött.” Ő pedig így szólt hozzájuk: „Ha azt akarjátok, hogy uralkodjak fölöttetek, vajon mindegyikőtök kész-e megtenni azt, amit majd parancsolok: hogy eljöjjetek, amikor csak hívlak, hogy elmenjetek, ahová csak küldelek benneteket, hogy megöljétek, akit csak parancsolok?” Azt válaszolták, hogy megteszik. Majd így szólt hozzájuk: „A parancsom a kardom lesz.” Ezzel mindannyian egyetértettek. Aztán leterítettek egy darab nemezt, és ráültették, mondván: „Nézz fel, és ismerd meg Istent, és nézz le, és lásd a nemezt, amin ülsz. Ha jól fogod kormányozni a birodalmadat, bőkezű leszel és igazságosan cselekszel, és minden egyes fejedelmet rangja szerint tisztelsz, akkor dicsőségben fogsz uralkodni, az egész világ meghajol uralmad előtt, és Isten mindent megad neked, amit a szíved kíván. De ha ellenkezőleg cselekszel, nyomorult leszel, elutasított és olyan szegény, hogy ez a nemez, amin ülsz, sem marad meg neked.” Miután ez elhangzott, a bárók [nemesek] a nemezre ültették Gog [Güjük] feleségét, és mindkét rajta ülővel együtt fölemelték a földről, és harsány kiáltásokkal kinyilvánították: „Minden tatárok uralkodója és uralkodónője.” ”

A birodalom 1220-as években Dzsingisz kán által alapított fővárosában, Karakorumban tartott kánválasztásokon gyakran várakoztak orosz bojárok és hercegek, hogy az új kántól újra megkapják jarlikjukat a földhasználati engedélyekkel. Ők – főleg a Hordában a 14. század közepétől uralkodó viszályok miatt egyre gyakrabban – tanúi lehettek a törökül kutermiaknak[10][* 6] nevezett szertartásoknak. A szertartások nevéből ebben az időszakban keletkezett a кутерьма (kutyerma) szó, ami a mai orosz nyelvben zűrzavart, kavarodást jelent.[10]

A kánválasztó kurultáj jelentőségét mutatja, hogy amikor egy mongol kán meghalt és új kánt választottak, ha a hadsereg éppen hadjáratot folytatott, vezetőiknek akkor is vissza kellett térniük, és részt kellett venniük a kurultájon. Möngke 1259-ben bekövetkezett halálát követően a mongol hadsereg kivonult Szíriából és befejezte a háborút a mamlúkokkal.

Jelentősebb nagy kurultájok[szerkesztés]

