Ugrás a tartalomhoz

Szakállas saskeselyű

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szakállas saskeselyű
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Csoport: Afroaves
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Saskeselyűformák (Gypaetinae)
Nem: Gypaetus
Storr, 1784
Faj: G. barbatus
Tudományos név
Gypaetus barbatus
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
A szakállas saskeselyű elterjedési területe   egész éves   telelőhely   valószínűleg kihalt   kihalt   egész éves (valószínűleg)   visszatelepített terület
A szakállas saskeselyű elterjedési területe
  egész éves
  telelőhely
  valószínűleg kihalt
  kihalt
  egész éves (valószínűleg)
  visszatelepített terület
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szakállas saskeselyű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szakállas saskeselyű témájú médiaállományokat és Szakállas saskeselyű témájú kategóriát.

A szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó Gypaetus nem egyetlen faja.

Előfordulása

[szerkesztés]

Dél-Európában, a Közel-Keleten, Mongóliában, Kínában, Tibetben és Afrika egyes részein is megtalálható. Magashegyi területeken fészkel. Mesterien vitorlázik a hegységek feletti szélben. Ha alacsonyabb régiókba száll le, akkor a felszálló légáramlatokkal viteti magát. Gyakran órákon át, szinte mozdulatlanul köröz a levegőben. 2016. október 5-én vonult át egy példánya Magyarországon, amely e madárfaj legelső előfordulása volt hazánkban.[1]

Alfajai

[szerkesztés]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 94–125 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 231–283 centiméteres is lehet, testtömege 4500–7200 gramm.

Életmódja

[szerkesztés]

Nagy magasságban járőrözve keresi dögökből és hulladékokból álló táplálékát, de ritka kivételként a nagyobb csontokat is megeszi, amit nem tud feltörni, azt felviszi a levegőbe és leejtve töri össze. Néha szirti foglyokat és egyéb hegyvidéki madarakat is elejt. Afrikában néha szirti borzokat emel fel a levegőbe és nagy magasságból a földre ejtve pusztítja el őket. Ugyanezzel a módszerrel töri fel a teknősök páncélját is. (Érdekességként megemlítendő, hogy spanyolul nem véletlenül quebrantahuesos, azaz ’csonttörögető’ a neve.)

Egy-egy kiadós étkezés után hosszabb pihenőt tart. Ilyenkor órák hosszat üldögél egy magaslati ponton, ahonnan bármikor felrepülhet. A levegőben van igazán elemében. remekül kihasználja a légáramlatokat. Hosszú, keskeny evezőtollai és nagy, ék alakú farka ideális a felszálló légáramlatok meglovagolására.

A fiatal
és a kifejlett példány csőre
A röpképe

Szaporodása

[szerkesztés]

Év közben többnyire magányosan jár táplálék után, de a pár megosztja egymással revírjét. Tavasszal a párok a fészek közelében impozáns nászrepülésbe kezdenek. Ilyenkor nagy magasságokban köröznek és összefont karmokkal bukfenceznek a levegőben. Fészkét sziklapárkányra vagy üregbe rakja. Nagy fadarabokat, rongyokat és egyéb építőanyagot hord össze egy nagy kupacba fészek gyanánt. a fészket minden évben bővíti. Fészekalja 1-2 nagy méretű, pettyezett, halványbarna tojásból áll, melyen 55-60 napig kotlik. A fiókák etetésében mindkét szülőmadár részt vesz. Viselkedésükre fióka korukban a káinizmus jellemző.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]