Gelencei római katolikus templom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gelencei római katolikus templom
Szent Imre templom Gelence.jpg
Vallás római katolikus egyház
Egyházmegye Gyulafehérvári főegyházmegye
Védőszent Szent Imre
Stílus gótika
Település Gelence
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gelencei római katolikus templom témájú médiaállományokat.

Felső-Háromszék egyik legszebb településén, Gelencén látható a Szent Imre herceg tiszteletére felszentelt római katolikus templom.

A templom története[szerkesztés]

A templom kazettás mennyezete

Gelencét először 1538-ban említették a korabeli dokumentumokban. Az 1539-es okiratban Gelenche néven jegyezték fel, 1585-ben Gelenczefalva formában szerepelt.

A falu közepén álló templom román kori emlékei bizonyítják korai létét, erre utalnak a belső falakon ma is látható 14. századi freskók is.

Az egykori templomot a 15. században tovább bővítették, akkor készült a védőfal és a fatornáccal magasított harangtorony.

A szentély cikkelyekre osztott boltozata a 15. század végén, a 16. század elején készülhetett.

1628-ban a templom mennyezetét kazettákkal fedték be. 1766-ban a hajó északi és nyugati falszakaszán karzatot emeltek, amelyen barokk festményeket helyzetek el.

Az 1932-es restaurálási munkálatok során tárták fel a gótikus szentély terméskővel burkolt padlózata alatt a félköríves román kori szentélyt. A feltárás alkalmával Sebestyén József egy lehullott középkori freskórész vakolatdarabjáról számolt be, amelyen néhány rovásírásos betű állott. Ugyancsak a templom rovásírásos emlékeiről tett említést Kónya Ádám az Évszámos rovásírás Gelencén című írásában, amelyben az északi fal passió jelenetének felületén lévő hat rovásjelre utal. A 3,8 centiméter nagyságú betűk fölött az 1497-es évszám olvasható.

A műemléktemplom legújabb restaurálása 1966-ban kezdődött, a munkálatok során megtisztították a falképeket, lebontották a karzatot, felújították a kazettás mennyezetet.

A templom leírása[szerkesztés]

A templom főoltára

A várfallal körülvett, kisméretű, hajó-szentély térfűzésű templom a kora gótikus székelyföldi műemlékek egyik legszebb emléke.

A román kori épület maradványa a 13,5 méter hosszú és 8,2 méter széles templomhajó, valamint a félköríves záródású szentély.

A templom gótikus kőfaragványokat őriz, erre utalnak a hajó déli és nyugati bejáratánál álló, kőből faragott egyszerű, leszelt lóhereíves gótikus ajtókeretek.

A szentélyben osztósudárral felezett gótikus ablakok nyílnak, amelyeknek csúcsíveit halhólyag és kör alakú rozetták díszítik. A hajó déli oldalán is hasonló ablakok lehettek, ezeket később nagyméretű barokk stílusúra cserélték ki.

A kívülről támpillérekkel erősített poligon záródású szentély boltozata cikkelyekre osztott. A kettősen hornyolt bordák szövedékét falba beépített gyámkövek gyűjtik össze, amelyeken sematikusan ábrázolt emberfejek és geometrikus formák láthatók. A szentély északi oldalán lóhereíves keretű, kőből faragott sekrestyeajtó nyílik, közelében a falba beépített szentségtartófülke látható. A szerény díszítésű gyámkövek és ajtókeretek körüli falrészek festett reneszánsz kerettel szegélyezettek.

A sekrestyeajtó nyílásainak oldalrésze szintén reneszánsz indás levélsorral díszített.

Székely szimbólumok

A hajó deszkával fedett gerendás mennyezete 12 sorban összesen 103 kazettára van felosztva. Alapfestésük fehér, nagyságuk 85 x 77 centiméter. A kazettákat nagyobbrészt rozettákkal és növényi ornamentikával díszítették, de vannak közöttük egyházi vonatkozású és heraldikai ábrák is.

A mennyezet szépségét az ötágú csillagszerű formában, zöld koszorúban elhelyezett virágmintás díszítés adja. A mesterien elkészített, kiváló stílusérzékkel mintázott színes táblák barokk hangulatot árasztanak.

A kazetták között Brassó címere is feltűnik, ugyanakkor a Naparccal és teliholddal ábrázolt székely címer is látható.

A hajó nyugati és északi részén ma lebontva áll az 1766-ban készített karzat, amelynek tábláin élénk színekkel festett szentek képei láthatók.