Ögödej trónra lépése (1229) – 1307 és 1316 között készült illusztráció
Hülegü és felesége, Dokuz Hatun a trónon – 1307 és 1316 között készült illusztráció
  • 1206 – az Onon folyó forrásánál (a mai Ulánbátortól kb. 200 km-re ÉK-re) Dzsingiszt nagykánná választották,[14] kikiáltották a Mongol Birodalom (Nagy Mongol Ulusz, vagyis Állam)[* 7] létrejöttét, és elfogadták Dzsingisz kán nagy törvénykönyvét, a Jaszát.
  • 1219 – Dzsingisz kán fölosztotta a birodalmát négy fia – Dzsocsi, Csagatáj, Ögödej és Toluj – között.[15] A családi kurultájon az utódlás kérdésének kapcsán Csagatáj a bátyját durva szavakkal illetve vonta kétségbe, hogy Dzsocsi Dzsingisz fia lenne.[16][* 8] Dzsingisz – kettőjük egyetértésével – Ögödejt jelölte ki utódjául.[17]
  • 1229 – szeptember 13.;[18] 2 évvel Dzsingisz halála után[* 9] Ögödejt választották kánná. Ekkor döntöttek a Csin Birodalom meghódításáról.
  • 1235 – az állam további külpolitikájának kialakítása céljából hívták össze. Hadjáratokról döntöttek: kelet felé a Szung Birodalom (Kelet-Kína) és Korjo (Korea), nyugati irányban a volgai bolgárok, a kipcsakok és az orosz fejedelemségek ellen, valamint további csapatok küldéséről a Közel-Keletre.[19] Ögödej a Kijevi Rusz ellen tervezett hadjáratot, és maga akart a hadsereg élére állni, azonban a kurultáj kifogást emelt, és a kán unokaöccsére, Batura bízta a vezetést.[4] Elfogadták Ögödej közigazgatási reformjait és a Jasza, a nagy törvénykönyv módosítását.[20]
  • 1246 – Ögödej 1241-ben bekövetkezett halálát követően[* 10] a Tamír-folyó mentén[21] tartott kurultájon fia, Güjük megválasztásakor régi ellenfele,[22] Batu (Dzsocsi fia) szándékosan megtagadta, hogy részt vegyen a kurultájon, ami így éveket késett, és végül Batu nélkül gyűlt össze a Mongol Birodalom akkori fővárosában, Karakorumban. Ez a kurultáj volt a legfényűzőbb;[4] számos uralkodó vett részt rajta, köztük a jarlikját megújító Jaroszlav Vszevolodovics(wd)[* 11] vlagyimir-szuzdali nagyfejedelem. Az itt, 1246. szept. 30-án bekövetkezett haláláról az akkor szintén Karakorumban tartózkodó Plano Carpini ferences legátus számolt be a jelentésében.[4][* 12]
  • 1251 – illegitim kurultáj Karakorumban;[21] Güjük halála (1248) után[* 13] 3 évvel; a Csagatáj- és Ögödej-ág tagjainak részvétele nélkül választották kánná Möngkét, Toluj fiát.[21]
  • 1259 – Möngke halála évében Arig bökét a testvérei távollétében választották kánná
  • 1260 – illegitim kurultáj; Arig böke mellett Kubiláj kínai csapatokkal megerősítve ragadta magához a hatalmat.[21]
  • 1269 – rendkívüli módon nem Karakorumban, hanem a Talasz folyó völgyében a dzsingiszida Möngke Temür, az Arany Horda kánja (Batu unokája),[* 14] Barak kán(wd)[* 15] (Csagatáj unokája) és Kajdu(wd) (Ögödej unokája), a Dzsocsi, a Csagatáj és az Ögödej uluszok uralkodói szuverén uralkodóként ismerték el egymást, és szövetséget kötöttek unokanagybátyjuk, Kubiláj kán (Toluj fia) ellen arra az esetre, ha az megpróbálná megkérdőjelezni szuverenitásukat [23] Ezen a kurultájon két további uluszt is elismertek: Hülegü uluszát (Ilhánida Birodalom) és Kubiláj uluszát (Jüan Birodalom).

1640 – az utolsó teljesen mongol kurultáj. Erdeni-Batur(wd) kezdeményezésére hívták össze a Tarbagataj(wd) lábánál, ahol elfogadták a sztyeppei kódexet, az ojrát-mongol nagy törvénykönyvet.[24]

Dzsingisz kán birodalma egységének megbomlásával új mongol és tatár államalakulatok jöttek létre. A Krími és a Kaukázusontúli kánságban a politikai létük megszűnéséig tartottak kurultájokat.[4]

A 20. századtól[szerkesztés]

Ennek az ősi törvényhozó testületnek a nevét ma is életben tartják a mongolok és az altáji nemzetek közé tartozó türk népek. Az 1920-as évektől Közép-Ázsia országaiban, így Türkmenisztánban, Üzbegisztánban és Tádzsikisztánban az állam lett a legmagasabb szintű hatalmi szervezet. A mongol és türk országokban gyűlést, tanácsot jelent.[2][3]

