Házi vízibivaly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vízibivaly szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Házi vízibivaly
Indiai példány
Indiai példány
Természetvédelmi státusz
Háziasított
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Tulkok (Bovini)
Alnemzetség: Bubalina
Nem: Bubalus
C. H. Smith, 1827
Faj: B. bubalis
Tudományos név
Bubalus bubalis
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Bos bubalis Linnaeus, 1758
  • Bubalus bubalis bubalis
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Házi vízibivaly témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Házi vízibivaly témájú médiaállományokat és Házi vízibivaly témájú kategóriát.

A házi vízibivaly (Bubalus bubalis) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó faj. Egyéb nevei: vízibivaly vagy házibivaly.

Nemének a típusfaja

Rendszertani besorolása[szerkesztés]

Az évek során a különböző kutatók és szervezetek között - Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe, Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet, stb. - számos vita folyt arról, a vad vízibivaly (Bubalus arnee) és a házi vízibivaly egy fajt alkot-e, vagy manapság külön fajoknak tekinthetők-e. Az őstulok (Bos primigenius) és szarvasmarha (Bos taurus) mintájára, manapság a legtöbben a két bivalyt külön, önálló fajnak tartják, ámbár nem mindenki.[1][2][3][4]

Története[szerkesztés]

Ez az állat Indiából, Dél-Ázsiából, valamint Kínából származik. Manapság Ázsián kívül nagy számban tartják Európában, Ausztráliában, az Amerikákban és Afrika egyes országaiban.[5][6] Alaktanilag és viselkedésileg két típusát különböztetik meg: a folyami vízibivalyt (Indiában és ettől nyugatra) és a mocsári vízibivalyt (Asszám, Dél-Ázsia, Kína).[5][7]

Ennek az állatnak valószínű, hogy a vad vízibivaly az őse.[8] A törzsfejlődéses kutatások azt mutatták, hogy a folyami vízibivaly szelídítése 5000 évvel ezelőtt Indiában kezdődött, míg a mocsári vízibivalyé 4000 éve Kínában.[9][10] Kr. e. 2500 körül a meluhhák, az Indus-völgyi civilizációtól beszerzett állatokat eladták Mezopotámiában.[11] Egy akkád király írnokának a pecsétjén, egy bivalyáldozat van ábrázolva.[12]

Az egykori Mezopotámiából került át Európába, Spanyolországon és Görögországon keresztül ez az állatfaj. A Kárpát-medence területén először az avarok tenyésztették.

Ma a világon körülbelül 130-150 millióra tehető a házi vízibivalyok száma.[13] Az állomány 95%-a Dél-Ázsiában és Délkelet-Ázsiában található. Hagyományosan sok bivalyt használnak még Egyiptomban is. Európában a dél-európai országok tartanak jelentős állományt.

Magyar házibivaly[szerkesztés]

A magyar házibivaly őse valószínűleg az indiai folyami vízibivaly lehetett. A bivaly első magyarországi említése Erdélyből a 11. századból származik, majd II. Béla király 1138-as dömösi prépostsági adománylevelében szintén szerepelnek bivalyok.[14] Magyarországon a bivalyt a 16. század óta tenyésztik.

A történelmi Magyarországon 1911-ben 155 192 bivaly élt. Elsősorban a mai Somogy és Zala megye nehezen járható, nedves, sáros területein használták ki munkaerejét. A második világháború előtt még Mezőhegyesen is volt egy értékes bivalytenyészet.

A második világháború utáni évtizedekben a bivaly tenyésztése a Kárpát-medencében szinte teljesen megszűnt. Napjainkban alig néhány tucatnyi állat őrzi a hajdani magyar bivalyállomány emlékét. A bivalytehenek kétharmada a nemzeti parkok területén, főleg a Balaton-felvidéki Nemzeti Park és a Fertő–Hanság Nemzeti Park területén él. A kápolnapusztai bivalyrezervátum Magyarország legnagyobb állományának ad helyet, egyben génmegőrzési feladatokat is ellát. 1999 óta a tenyésztésszervezés feladatát a Magyar Bivalytenyésztők Egyesülete látja el.

A bivalytenyésztésnek régi hagyományai vannak Erdélyben, ahol még ma is tenyésztik. A Kolozsvár melletti Méra a nádasmenti bivalytenyésztés központja. Itt 1950-ben 1500 bivalyt számoltak, ma ez a szám 140-re csökkent.[15] Kalotaszegen a bivalyt a „szegény ember marhájának” nevezték.

A Székelyudvarhely melletti Szejkefürdő jellegzetes jelképe volt a borvízhordó bivalyszekér, amellyel az 1800-as években cserépkorsókban hordták az ásványvizet az udvarhelyi lakosoknak.[16] Az egyik legnagyobb erdélyi állományt az udvarhelyszéki Énlakán fejik.[17][18] A parajdi sóbányában bőrét a só felszínre emelésére használták, ugyanis ez volt az egyetlen bőrfajta, amely jól ellenállt a só maró hatásának.[19]

Kárpátalján Aknaszlatinán maradt nagyobb számban bivaly.

