Ágostonfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ágostonfalva (Augustin)
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
Rang községközpont
Irányítószám 507151
Körzethívószám 0x68[1]
SIRUTA-kód 41569
Népesség
Népesség1860 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság38 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Ágostonfalva (Románia)
Ágostonfalva
Ágostonfalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 02′ 41″, k. h. 25° 33′ 17″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 41″, k. h. 25° 33′ 17″

Ágostonfalva (románul Augustin, korábban Agoștin, németül Augustinsdorf) falu Romániában, Brassó megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Brassótól 45 km-re északra az Olt bal partján, annak nagy kanyarjában fekszik.[4][5]

Története[szerkesztés]

1630-ban Bethlen Gábor több más birtokkal együtt teremi Sükösd Györgynek adományozta.[6] 1659-ben Barcsay Ákos a település felét eladta Cserei Miklósnak, 1661-ben I. Apafi Mihály biztosította a fiúági öröklést a családnak.[7]

1679-ben villa Augustini néven említik.[8] Határában a Manaștirea hegycsúcson egykor ortodox kolostor állott 1764-ben Buccow tábornok romboltatta le. Köveiből épült a mai ortodox templom.[9]

1910-ben 984 lakosából 832 román, 76 magyar és 2 német volt.[10] A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Kőhalmi járásához tartozott.[11] 1918 december 1-én Ágostonfalváról indult az Székely Hadtest első, székely önkénteseket szállító páncélvonata Kolozsvárra.[12]

2005-ben önállósult Ürmös községtől.[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
  4. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása : Történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. Budapest: Arcanum. 2003. ISBN 963 9374 74 1  
  5. Ágostonfalva. www.erdelyiutazas.hu (Hozzáférés: 2018. márc. 19.)
  6. Jeney-Tóth Annamária: "...Urunk udvarnépe...". Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó. 64. o. ISBN 978-963-318-299-4  
  7. Kőváry, László: Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár: Evangélikus Református Főtanoda. 1854. 62. o.  
  8. Szabó M. Attila: Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helynévtára. Csíkszereda: Pro-Print. 2003.  
  9. Az ágostonfalvi Hegyhát és környéke. erdovidek.weebly.com (2014. dec. 13.) (Hozzáférés: 2018. márc. 19.)
  10. Varga E. Árpád: Brassó megye településeinek etnikai (anyanyelvi/nemzetiségi) adatai 1850-2002. www.kia.hu (Hozzáférés: 2018. márc. 19.)
  11. Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  12. A Székely Hadosztály emlékezete https://nemfelejtjuk.blog.hu/2009/07/31/a_szekely_hadosztaly_emlekezete Hozzáférés: 2018.11.26
  13. Legea nr. 67 din 23 martie 2005 pentru înființarea unor comune. Monitorul Oficial, 251. sz. (2005. márc. 25.)