Gelencei római katolikus templom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gelencei római katolikus templom
Szent Imre templom Gelence.jpg
Vallás Római katolikus egyház
Egyházmegye Gyulafehérvári főegyházmegye
Védőszent Szent Imre
Stílus gótika
Település Gelence
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gelencei római katolikus templom témájú médiaállományokat.

Felső-Háromszék egyik legszebb településén, Gelencén látható a Szent Imre herceg tiszteletére felszentelt római katolikus templom.

A templom története[szerkesztés]

A templom kazettás mennyezete

Gelencét először 1538-ban említették a korabeli dokumentumokban. Az 1539-es okiratban Gelenche néven jegyezték fel, 1585-ben Gelenczefalva formában szerepelt.

A falu közepén álló templom román kori emlékei bizonyítják korai létét, erre utalnak a belső falakon ma is látható 14. századi freskók is.

Az egykori templomot a 15. században tovább bővítették, akkor készült a védőfal és a fatornáccal magasított harangtorony.

A szentély cikkelyekre osztott boltozata a 15. század végén, a 16. század elején készülhetett.

1628-ban a templom mennyezetét kazettákkal fedték be. 1766-ban a hajó északi és nyugati falszakaszán karzatot emeltek, amelyen barokk festményeket helyzetek el.

Az 1932-es restaurálási munkálatok során tárták fel a gótikus szentély terméskővel burkolt padlózata alatt a félköríves román kori szentélyt. A feltárás alkalmával Sebestyén József egy lehullott középkori freskórész vakolatdarabjáról számolt be, amelyen néhány rovásírásos betű állott. Ugyancsak a templom rovásírásos emlékeiről tett említést Kónya Ádám az Évszámos rovásírás Gelencén című írásában, amelyben az északi fal passió jelenetének felületén lévő hat rovásjelre utal. A 3,8 centiméter nagyságú betűk fölött az 1497-es évszám olvasható.

A műemléktemplom legújabb restaurálása 1966-ban kezdődött, a munkálatok során megtisztították a falképeket, lebontották a karzatot, felújították a kazettás mennyezetet.

A templom leírása[szerkesztés]

A templom főoltára

A várfallal körülvett, kisméretű, hajó-szentély térfűzésű templom a kora gótikus székelyföldi műemlékek egyik legszebb emléke.

A román kori épület maradványa a 13,5 méter hosszú és 8,2 méter széles templomhajó, valamint a félköríves záródású szentély.

A templom gótikus kőfaragványokat őriz, erre utalnak a hajó déli és nyugati bejáratánál álló, kőből faragott egyszerű, leszelt lóhereíves gótikus ajtókeretek.

A szentélyben osztósudárral felezett gótikus ablakok nyílnak, amelyeknek csúcsíveit halhólyag és kör alakú rozetták díszítik. A hajó déli oldalán is hasonló ablakok lehettek, ezeket később nagyméretű barokk stílusúra cserélték ki.

A kívülről támpillérekkel erősített poligon záródású szentély boltozata cikkelyekre osztott. A kettősen hornyolt bordák szövedékét falba beépített gyámkövek gyűjtik össze, amelyeken sematikusan ábrázolt emberfejek és geometrikus formák láthatók. A szentély északi oldalán lóhereíves keretű, kőből faragott sekrestyeajtó nyílik, közelében a falba beépített szentségtartófülke látható. A szerény díszítésű gyámkövek és ajtókeretek körüli falrészek festett reneszánsz kerettel szegélyezettek.

A sekrestyeajtó nyílásainak oldalrésze szintén reneszánsz indás levélsorral díszített.

Székely szimbólumok

A hajó deszkával fedett gerendás mennyezete 12 sorban összesen 103 kazettára van felosztva. Alapfestésük fehér, nagyságuk 85 x 77 centiméter. A kazettákat nagyobbrészt rozettákkal és növényi ornamentikával díszítették, de vannak közöttük egyházi vonatkozású és heraldikai ábrák is.

A mennyezet szépségét az ötágú csillagszerű formában, zöld koszorúban elhelyezett virágmintás díszítés adja. A mesterien elkészített, kiváló stílusérzékkel mintázott színes táblák barokk hangulatot árasztanak.

A kazetták között Brassó címere is feltűnik, ugyanakkor a Naparccal és teliholddal ábrázolt székely címer is látható.

A hajó nyugati és északi részén ma lebontva áll az 1766-ban készített karzat, amelynek tábláin élénk színekkel festett szentek képei láthatók.