Megjelenése[szerkesztés]

A házi vízibivaly fej-testhossza 240-300 centiméter között mozog, ehhez hozzáadódik egy 60-100 centiméteres farok. A bika marmagassága 129-133 centiméter, míg a tehéné 120-127 centiméter; azonban 160 centiméter magas egyedek is ismertek. A faj átlagos testtömege 300-550 kilogramm között van, ámbár az ökröké elérheti az 500-800 kilogrammot is. Kivételesen nagy bikák is léteznek, melyek akár 1000-1100 kilogrammot is nyomnak. Szarvai fajtától függően igen változatos; a mocsári típusúé főleg sarlószerűen felfelé irányul, míg a folyamié bekunkorodó. Bőre fekete. A feketés-barna vagy szürkés színű szőrzete ritka, a fara kopasz; a lábai néha fehér „harisnyát” viselnek. Az újszülött borjú dús szőrzettel jön a világra.[20][5][21][22][23][24]

Életmódja[szerkesztés]

A bivaly igénytelenebb állat még a magyar szürke marhánál is, mivel megeszi a sziki kákát, a nádat a szittyót és a mocsári füveket és edzett a gümőkórral szemben is.[5] A szarvasmarhánál nyugtalanabb, félénkebb, gondozójával szemben azonban engedelmes és jóindulatú. De kevesebb veszedelmesebb állat létezik a felingerelt bivalybikánál. Igaz, általában csak akkor támad, ha sarokba szorítják.[5]

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget általában 3 évesen éri el. Nincs meghatározott párzási ideje. A vemhesség fajtától függően 281-334 napig tart, ennek végén 1-2 borjú születik.[5] Ha megfelelően van tartva, akkor 30-40 évig is élhet.[5][25]

Hasznosítása[szerkesztés]

A bivaly hármas hasznosítású. Elsőrendű feladata a vontatás volt. Igavonó ereje 50%-kal nagyobb, mint a szarvasmarháé, ezért terméskövek, vastag fatörzsek vontatására és termőföldek feltörésére használták. Teje porcelánfehér színű, kellemes ízű, hamarabb alszik meg, mint a tehéntej és vitamintartalma is magasabb. Zsírtartalma eléri a 8%-ot, de a laktáció (szoptatás) során akár a 16%-ot is. 6 liter tejből 1 kg sajtot tudnak készíteni. Ismert, bivalytejből is készülő sajtfajták a mozzarella, feta és a cheddar. Húsa nem olyan értékes, mint a szarvasmarháé, sötét vörösesbarna, durva rostú, kevésbé porhanyós, viszont több foszfor és vas van benne. A bivalyborjúhús egyenértékű a marhaborjúéval.

Védettsége[szerkesztés]

