Gelence

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gelence (Ghelința)
Szent Imre-templom
Szent Imre-templom
Gelence címere
Gelence címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeKovászna
Rang községközpont
Irányítószám 527090
Körzethívószám 00267
SIRUTA-kód 64327
Népesség
Népesség4600 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság4342 (2011)[2]
Népsűrűség41,74 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság600 m
Terület110,20 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Gelence (Románia)
Gelence
Gelence
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 56′ 35″, k. h. 26° 14′ 28″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 35″, k. h. 26° 14′ 28″
Gelence weboldala
A Szent Imre-templom kazettás mennyezete
Freskó a Szent Imre-templomban

Gelence (románul Ghelința, szászul Gälänz) falu Romániában Kovászna megyében. Négy székely falu, Alszeg, Felszeg, Szaladár és Ladia nevű részekből áll, eredetileg Szaladár és Ladia összeolvadásából keletkezett. Az alig 262 lelket számláló Haraly közigazgatásilag hozzá tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Kézdivásárhelytől 12 km-re délkeletre a Gelencei-patak völgyében fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a szláv gol (= üres, puszta) melléknév többesszámú golinci alakjából származhat, de lehet a szláv glina (= agyag) főnév glinica alakváltozatából is.

Egy másik magyarázat szerint a gerinc (hegygerinc) szóból eredhet.

Története[szerkesztés]

Területe ősidők óta lakott. Határában több ezer éves kultúrák nyomai kerültek elő.

A középkori települést orbai székelyek alapították. Nevét először 1499-ben VI. Sándor pápa bullája említette, amely jóváhagyta, és megerősítette Péter, Lőrinc fia és Imre, Kolos fia laikusok kegyúri jogát – melyet azelőtt is gyakoroltak – az Orbai székben lévő Szent Imre Egyház Szűz Mária oltáránál.

Temploma a 13. században épült. Később 1536-ban említették ismét, 1538-ban, pedig Gelenche néven került említésre.

1567-ben a székelyföldi helységek adóösszeírásában szerepelt Gelence neve, hatvanegy kapuval, ekkor Háromszék egyik legnagyobb településének számított.

1910-ben 3663 lakosából 3357 magyar, 93 román, 44 német, 38 szlovák. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott.

Az első világháborúban a román betörésnek már az első napján, 1916. augusztus 27-én elérték a támadó román csapatok Gelencét. A falu székely lakossága fegyvert fogott, de a túlerőben lévő román hadsereg lemészárolta őket. [Pilisi Lajos: A megrohant és felszabadított Erdély - Athenaeum, Budapest 1916 (eredeti kiadás) / Auktor Könyvkiadó, Budapest 2005 ISBN 963-7780-96-3]

A gelencei római katolikus Domus História szerint nem támadták meg a román csapatokat a falubeliek. Pilisi állítása téves. „Augusztus 28-án, a betörés napján Ojczinger János telepi munkást, aki éppen a hegyoldalon a legelőre terelte a kecskéit, s aki süketsége miatt nem hallotta meg a rákiáltó katonát, ennek golyója megölte” – írja Ft. Sólyom Géza gelencei plébános, aki 1900 és 1936 között szolgált Gelencén. Ez az egy halott volt a betöréskor.[forrás?]

1992-ben 4380 lakosából 4320 magyar, 58 román és 2 német volt.

Mikes család[szerkesztés]

A zabolai gróf Mikes család ipari méretű európai viszonylatban is jelentős fűrésztelepet működtetett (Zernye, Putna, Zabola, Bereck, Sepsibükszád). A kötélpályás (20 km), vízi-, illetve úszócsatornás szállítás mellett a gelencei üzemtől a Brassó–Háromszéki vasúttal való találkozásig.

1905-ben gróf Mikes Ármin [1] 17 km hosszúságú erdei vasutat épített amelyet összekötött a zabolai vasútállomással (Eva Major).

Egyházi élet[szerkesztés]

Gelence lakossága az évszázadok folyamán mindvégig katolikus maradt. Lakosai fontos szerepet töltöttek be a háromszéki esperességben, esperesei 1628–1648-ig folyamatosan gelencei plébánosok voltak, ez a 17.-18. század folyamán többször is megismétlődött.

A 17. század első felében Tholdalagi Mihály játszott jelentős szerepet az egyházközség életében, valamint a felszegi templom kazettáihoz nyújtott támogatásban. Tholdalagi Mihály Bethlen Gábor és I. Rákóczi György legtekintélyesebb diplomatája, Háromszék, majd Udvarhelyszék főkapitánya és a mikházi ferences kolostor alapítója volt. Neje, Mihálcz Erzsébet, a gelencei nemes, Mihálcz Miklós leánya volt.

A lakosságot az idők folyamán több pestisjárvány tizedelte, melyek közül a legsúlyosabb az 1747-es volt, melynek emlékét a műemléktemplom déli bejárata előtt elhelyezett faragott kőoszlop, az ún. "pestis-kereszt" őrzi.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Tőle 500 m-re északra a hegyoldalon kis vaskori erőd romjai állnak.
  • A templomtól délre fekvő Cserei-kertben is jelentős épületromok vannak.
  • Az alszegi római katolikus templom 1898 és 1903 között épült, szintén Szent Imre tiszteletére.
  • Ortodox fatemploma 1880-ban épült, eredetileg görögkatolikus templom volt, 1944-óta az ortodoxok használják.
  • Tőle 500 m-re északra láthatók az egykori Basa-kúria romjai.
  • Szaladár nevű falurészén is láthatók egy régi kúria romjai.
  • A két Gelence-patak összefolyása feletti Nagy-Vártető nevű csúcson hajdani vár csekély nyomai láthatók, mely a török ellen a lakosság menedéke volt.
  • A túloldali szomszédos Kis-Vártető csúcson szintén vár állott egykor, ennek ma nyoma sincs.
  • Határában emelkedik Kovászna megye legmagasabb csúcsa, az 1777 m magas Lakóca.
  • Márton Áron püspök egész alakos bronzszobra, 2006-ban készült el.
  • Fekete János mártír főesperes-plébános egész alakos bronzszobra 2007-ben készült el.
  • Szent Imre mellszobra - gelencei és anyaországi adományokból - 2008-ban a templom előtti téren állították fel.

Képgaléria[szerkesztés]

  • Képek Gelencéről a www.erdely-szep.hu honlapon [2]

Híres emberek[szerkesztés]

Testvértelepülések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]