Freskók[szerkesztés]

A templom freskója
A templom freskója

A gelencei műemléktemplom legnagyobb értékei a belső falfelületeit díszítő 14-15. századi freskósorozatok. Az 1882-ben Huszka József által feltárt falképek a hajó északi, déli és nyugati oldalán sávokban sorakoznak.

Az északi falon a felső regiszterben egy donátor jelenet után a Szent László-legenda jelenetei láthatók: Szent László fogadalma, Indulás a harcba, Az ütközet, A kun üldözése, A párviadal, A kun lefejezése. A gelencei Szent László-legenda ábrázolása a legrégebbi és legértékesebb erdélyi freskók egyike. A freskósoron a késő román kori és az átmeneti korszak művészetében jelentkező realisztikus ábrázolásmód is felismerhető.

A freskók stílusa Balogh Jolán szerint az absztrakt francia ábrázolásmóddal rokonítható, más kutatók észak olasz hatásra utalnak. Színskálája nagyon változatos, a szürke, sárga, barna, fehér, barnáspiros és fekete színek mind megtalálhatók a falképeken.

A Szent László-legenda freskósora alatt a Krisztus passiója jeleneteit ábrázoló képek láthatók: Bevonulás Jeruzsálembe, Utolsó vacsora, Lábmosás, Krisztus Pilátus előtt, Ostorozás, Keresztrefeszítés.

A nyugati falképeken a Szent Jakab-legenda töredékei körvonalazódnak: a kakascsoda, az akasztott fiú jelenetei. A déli oldalon a bejárati ajtó feletti falmezőben az Utolsó Ítélet töredékei állnak, keleti irányban a Paradicsom ábrázolása alatt a Feltámadás jelenete látható.

A déli falrészen összefüggő képsorokban Alexandriai Szent Katalin legendája elevenedik meg: Szent Katalinnak a Kis Jézus gyűrűt nyújt (Szent Katalin eljegyzése), Szent Katalin vitája Maxentinus császárral és tudósaival, Szent Katalin a börtönben, Szent Katalint katonák kínozzák, Szent Katalin lelkét az angyal a Sinai hegyre viszi. A falképsorozat elkészülésének ideje a 15. századra (?) tehető.

A templom külső falán, a déli bejáratnál két térdelő angyal között Madonna mellképe látható. Az északi külső falon Krisztus király vagy milicia Christi jelenet töredéke látható.

A templom várfala[szerkesztés]

A tágas udvar közepén álló középkori templomot 17. századi szabálytalan várfal veszi körül.

A terméskőből készült várfal eredeti állapotában alacsony lehetett, lőrései az udvar szintjéről mellmagasságig nyíltak. A déli oldalon a várfal elé ugró egyetlen toronynak ma csupán az első szintje látható, amelyet 1967 előtt fából épített egyszerű toronyrésszel bővítettek ki.

A későbbiekben a toronyrészt lecserélték, helyére egy nyitott galériájú alacsonyabb faépítményt emeltek.

Források[szerkesztés]

  • Vilhelm Károly: Festett famennyezetek. Bukarest, 1975
  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása 2. kötet. Békéscsaba, 1982
  • Tüdős S. Kinga: Erdélyi védőrendszerek a XV-XVIII. században. Budapest, 1995
  • Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai 1. kötet. Kolozsvár, 1996
  • Magyar Zoltán: „Keresztény lovagoknak oszlopa” (Szent László a magyar kultúrtörténetben). Budapest, 1996
  • Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998
  • Horváth Zoltán György: Székelyföldi freskók a teljesség igényével. Budapest, 2002
  • Erdély száz csodája. Budapest, 2004.
  • Horváth Zoltán György: Erdély legszebb középkori templomai. Budapest, 2009
  • Karczag Ákos: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2010

További információk[szerkesztés]

  • Jánó Mihály: A gelencei műemléktemplom, Sepsiszentgyörgy, 1994
  • Jánó Mihály (szerk.)Balázs István, Jánó Mihály, Jékely Zsombor, Mihály Ferenc: A gelencei Szent Imre-templom. Sepsiszentgyörgy, 2003
  • Jánó Mihály: Színek és legendák. Sepsiszentgyörgy, 2008
  • Jánó Mihály: A gelencei Szent Imre műemlék templom- Kalauz.Háromszék Vármegye Kiadó. Sepsiszentgyörgy, 2013

Külső hivatkozások[szerkesztés]