A magyarországi bivalyállomány a törvényileg védett őshonos állataink közé tartozik.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (2004) „The naming of wild animal species and their domestic derivatives”. Journal of Archaeological Science 31 (5), 645–651. o. DOI:10.1016/j.jas.2003.10.006.  
  2. FAO (2013). Breeds from species: Buffalo. Domestic Animal Diversity Information System, Food and Agriculture Organization of the United Nations, Rome.
  3. Minervino, A. H. H. (2020. május 9.). „Bubalus bubalis: A Short Story”. Frontiers in Veterinary Science 7, 570413. o. DOI:10.3389/fvets.2020.570413. PMID 33335917.  
  4. Burton, J. A. (2005. május 9.). „The taxonomic status, distribution and conservation of the lowland anoa Bubalus depressicornis and mountain anoa Bubalus quarlesi”. Mammal Review 35 (1), 25–50. o. DOI:10.1111/j.1365-2907.2005.00048.x.  
  5. a b c d e f g Cockrill, W. R.. The water buffalo. Rome: Animal Production and Health Series No. 4. Food and Agriculture Organization of the United Nations (1977)  Archiválva 2013. június 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
  6. Long, J. L.. Introduced Mammals of the World: Their History, Distribution and Influence. Collingwood, Australia: Csiro Publishing (2003). ISBN 9780643099166 
  7. szerk.: Cockrill, W. R.: The husbandry and health of the domestic buffalo. Rome: Food and Agriculture Organization of the United Nations (1974) 
  8. (1998) „Genetic diversity of Asian water buffalo (Bubalus bubalis): mitochondrial DNA D-loop and cytochrome b sequence variation”. Animal Genetics 29 (4), 253–264. o. DOI:10.1046/j.1365-2052.1998.00309.x. PMID 9745663.  
  9. (2008) „Wild or domesticated: DNA analysis of ancient water buffalo remains from north China”. Journal of Archaeological Science 35 (10), 2778–2785. o. DOI:10.1016/j.jas.2008.05.010.  
  10. (2020) „Asian water buffalo: domestication, history and genetics”. Animal Genetics 51 (2), 177–191. o. DOI:10.1111/age.12911. PMID 31967365.  
  11. McIntosh, J.. The Ancient Indus Valley: New Perspectives. Santa Barabara: ABC-CLIO (2008). ISBN 9781576079072 
  12. Khan, G., Church, S. K., Harding, R., Lunde, P., McIntosh, J., Stone, C. (2011). The First Civilizations in Contact: Mesopotamia and the Indus Archiválva 2019. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben. The Civilizations in Contact Project, Faculty of Asian and Middle Eastern Studies, University of Cambridge.
  13. Scherf, B. D. (2000). World watch list for domestic animal diversity. Third edition. Food and Agriculture Organization of the United Nations, Rome.
  14. A magyar bivaly[halott link] c. cikk a civilkorzo.ro honlapon. (A cikkben tévesen dömösi apátság szerepel prépostság helyett.)
  15. TV-tudósítás[halott link] (Erdélyi Magyar Televízió), Cikk az Archiválva 2013. május 27-i dátummal a Wayback Machine-ben Erdélyi Napló c. folyóiratban.
  16. szekelyfold.info.ro. [2013. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 19.)
  17. A tulajdonos Kolumbán Gábor tenyésztő, aki a Duna Televízió Arcélek c. műsorában beszélt munkájáról.
  18. Tudósítás[halott link] a Hajnal-táj c. TV-műsorban
  19. Bivalytartás a Sóvidéken Archiválva 2014. április 29-i dátummal a Wayback Machine-ben, Márton Béla írása remek történeti visszatekintéssel.
  20. (2018) „Body morphometric measurements in Murrah crossbred buffaloes (Bubalus bubalis)”. Journal of Applied Animal Research 46 (1), 1307–1312. o. DOI:10.1080/09712119.2018.1502669.  
  21. Priyanto, D., Suradissastra, K. (2010). Ko-evolusi dan Panarchy: Integrasi Ternak Kerbau dalam Sistem Sosial Etnis Toraja. Seminar dan Lokakarya Nasional Kerbau 2010
  22. (2002) „In vitro production of cattle-water buffalo (Bos taurus - Bubalus bubalis) hybrid embryos”. Zygote 102 (2), 155–162. o. DOI:10.1017/S0967199402002216. PMID 12056456.  
  23. Wanapat, M.; Ngarmsang, A.; Korkhuntot, S.; Nontaso, N.; Wachirapakorn, C.; Beakes, G.; Rowlinson, P. (2000). A comparative study on the rumen microbial population of cattle and swamp buffalo raised under traditional village conditions in the northeast of Thailand. Asian-Australasian Journal of Animal Sciences 13 (7): 918–921.
  24. Wanapat, M.: Swamp buffalo rumen ecology and its manipulation. Proceedings Buffalo Workshop, 2001
  25. Barile, V. L. (2005). "Reproductive Efficiency in Female Buffaloes". pp. 77–108 in Borghese, A. (ed.) Buffalo Production and Research Archiválva 2013. október 20-i dátummal a Wayback Machine-ben. REU Technical Series 67. Inter-regional Cooperative Research Network on Buffalo, FAO Regional Office for Europe, Rome.

Források[szerkesztés]

  • Történelmi állatfajtáink enciklopédiája, szerk.: Tőzsér János, Bedő Sándor, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2003
  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Hortobágyi Nemzeti Park [1]
  • Mezőhír [2]
  • A 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat
  • Pallas nagylexikon

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Water buffalo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

  • A kápolnapusztai Bivalyrezervátum, bfnpi.hu
  • Vízi bivaly - Water Buffalo, Guatemala Safari Park, videó,
  • A magyar házi bivaly. genmegorzes.hu
  • Bivalyrezervátum, kisfilm a bivalyokról a YouTube-on [3]
  • Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp DOI: 10.5962/bhl.title.542: 72.
  • Thomas, O. (1911). The mammals of the tenth edition of Linnaeus; an attempt to fix the types of the genera and the exact bases and localities of the species. Proceedings of the Zoological Society of London 81(1): 120-158. DOI: 10.1111/j.1469-7998.1911.tb06995.x. BHL. Reference page.
  • ICZN 2003. OPINION 2027 (Case 3010). Usage of 17 specific names based on wild species which are pre-dated by or contemporary with those based on domestic animals (Lepidoptera, Osteichthyes, Mammalia): conserved. Bulletin of Zoological Nomenclature 60(1): 81–85. BHL Reference page.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]