A kurultaj szót azonban a türk népek nemcsak a törvényhozó testületre használják, hanem kongresszus, konferencia, és politikai (különösen törökországi) pártok választott közgyűlése jelentéssel is.[25]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ Más nyelveken: kazakul: Құрылтай, Kuriltaj; tatárul: Корылтай, Koriltaj; baskirul: Ҡоролтай, Koroltaj; azeriül: Kurultaj; türkmén: Gurultaý
  2. ↑ Möngke halála után tartottak mind Arig bökét, mind Kubilájt támogató "rész" kurultájokat, amiktől a másik, rivális fél és híveik távol maradtak. Kubiláj csak Arig böke 1263-as behódolása (majd bötrönbe vetése) után válhatott tényleges nagykánná.
  3. ↑ A pecsét felirata: „Az Örökkévaló Eg ereje által, a nagy mongol nép Tenger kánjának parancsa. Ha ez a meghódolt és lázadásban lévő népekhez eljut, tiszteljék és féljék!”[8]
  4. ↑ Simon de Saint-Quentin nem járt a nagykáni udvarban. Benedictus Polonustól (wd), Plano Carpini tolmácsától szerezhette értesülését (vagy színezte ki azt), akik magának a kánválasztásnak szintén nem voltak szemtanúi, csupán annak előkészületeit látták, és csak a már megválasztott kánnal találkoztak.[12]
  5. ↑ Oroszból fordítva. Forrása: История монгалов, именуемых нами татарами (Historia Mongalorum quos nos Tartaros appellamus / Az általunk tatároknak nevezett mongolok története). 207. jegyzet. (Hozzáférés: 2023. június 12.) Latinból fordítva: Ivanicsnál.[13]
  6. ↑ Kutermiak: a török götürmek, hordoz, szállít, elvisz igével rokon
  7. ↑ mongolul: ᠶᠡᠬᠡ ᠮᠣᠩᠭᠣᠯ ᠤᠯᠤᠰ Их Монгол Улс, Ih Mongol Ulsz, más néven ᠮᠣᠩᠭᠣᠯ ᠤᠨ ᠡᠵᠡᠨᠲᠦ ᠭᠦᠷᠦᠨ Монголын Эзэнт Гүрэн, Mongolin Ezent Güren
  8. ↑ A mongolok titkos történetében Dzsingisz kán négyszer is – (210), (242), (254) és (255) – a legidősebb fiának nevezi Dzsocsit.
  9. ↑ Az interregnum ideje alatt Dzsingisz negyedik fia, Toluj gyakorolta a hatalmat.
  10. ↑ Az interregnum ideje alatt Ögödej özvegye, Güjük anyja, Töregene gyakorolta a hatalmat.
  11. ↑ Jurij Dolgorukij kijevi nagyfejedelem unokája, Alekszandr Nyevszkij apja
  12. ↑ Plano Carpini: „Ugyanebben az időben meghalt Jaroszlav, aki Oroszország egy bizonyos részén, Szuzdalban volt a nagyherceg. Az imént meghívták az uralkodó anyjához, aki mintegy a tisztelet jeléül a saját kezéből adott neki ételt és italt; és mire visszatért a szállására, azonnal megbetegedett, és hét nap múlva meghalt, és egész teste csodálatos módon elkékült. Ezért mindenki azt hitte, hogy ott leitatták [méreggel], hogy szabadabban/könnyebben és véglegesen birtokba lehessen venni a földjét. És ennek bizonyítéka, hogy az uralkodó anyja, az ő ott tartózkodó emberei tudta nélkül, sietve követet küldött Oroszországba a fiához, Alekszandrhoz, hogy jelenjen meg előtte, mivel az apja földjét neki akarja ajándékozni. De ő nem akart menni, hanem maradt, ugyanakkor az asszony leveleket küldött neki, hogy jelenjen meg, hogy átvegye az apja földjét. Azonban mindenki azt hitte, hogy ha megjelenik, a nő megöli, vagy akár örök fogságba veti.” Forrás (oroszul): Az általunk tatároknak nevezett mongolok históriája § II. fejezet VII. bek. – Angolul: The Story of the Mongols Whom We Call the Tartars 140. old. 2-37. sor – Magyarul (Gy. Ruitz Izabella ford.): Plano Caprini úti jelentése 1247-ből IX. (37) bek.; in Julianus barát és Napkelet fölfedezése. Bp.: Szépirodalmi. 1986. ISBN 963 15 3156 2 173. o.
  13. ↑ Az interregnum ideje alatt Güjük özvegye, Ogul Kajmis gyakorolta a hatalmat.
  14. ↑ Az Arany Hordán belül a Kék Horda kánja; Dzsocsi dédunokája
  15. ↑ Nem azonos az Arany horda Barak kánjával
  16. ↑ kirgizül: Дүйнөлүк Түрк Курултайы [Düjnölük Türk Kurultaji]; kazakul: Дүниежүзілік Түркі Құрылтайы [Düniezsüzilik Türki Kuriltaji], oroszul: Всемирный Тюркский Курултай, [Vszemirnij Tyurkszkij Kurultaj]; törökül: Dünya Türk Kurultayı; angolra fordítva: World Turks Qurultay, World Turkic Qurultai and World Turkic Qurultay, rövidítve: WTQ