Freskók[szerkesztés]

A templom freskója
A templom freskója

A gelencei műemléktemplom legnagyobb értékei a belső falfelületeit díszítő 14-15. századi freskósorozatok. Az 1882-ben Huszka József által feltárt falképek a hajó északi, déli és nyugati oldalán sávokban sorakoznak.

Az északi falon a felső regiszterben egy donátor jelenet után a Szent László-legenda jelenetei láthatók: Szent László fogadalma, Indulás a harcba, Az ütközet, A kun üldözése, A párviadal, A kun lefejezése. A gelencei Szent László-legenda ábrázolása a legrégebbi és legértékesebb erdélyi freskók egyike. A freskósoron a késő román kori és az átmeneti korszak művészetében jelentkező realisztikus ábrázolásmód is felismerhető.

A freskók stílusa Balogh Jolán szerint az absztrakt francia ábrázolásmóddal rokonítható, más kutatók észak olasz hatásra utalnak. Színskálája nagyon változatos, a szürke, sárga, barna, fehér, barnáspiros és fekete színek mind megtalálhatók a falképeken.

A Szent László-legenda freskósora alatt a Krisztus passiója jeleneteit ábrázoló képek láthatók: Bevonulás Jeruzsálembe, Utolsó vacsora, Lábmosás, Krisztus Pilátus előtt, Ostorozás, Keresztrefeszítés.

A nyugati falképeken a Szent Jakab-legenda töredékei körvonalazódnak: a kakascsoda, az akasztott fiú jelenetei. A déli oldalon a bejárati ajtó feletti falmezőben az Utolsó Ítélet töredékei állnak, keleti irányban a Paradicsom ábrázolása alatt a Feltámadás jelenete látható.

A déli falrészen összefüggő képsorokban Alexandriai Szent Katalin legendája elevenedik meg: Szent Katalinnak a Kis Jézus gyűrűt nyújt (Szent Katalin eljegyzése), Szent Katalin vitája Maxentinus császárral és tudósaival, Szent Katalin a börtönben, Szent Katalint katonák kínozzák, Szent Katalin lelkét az angyal a Sinai hegyre viszi. A falképsorozat elkészülésének ideje a 15. századra (?) tehető.

A templom külső falán, a déli bejáratnál két térdelő angyal között Madonna mellképe látható. Az északi külső falon Krisztus király vagy milicia Christi jelenet töredéke látható.

A templom várfala[szerkesztés]

A tágas udvar közepén álló középkori templomot 17. századi szabálytalan várfal veszi körül.

A terméskőből készült várfal eredeti állapotában alacsony lehetett, lőrései az udvar szintjéről mellmagasságig nyíltak. A déli oldalon a várfal elé ugró egyetlen toronynak ma csupán az első szintje látható, amelyet 1967 előtt fából épített egyszerű toronyrésszel bővítettek ki.

A későbbiekben a toronyrészt lecserélték, helyére egy nyitott galériájú alacsonyabb faépítményt emeltek.

Források[szerkesztés]

  • Vilhelm Károly: Festett famennyezetek. Bukarest, 1975
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása 2. kötet. Békéscsaba, 1982
  • Tüdős S. Kinga: Erdélyi védőrendszerek a XV-XVIII. században. Budapest, 1995
  • Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai 1. kötet. Kolozsvár, 1996
  • Magyar Zoltán: „Keresztény lovagoknak oszlopa” (Szent László a magyar kultúrtörténetben). Budapest, 1996
  • Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998
  • Horváth Zoltán György: Székelyföldi freskók a teljesség igényével. Budapest, 2002
  • Erdély száz csodája. Budapest, 2004.
  • Horváth Zoltán György: Erdély legszebb középkori templomai. Budapest, 2009
  • Karczag Ákos: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2010

További információk[szerkesztés]

  • Jánó Mihály: A gelencei műemléktemplom, Sepsiszentgyörgy, 1994
  • Jánó Mihály (szerk.)Balázs István, Jánó Mihály, Jékely Zsombor, Mihály Ferenc: A gelencei Szent Imre-templom. Sepsiszentgyörgy, 2003
  • Jánó Mihály: Színek és legendák. Sepsiszentgyörgy, 2008
  • Jánó Mihály: A gelencei Szent Imre műemlék templom- Kalauz.Háromszék Vármegye Kiadó. Sepsiszentgyörgy, 2013

Külső hivatkozások[szerkesztés]