Szakállas saskeselyű
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Gypaetus barbatus (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A szakállas saskeselyű elterjedési területe
egész éves
telelőhely
valószínűleg kihalt
kihalt
egész éves (valószínűleg)
visszatelepített terület
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szakállas saskeselyű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szakállas saskeselyű témájú médiaállományokat és Szakállas saskeselyű témájú kategóriát. |
A szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó Gypaetus nem egyetlen faja.
Előfordulása[szerkesztés]
Dél-Európában, a Közel-Keleten, Mongóliában, Kínában, Tibetben és Afrika egyes részein is megtalálható. Magashegyi területeken fészkel. Mesterien vitorlázik a hegységek feletti szélben. Ha alacsonyabb régiókba száll le, akkor a felszálló légáramlatokkal viteti magát. Gyakran órákon át, szinte mozdulatlanul köröz a levegőben. 2016. október 5-én vonult át egy példánya Magyarországon, amely e madárfaj legelső előfordulása volt hazánkban.[1]
Alfajai[szerkesztés]
- ázsiai saskeselyű (Gypaetus barbatus barbatus), Észak-Ázsia
- kelet-ázsiai saskeselyű (Gypaetus barbatus haemachalanus), Kelet-Ázsia
- altáji saskeselyű (Gypaetus barbatus altaicus), Altaj hegység
- európai saskeselyű (Gypaetus barbatus aureus), Dél-Európa, Közel-Kelet, Közép-Ázsia
- afrikai saskeselyű (Gypaetus barbatus meridionalis), Kelet- és Dél-Afrika, Arab-félsziget délnyugati része
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 94–125 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 231–283 centiméteres is lehet, testtömege 4500–7200 gramm.
Életmódja[szerkesztés]
Nagy magasságban járőrözve keresi dögökből és hulladékokból álló táplálékát, de ritka kivételként a nagyobb csontokat is megeszi, amit nem tud feltörni, azt felviszi a levegőbe és leejtve töri össze. Néha szirti foglyokat és egyéb hegyvidéki madarakat is elejt. Afrikában néha szirti borzokat emel fel a levegőbe és nagy magasságból a földre ejtve pusztítja el őket. Ugyanezzel a módszerrel töri fel a teknősök páncélját is. (Érdekességként megemlítendő, hogy spanyolul nem véletlenül quebrantahuesos, azaz ’csonttörögető’ a neve.)
Egy-egy kiadós étkezés után hosszabb pihenőt tart. Ilyenkor órák hosszat üldögél egy magaslati ponton, ahonnan bármikor felrepülhet. A levegőben van igazán elemében. remekül kihasználja a légáramlatokat. Hosszú, keskeny evezőtollai és nagy, ék alakú farka ideális a felszálló légáramlatok meglovagolására.
Szaporodása[szerkesztés]
Év közben többnyire magányosan jár táplálék után, de a pár megosztja egymással revírjét. Tavasszal a párok a fészek közelében impozáns nászrepülésbe kezdenek. Ilyenkor nagy magasságokban köröznek és összefont karmokkal bukfenceznek a levegőben. Fészkét sziklapárkányra vagy üregbe rakja. Nagy fadarabokat, rongyokat és egyéb építőanyagot hord össze egy nagy kupacba fészek gyanánt. a fészket minden évben bővíti. Fészekalja 1-2 nagy méretű, pettyezett, halványbarna tojásból áll, melyen 55-60 napig kotlik. A fiókák etetésében mindkét szülőmadár részt vesz. Viselkedésükre fióka korukban a káinizmus jellemző.
Gypaetus barbatus aureus
Gypaetus barbatus hemachalanus
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Több keselyű is Magyarországra látogatott az elmúlt napokban, és ez fontosabb hír, mint gondolná. hvg.hu. (Hozzáférés: 2016. október 12.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
- Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|