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Эзэн Чингис Хааны анхдагч байсан түүхэн баримтууд (Történelmi tényekről, amikben Dzsingisz kán úttörő volt) (mongol nyelven). [2016. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 7.) „4-р зүйл: Хаан ширээг залгамжлахад заавал овог аймгийн ахмадууд, ахлагчид болон алтан ургийн хуралдайгаар сонгох хэрэгтэй. Хараат улсын хаадыг ч мөн тийм журмаар сонгох хэрэгтэй.”
  2. ↑ a b «Қазақстан»: Ұлттық энциклопедия („Kazahsztán”: Nemzeti enciklopédia). VI (kazakul) Főszerk.: Бүркітбай Аяған (Bürkitbaj Ajagan). Almati: «Қазақ энциклопедиясы» Бас редакциясы ("Kazak enciklopédia" Főszerkesztőség). 2004. 137 (web: 139). o. ISBN 9965 9389 7 0 Hozzáférés: 2023. június 1.  
  3. ↑ a b «Казахстан». Национальная энциклопедия („Kazahsztán”: Nemzeti enciklopédia). III (oroszul) Főszerk.: Бүркітбай Аяған (Bürkitbaj Ajagan). Almati: Главная редакция «Қазақ энциклопедиясы» („Kazak enciklopédia” Főszerkesztőség). 2005. 368 (web: 371). o. ISBN 9965 9746 4 0 Hozzáférés: 2023. június 1.  
  4. ↑ a b c d e Brockhaus Курултай címszó
  5. ↑ Nişanyan Sözlük – kurultay (török nyelven). (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  6. ↑ A mongolok titkos története 139. o.
  7. ↑ Obrusánszky 20. o.
  8. ↑ Obrusánszky 74. o. 187. jegyzet
  9. ↑ Commander J. Buchan Telfer: The Bondage and Travels of Johann Schiltberger. London: Hakluyt Society. 1879.  
  10. ↑ a b c George Vernadsky: The Mongols and Russia. New Haven: Yale University Press. 1943. 210. o. = A History of Russia, Volume III,  
  11. ↑ Speculum historiale (latin nyelven) pp. 421. o., 1480–1490 körül. (Hozzáférés: 2023. június 12.) Harmincegyedik könyv, XXXII. (De solennitate qua fuit intronizatus kezdetű) fejezet (ugyanez Speculum historiale pp. 1296–1297. o., 1965. (Hozzáférés: 2023. június 12.))
  12. ↑ Ivanics 82. o.
  13. ↑ Ivanics 82–83. o.
  14. ↑ Ivanics 14. o.
  15. ↑ Obrusánszky 79. o.
  16. ↑ A mongolok titkos története 119. o. (254)
  17. ↑ A mongolok titkos története 122. o. (255)
  18. ↑ A kurultaj Ögödejt választja a mongolok nagykánjává. [2022. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 7.)
  19. ↑ В. Г. Тизенгаузен (V. G. Tyizengauzen): Сборник материалов, относящихся к истории Золотой Орды – Т. Ι. (Az Arany Horda történetéhez kapcsolódó anyagok gyűjteménye – I. kötet). Moszkva: Издательство АН СССР (A SzU Tudományos Akadémiájának kiadója). 1941. 34. o.  
  20. ↑ Obrusánszky 75. és 80. o.
  21. ↑ a b c d Obrusánszky 80. o.
  22. ↑ B. Szabó 166. o.
  23. ↑ Vatai 62. o.
  24. ↑ Obrusánszky 109. o.
  25. ↑ Parti kurultayı nerede ve kimle yapılır? (Hol és kivel tartják a pártkongresszust?) (török nyelven). [2014. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 1.)

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kurultáj&oldid=26832136”