Szirtifogoly

Szirtifogoly
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Tyúkalakúak (Galliformes) Család: Fácánfélék (Phasianidae) Alcsalád: Fogolyformák (Perdicinae) Nemzetség: Tetraogallini Nem: Alectoris Faj: A. graeca
Tudományos név
Alectoris graeca (Meisner, 1804)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szirtifogoly témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szirtifogoly témájú médiaállományokat és Szirtifogoly témájú kategóriát.

A szirtifogoly (Alectoris graeca) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.

Rendszerezése

A fajt Carl Friedrich August Meisner írta le 1804-ben, a Perdix nembe Perdix graeca néven.

Alfajai

• balkáni szirtifogoly (Alectoris graeca graeca) (Meisner, 1804) – a Balkán-félsziget hegységeiben, valamint Görögország szárazföldi részén és Bulgária területén honos.
• alpesi szirtifogoly (Alectoris graeca saxatilis) (Bechstein, 1805) – az Alpokban és az Appennini-félszigeten honos.
• szicíliai szirtifogoly (Alectoris graeca whitakeri) (Schiebel, 1934) – Szicília szigetén honos

Elterjedése, élőhelye

Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Macedónia, Montenegró, Németország, Románia, Szerbia, Szlovénia és Svájc területén honos. Betelepítették Belgium, Spanyolország és Libanon területére is.

Európa hegységeiben honos, elsősorban az Alpok és a Balkán-hegységeiben fordul elő. Elterjedési területe az Alpok nyugati felétől a Dinári-hegységen át az Adriai-tenger mentén Nyugat-Bulgáriáig húzódik. Az Alpok északi része alkotja a mai elterjedés északi határát (a 16. században a faj a Rajna térségig előfordult). Elterjedési területének déli határa az olasz szárazföld legdélebbi régiója, Calabria és a Peloponnészosz dáli csúcsáig terjed. Az Alectoris graeca whitakeri alfaj kicsi, izolált populációban kizárólag Szicília szigetén fordul elő.

Kifejezetten hegyvidéki faj, a fák határa felett, köves, fűvel benőtt és napos hegyi lankákon honos.

Megjelenése

Testhossza 32–37 centiméter, szárnyfesztávolsága 46–53 centiméter, a hím testtömege 550–850 gramm, a tojóé 410–720 gramm. A hím jóval nagyobb és nehezebb a tojónál. Testének felső része kékesszürke vagy szürkésbarna színű. Hasa nagyrészt sárgás-barnás színezetű, szárnyai sötétbarnák és fehéres csíkozásúak. Feje teteje palaszürke, melyet a szem felett vékony fehér csík határol. Jellemző a feketés szemsáv, mely a szemtől a begyig nyúlik és a fehéres torkot választja el a szürkéskék begytől. Rövid csőre és lábai vörösek.

Életmódja

Főként növényi táplálékot fogyaszt, füvek levélcsúcsait, rügyeket, magokat és gyümölcsöket. Ősszel és télen gyakran a learatott gabonamezőkön és a gabonatárolók környékén tartózkodik elhullott gabonaszemeket keresve. Tavasszal állati eredetű táplálékot is fogyaszt. Különösen a még kis fiókák és a tojást rakó vagy költő tyúkok kedvelik a rovarokat, pókokat és csigákat.

Szaporodása

Egyévesen lesz ivarérett, de a legtöbb madár csak életének második évében költ először. Többnyire egyéves párkapcsolatban él, de olykor egy-egy sikeresebb pár több évig is együtt maradhat. Párzáskor a hím némileg felemelkedve vezeti be a párosodási szertartást. A párosodás időszakban a hím vigyáz a tojóra, nem téveszti szem elől, nehogy más hímekkel is párosodjék.

A tojó fészkét egy maga által kapart földmélyedésbe építi, fűből. 9-14 tojást rak és azokat 24-26 nap alatt egyedül költi ki. A fiókák fészekhagyók, kikelésük után azonnal elhagyják a fészket. A fiókák három hetes korukra már röpképesek és 50-60 naposan már teljesen kifejlett nagyságúak.

A tojásai

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
• Védettfajok.hu

Külső hivatkozások

• Képek az interneten a fajról
• Internet Bird Collection - videók a fajról